Mindig rétegmárkának számított a piacon a Subaru, amely a hamisítatlan japán autógyártás egyik utolsó bástyájaként elsősorban a technikai finomságokra fogékony ínyencek számára készít autókat. A Legacy új generációja tökéletesen megfelel a célra, nem lesz slágermodell, a műfaj kedvelői viszont nem fognak csalódni benne.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Kanyarban az autó és a vezető is nagyon jól érzi magát
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Világszerte népes és aktív rajongótáborral büszkélkedhet a Subaru, a kitartó tulajdonosoknak mégsem kell attól tartaniuk, hogy előbb-utóbb szembejön velük egy lelkes márkatárs. Hiába a kifinomult technika, az egyedi stílus, a ralisikerek és a jól csengő név, autóvásárláskor talán éppen a bonyolult műszaki tartalom vagy a sajátos külső miatt csak a legcéltudatosabbak jutnak el a márkakereskedésig.

Ezen változtattak volna a Subarunál, amikor a könnyebb emészthetőség kedvéért alapjaiban alakították át autóik formatervét, ezzel megfosztva modelljeiket a márkára jellemző karakteres dizájntól. A legendás Imprezából egy koreai autóknál is sótlanabb, szürke kompakt, a kombinak álcázott Foresterből hagyományos SUV, a sportosan elegáns Legacyból fantáziátlan családi kocsi lett.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Ennél feltűnőbb már nem is lehetne. Sokat dobnak a formán a légterelők és a rali hűtőmaszk

Elveiket és tudásukat azonban nem adták fel a japánok, a bevált összkerékhajtás és a bokszermotor az új modellekbe is belekerült. Az Opel, a Volkswagen vagy a Toyota vásárlói továbbra sem kerültek közelebb a márkához, cserébe már a rajongók lelkesedése is kezdett alábbhagyni, a Subaru mégis képes volt megőrizni a jó hírét. Az Impreza WRX STi kivitele, és a négyajtós változat bevezetése javított az összképen, a Forester pedig az új bokszer dízelmotorral is bebizonyította, van helye az egyre bővülő szegmensben.

Középkategóriás limuzinjuk, a Legacy azonban más szemléletmódot követel. A tavaly bemutatott újdonság visszarepít minket a kilencvenes évekbe, amikor a japán autókat még véletlenül sem a formatervük vagy a szolgáltatásaik, hanem kifinomult technikájuk és tartósságuk zárta vásárlók millióinak szívébe. A Legacy pont ilyen autó: együtt kell élnünk vele, ahhoz hogy megszeressük.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
A márka rajongóinak készült a látványos kivitel, így könnyebb Subaruként azonosítani

Formatervére nehéz szavakat találni, talán azért, mert egész egyszerűen nincs neki. A részletekben nem találhatunk kivetnivalót, az egész mégis annyira ötlettelen és sivár, hogy az eltúlzott, divatosnak szánt cicalámpákra, a Sport változat raliautókat idéző hűtőmaszkjára és látványos kötényeire van szükség, hogy egy kevés karaktert adjanak a testes limuzinnak. Az egyetlen szokatlannak mondható megoldás a rövid csomagtérfedél.

Sportos szellemiségét kidomborodó kerékjárati ívekkel próbálták kifejezni, ezek hatását azonban a teljesen sima felületű, szinte függőleges oldalfal, és az egyszerű, mégis túl hangsúlyos kilincsek nyomják el. 18 colos könnyűfém felnijei és lökhárítótoldatai élénkké varázsolják a Legacyt, de az alapformán tapintható a feszültség és a lemondás, amit a tervezőasztal mellett érezhetett a tervezőcsapat.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Minden önálló karaktertől megfosztotta egykor sportosan elegáns nagyautóját a Subaru

Az új generáció 4730 milliméteres hosszával és 2750 milliméteres tengelytávjával a kategória egyik legnagyobb autója, így a Ford Mondeo vagy a Skoda Superb alternatívája lehet. Tágas utasterében minden lehetséges irányban bőséges a hely, hátul még teljesen hátratolt első ülésekkel is meggyőző a lábtér. Szűkös nyílású, 486 literes csomagtartója azonban fel sem veheti a versenyt az ötajtósként is elérhető német és cseh csúcsmodellel.

Az utastér berendezésekor folytatták, amit a külső megrajzolásakor elkezdtek. Ingerszegény környezetet álmodtak a Legacyba, melyet megjelenésre és tapintásra sem kifejezetten barátságos, kemény műanyagokból raktak össze, és olyan részletekkel próbáltak feldobni, mint a karbonutánzatú díszbetét vagy a hatalmas, szálcsiszolt alumíniumra emlékeztető sivár középkonzol. Szerencsére a jól bevált tolótető nem hiányzik az extralistáról.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Nagy teljesítményről árulkodnak a légterelők, ebben nem okoz csalódást a japán autó

A minőségérzetet bőrhuzattal javították, de mégsem a csúcskivitel kárpitozása, hanem a kifogástalan összeszerelési minőség győz meg minket arról, hogy jól választottunk, és biztosak lehetünk benne, hogy húsz év múlva is ugyanígy festenek és hangtalanok maradnak majd a beltér elemei. Akkor kezdünk először szimpatizálni az autóval, amikor kapcsolatba kerülünk a mechanikával, nyomogatjuk a gombokat, forgatjuk a kapcsolókat, melyek finomabban működnek, mint a nagyobb prémiummodellek kezelőszervei.

A vezetőülés a legjobb hely a Legacyban, bár az első ülések kissé alulméretezettek, és nem tartanak megfelelően. Elektromotorok segítségével kereshetjük a megfelelő üléspozíciót és hozzáigazíthatjuk a régimódinak látszó, jó fogású kormányt. Örömteli érzés viszontlátni a tíz évvel ezelőtt elfeledett rövid műszerfalat, a meredek A oszlopot és a nagy ablakfelületeket egy új autóban. Átlósan hátra a Legacyból sem könnyű kinézni, ebben segítenek a teherautósan nagy külső tükrök.