A díj történetében először elektromos autó kapta az Év autója nevű rangos elismerést.
2010-ben eredetileg 41-en versenyeztek a 2011-es Év autója-címért. A zsűri a szokásoknak megfelelően hét új autót hagyott versenyben a fináléra.
Tavaly nem éppen közmegelégedésre a Volkswagen Polo nyert, idén az Alfa Romeo Giuliettának, a Citroën C3/DS3-nak, a Dacia Dusternek, a Ford C-Max/Grand C-Maxnak, az Opel Merivának és a Volvo S60/V60-nak volt esélye a diadalra a hagyományos hajtáslánccal szerelt modellek közül.
Idén egy elektromos autó, a Nissan Leaf is felkerült a szűk listára, és innovatív hajtáslánca elegendő volt a győzelemhez. A környezetbarát modell - amelynek forgalmazását az állami támogatás és a töltőhálózat hiánya miatt egyelőre nem tervezik Magyarországon - 257 pontot kapott a szavazó 59 újságírótól.
A Leaf mögött a második az Alfa Romeo Giulietta lett 248 ponttal, a harmadik pedig a hátrafelé nyíló hátsó ajtajairól elhíresült Opel Meriva 244 ponttal. Negyedikként az új Ford Focus technikájára épülő egyterű, a Ford C-Max/Grand C-Max végzett 224 ponttal, az ötödik Citroën C3/DS3 páros 175 pontot gyűjtött. A gyalogosgázolás elleni védelemmel ellátott Volvo S60 145 pontot kapott, a hét döntős közül a legkevesebb pontot (132) a Dacia olcsó szabadidő-autójának, Dusternek adták.
A döntőben 25 pontot oszthattak ki az újságírók, legalább öt modellt kellett rangsorolniuk, de egy autó legfeljebb csak tíz pontot kaphatott. Szöveges indoklást kellett írni a bíráknak azokról az autókról, amelyekre szavaztak, és ezeket a véleményeket nyilvánosságra is hozzák a szervezet weboldalán.
Az Év autója-választás háttere Az Év autója díjat neves európai autós újságírókból álló zsűri ítéli oda minden évben. Csak olyan új autó indulhat a választáson, amelyik az eredmény kihirdetését megelőző 12 hónapban került piacra Európában, a megválasztás pillanatában legalább öt országban kapható, és évi 5000 darabnál több értékesítését tervezik belőle. A pályázó csak vadonatúj modell lehet, új motorral vagy modellfrissítéssel nem lehet bekerülni a körbe. Jutalmul azt kapja a gyártója, hogy hirdetéseiben, matricáin használhatja az Év autója elnevezést, és a Car of the Year hivatalos logóját is. A díjat a holland Auto Visie szerkesztője, Fred Van der Vlugt alapította 1963-ban, amikor felismerte, hogy sokkal hitelesebb egy vegyes zsűri által megválasztott győztes, és nagyobb publicitást is kaphat, mint a különböző szaklapok saját, belső szavazásokon megválasztott Év autója nyertesei. Vlugt kilenc ország 26 autótesztelő újságíróját kérte fel zsűritagnak 47 évvel ezelőtt. A formula azóta sem változott, csak annyi a különbség, hogy ma már 23 országból 59 zsűritag pontozása alapján ítélik oda a díjat. Az országokat az autópiacuk mérete alapján rangsorolják, így hat zsűritagot csak Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Spanyolország és Olaszország delegálhat, a többi országot kevesebben képviselik. Az Év autóját megválasztó szervezet egy non-profit, autógyáraktól független intézmény. A szervezőmunkát hét nagy múltú európai autós lap, az olasz Auto, az angol Autocar, a spanyol Autopista, a holland Autovisie, a francia L'Automobile Magazine, a német Stern, és a svéd Vi Bilägare vezetőiből álló bizottság végzi, és a költségeket is a lapok állják, de ők adnak otthont az átadási ceremóniának is, rotációs módszerrel. Semmilyen juttatást nem kapnak a zsűritagok a munkájukért azt leszámítva, hogy a versenyben lévő autókat év közben tartósan tesztelhetik. Több más hasonló díjjal ellentétben a zsűri csak egyetlen egy autót díjaz, nincsenek kategóriák és különdíjak. Ebből következik, hogy a bíráknak nagyon különböző típusú és árú modelleket kell összevetnie olyan szempontok alapján, mint a kényelem, formaterv, biztonság, gazdaságosság, vezethetőség, teljesítmény, funkcionalitás, környezetvédelem, vezetési élmény, és ár. Kiemelt figyelmet kap, ha egy autó technikai jellegű innovációt hoz, vagy ha kivételesen jó az ár-érték aránya. |
Cikkajánló |