Világlátott munkaerő - Isuzu D-Max-bemutató

Vágólapra másolva!
Hivatalosan is megérkezett Magyaroszágra az Isuzu. A teherautók és buszok gyártásában remekelő japán gyártó egyetlen B kategóriás jogosítvánnyal is vezethető típusával, a D-Max pickuppal lép be az egyre bővülő szegmensbe. Országúton és terepen is kipróbáltuk, mit tud a távolkeleten megbízhatóságáról híres, régi-új modell.
Vágólapra másolva!

Fotó: Balogh Bence [origo]
Hét éve mutatkozott be a 2008-ban megújult D-Max. Még mindig frissnek hat a forma

Az első Isuzu-szállítmány csupán napokkal a bemutató előtt érkezett meg Thaiföldről a hét hazai forgalmazóhoz, még a kereskedések matricája is hamarabb került fel az autókra, mint a rendszám. A D-Max mégsem új autó, ahogy a majdnem százéves márka neve is pusztán a magyar fülnek cseng többé-kevésbé ismeretlenül. Egyesek talán még emlékeznek egy szögletes kisautóra, talán az is rémlik, hogy az Opelek orrában Isuzu-gyártmányú dízelmotorok kerregtek (bővebben keretes írásunkban), de a márka hitvallásának tekinthető mindenekfeletti megbízhatóság itthon mégsem ehhez a márkához kötődik.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Klasszikus pickup far, a hátsó ajtók hetven fokban kitárhatók

Pedig a tartósság a D-Max egyik legnagyobb erőssége, melyről elégedett délkelet-ázsiai és ausztrál vásárlók biztosan ódákat zengenének. A fejlődő országokban egy valamire való autó nem lehet más, mint egy elpusztíthatatlan pickup, és az erszényesek földjén is rögtön egy platós négykerekű képe jelenik meg a farmerek gondolataiban, amikor autókról esik szó birkanyírás közben. Ezeken a piacokon a megbízhatóság mindennél többet ér, hiszen az átlagosnál sokkal keményebb igénybevételnek kell megfelelniük, és valódi terepképességet követelő műutakon kell helytállniuk ezeknek a használati tárgyaknak. Az elsősorban teherautóiról és buszairól ismert Isuzu ilyen körülményekre fejlesztette a D-Maxot.

Fotó: Balogh Bence [origo]
A felező segítségével az autó magától leereszkedik a dombról

A 2003-ban piacra dobott autó a térség egyik legkedveltebb modellje lett. Öt év után láthatóan igyekeztek úgy modernizálni a megjelenését, hogy valóban frissnek, és ne kétségbeesetten plasztikázottnak tűnjön. Ezzel nem kellett sokat bajlódniuk a japánoknak, hiszen eleve nem sok játékteret enged a platós felépítés, a D-Max formaterve pedig annak idején kifejezetten modernnek számított hatalmas hűtőrácsával és keskeny, de magas fényszóróival. Akárcsak hegesztés nélküli platója és egy darabból álló utaskabinja. Fényképek alapján biztosan egy súlycsoportba sorolnánk a kategória újdonságaival, a Volkswagen Amarokkal és a Mazda BT-50-nel, pedig a D-Max sokkal kisebb náluk.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Hétköznapi használatra megfelel a húsz centiméteres hasmagasság

Nem pusztán külső méretei, hanem az utastér berendezése, anyaghasználata miatt is a legnépszerűbb konkurensek kilencvenes évek végén fejlesztett generációival hasonlítható össze, hiszen az Isuzu is abból a korszakból származik. Még a jobban felszerelt, fényezett karosszériaelemekkel, divatos krómbetétekkel felcicomázott LS modell belseje is egyszerűségével teszi hitelessé a D-Max-ot. Odabent ezredforduló utáni hangulat, kemény műanyagok, és passzentos hely várja a hasznot termelő utasokat, akik cserébe hetvenfokos szögben nyíló ajtókon át juthatnak be a duplakabinos kivitel hátsó sorába, ahol viszonylag kényelmes ülések, és elfogadható méretű lábtér javítja a komfortérzetet.

Hol bujkált eddig az Isuzu?

Forrás: Isuzu
Öt generációt ért meg az Isuzu Gemini, Európában csak a második ismert

Az 1916-ban alapított, tokiói székhelyű japán autógyár egy folyóról kapta a nevét. Jelenleg kicsi, közepes és nagy teherautók, valamint buszok gyártására koncentrálnak, pedig évtizedeken át szerepelt a kínálatban több különböző személyautó, köztük egy kisautó is, melyet Európában is forgalmaztak, reklámkampányába rengeteg pénzt és munkát öltek. Az 1974 és 2000 között gyártott, a General Motorsszal közösen fejlesztett Geminiből itthon is fut néhány. A második generáció piaci bevezetésekor Párizsban látványos reklámfilmeket forgattak, melyek koordinálására a legendás francia kaszkadőrt, Rémy Julienne-t kérték fel.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=Zv3VaGGvpaRCGmEM

Nézze meg, hogyan táncolták végig a nyolcvanas évek Párizsát az Isuzuk!

A kilencvenes évekre drasztikusan visszaesett a kereslet a márka személyautói iránt, miközben a haszonjárművekkel a piacvezetők közé tartozott. A fejlesztési költségeket éppen ezért a teherautók és a több millió példányban legyártott, más cégeknek is szállított dízelmotorok fejlesztésére fordították, melyeket a GM-mel kötött szerződés alapján Opelekbe is beépítettek. Az Astrához elérhető 1,7 literes egység a japán cégtől származott, modernizált változatban még mindig megtalálható a márka kínálatában. A haszonjárművekkel rokon terepjárók fejlesztéséről azonban nem mondtak le Tokióban, az Isuzu Rodeót Európában Opel Fronteraként árulták.

Forrás: Isuzu
Jelenleg a haszonjárművekre koncentrál az Isuzu

A távol-keleti országokban népszerű D-Max árusítását Nyugat-Európában már évekkel ezelőtt megkezdték, és itthon is gazdára talált néhány példány nem hivatalos forgalmazókon keresztül. A cég egyetlen személyautójának kizárólagos magyarországi importőre az Isuzu gyártmányaival, elsősorban buszokkal foglalkozó vállalkozás helyett hosszas tárgyalások után a Saabokat értékesítő Polar Mobil lett.



A bemutatón volt alkalmunk végig próbálni a D-Max összes ülését, ugyanis olyan sokan jelentkeztünk az eseményre, hogy négy újságíróra jutott egy tesztautó, így könnyen beleképzelhettük magunkat egy célállomásra igyekvő brigád helyzetébe, miközben egy házi verseny keretében GPS-koordinátákra és egy rejtélyes kérdőív megoldásaira vadászva autóztunk a Pilisben. Rögtön a legizgalmasabb helyen, a vezetőülésben kezdtem. Meglepetést okozott a jó fogású kormány, és öröm volt látni belülről a motorháztető levegőbeömlőjét. A saját fejlesztésű 2,5 literes 136 lóerős dízelmotor visszafogott dinamizmusa mellett az 1800-as fordulaton jelentkező 294 Nm nyomatékra számíthattam.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Hasznos extra az ellenálló anyagból készült, könnyen tisztítható platóbélés

A mélyre helyezett, közepesen hosszú úton, pontosan, de kissé akadósan kapcsolható ötfokozatú váltóval mindig sikerült eltalálni a megfelelő fokozatot ahhoz, hogy ne tűnjön lassújárműnek a D-Max, ennek ellenére a túra során többször is óvatlanul kikanyarodtak elénk. Városban és országúton pickup szinten komfortosan autózhattunk vele, a motorhang elviselhető mértékben szűrődik be, a túlzott rásegítésű, teljesen érzéketlen kormány sem pontatlanabb, és a rugózási komfort sem kényelmetlenebb, mint azt a hasonló, elöl független, kettős lengőkaros torziós, hátul merev hidas, laprugós futóművel szerelt, alvázas konstrukcióknál megszokhattuk.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Saját dízelmotorját használja az Isuzu. Nyomatékos és nem túl hangos a 2,5 literes egység

Utasként is hasonló élmény kalandozni az Isuzuval, de nem mindegy, hogy a sofőr mellett, vagy hátul kapunk helyet. A második sorban ugyanis egészen addig meglepően kényelmes ülni, amíg rossz útra, vagy terepre érkezünk, ekkor jól jönnek a visszacsapódás után hosszasan rugózó kapaszkodók, melyeket jobb megmarkolni, mielőtt egy buckán bevernénk a fejünket a vaskos műanyagtömbbe. A funkcionális belsőt igyekeztek személyautós kárpitozással feldobni. Bár ne tették volna, biztosan nem lesz egyszerű a sártól megszabadítani az ajtókárpiton is nagy felületen használt lyukacsos betéttel feldobott plüss huzatot. Az otthonosság javítására elsősorban a szabadidő-autóra vágyók miatt volt szükség.


A D-Max azonban nem más, mint egy masszív célszerszám, amely éppen annyival mutat többet, hogy megállja a helyét az újdonságok között. Egy pickup vásárlójának, aki munkavégzés közben valóban kihasználja a képességeit, nincs szüksége többre. A Máriahalom mellett kialakított tereppályán mi is kipróbálhattuk, mire képes a felezővel kiegészített száz kilométer/órás sebességig kapcsolható összkerékhajtás. A magabiztosan mozgó, kellőképpen merev és jól irányítható Isuzu húsz centiméteres hasmagassága, 48 fokos dőlési, 55 fokos emelkedési, 60 fokos ereszkedési, 34 fokos első és 21 fokos hátsó terepszögének köszönhetően minden helyzetekben helytáll, amibe a jövőbeli vásárlók kerülhetnek.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Funkcionális a beltér, egy célszerszám esetében nincs szükség igényesebb anyagokra

Ők két karosszériaváltozatból, motorból, váltóból és felszereltségből válogathatnak. Rendelhető szimpla és duplakabinos, 2,5 literes 136 lóerős és háromliteres 163 lóerős Euro 4-es dízelmotor, ötfokozatú kézi, vagy négyfokozatú automata váltóval, a legszükségesebb extrákat tartalmazó L és gazdagabb LS felszereltséggel. A fekete lökhárítós, kétszemélyes, hátsókerék-hajtású alapmodell 3 899 000 forint + áfától elvihető, a bemutatón kipróbált ötszemélyes, összkerekes LS-ért 5 099 000 forint + áfát, háromliteres dízellel és automatával ugyanezért már 5 999 000 forint + áfát kérnek. A D-Max ezzel az árképzéssel konfigurációtól függően néhány százezer forinttal konkurensei alatt marad, előbb azonban kénytelen lesz megalapozni a hírnevét, hogy felvehesse velük a versenyt.

Műszaki adatok

Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 2499 cm3. Furat/löket: 95,4/87,4 mm. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 100 kW (136 LE)/3600. Nyomaték: 294 Nm/1800-3200. Sebességváltó: ötfokozatú kézi. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/dob.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 5035/1800/1735 mm. Tengelytáv: 3050 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1515/1520 mm. Tömeg: 1865 kg. Terhelhetőség: 1085 kg. Plató méret: 1380/1525/480 Üzemanyagtartály térfogata: 76 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 12,8 mp. Végsebesség: 170 km/óra. Átlagfogyasztás: 8,1 liter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 213 g/km.