Ismét egy olyan modellt próbáltunk, amivel egy koreai gyártó igazolja, hogy már utolérték az európai konkurenciát. A Kia Sportage testvérmodellje a számok tükrében fényesebben csillog, mint az életben, de így is jó választás.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A legmarkánsabb Hyundai, és talán a legjobb is
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Tíz éve még fegyvernek látszó tárggyal kellett volna arra kényszeríteni, hogy egy koreai autóról jókat írjak. Akkoriban a 21. század legrosszabb autójaként jellemeztem az éppen futó Kia Riót, de a kis terepjáró Sportage, és a kombi Pride is olyan volt, mint egy büntetés. A koreai autógyártás azóta nagyot nőtt a szemünkben, olyan ívet jár be a fejlődésük, hogy a nyolcvanas évek japán autói jutnak róluk eszembe. Ma egy Kia- vagy Hyundai-modellkínálatnak már kevés kikezdhető darabja van, nem le-, hanem rábeszélem az ismerőseimet a koreai kocsikra.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Nagyobbnak néz ki, mint amekkora. Egy i30-as kombi is van ilyen hosszú

Érdekes egybeesés, de a koreai autógyártás felemelkedésével nagyjából egy időben kialakult egy kategória, amely töretlenül fejlődik, még a válság sem fogott ki rajta. A kompakt szabadidő-autók egyre növekvő népszerűsége miatt egyetlen komoly gyártó sem engedheti meg magának, hogy kimaradjon ebből a piacból, így a konkurenciaharc óriási. A Hyundai és a Kia évek óta kínál ilyen típust, de mostanra jött el az idő, hogy az új, cseh és szlovák gyártású ix35-össel és Sportage-dzsel már komolyan számolni kell.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A formaját nagyon eltalálták, a futómű hangolása kicsit sportos

A két modell ugyanaz, csak a formatervben különböznek. Azonos a motorkínálat, a felszereltségben sem lehet nagy különbség, így az áraik is nagyjából megegyeznek, az alapmodell mindkettőből ötmillióba kerül 135 lóerős benzinmotorral. Mindkettő dögös formát kapott, de nekem talán egy fokkal jobban tetszik a Hyundai. A 4,4 méter hosszú ix35-nek annyira tankszerű lett a stílusa, hogy nagyobbnak látszik, mint amekkora. Megnézik az utcán az emberek, és komolyan is veszik, tehát ilyen szempontból jól sikerült a dizájn.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Felváltva vannak puha és kemény anyagok, a kék háttérvilágítás zavaró

Szerencsére belül is elég nagy a térkínálat, 190 centiméter körüli első utasok mögött is elfér egy ugyanilyen magas felnőtt, és még a csomagtartó is elég nagy maradt (591 liter a rekeszekkel együtt). Az anyagminőségre kettőség a jellemző: vannak jó minőségű műanyagok és kemény, kopogósak is. Furcsa egyveleget alkotnak együtt, de ennél sokkal jobban zavart a műszerek kék háttérvilágítása - ez már a négyes Golfnál sem jött be.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Hátul a mélyre tett üléspadon enyhén felhúzott térddel kell ülni, ami nem a legkényelmesebb

Az ülések is kényelmesek, de a futómű hangolásánál már nem ez volt az irányadó. Az ix35 rugózása egy kicsit a sportosabb irányba ment el, így sima úton meglepően feszes. Ez becsapós is: egy ideig jól fordul, de aztán már nem tudja letagadni nagy tömegét és a magas súlypontját. Ennek ellenére kifejezetten jól fordulna, ha nem lenne elbaltázva a kormányzása. Kicsit túl sok az elektromos rásegítés, ráadásul pontatlannak is éreztem. A futómű hangolásában az a furcsa, hogy inkább a kis úthibák zavarják össze, kellemetlen felütések formájában. Egy tükörsima autópályán észre sem vesszük, de a pesti utakon ráz.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
A padló alatt lévő rekeszekkel együtt 591 literes

A tesztelt ix35 legnagyobb büszkesége elvileg a motorja lett volna - 184 lóerőt kétliteres dízelből eddig csak a BMW hozott ki -, sajnos azonban gyengébbnek tűnik. A hatfokozatú automata váltóval ugyan egész kellemes összhangban dolgozik, de inkább mondtam volna 150-160 lóerősnek, mint 180-nak. Járáskultúrája sem olyan, mint a BMW-é, ezért pörgetni sem volt kedvem, még kevésbé használtam ki a benne rejlő lehetőségeket. Kicsit meglepő a fogyasztása: a 9,3-as vegyes átlagot még azzal együtt is soknak éreztem, hogy többnyire városban szaladgáltunk vele.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Papíron nagyon erős, de ebből keveset mutatott

Az eddigiekből az következne, hogy az ix35 nem tetszett, pedig ez nem így van. Egy nagyon jól összeszerelt, kellemes méretű, kifejezetten mutatós hobbiterepjáró, amelyben ugyan nem kemény terepezésre való az összkerékhajtás, de azt tudja, mint a konkurensek. Pár bosszantó hibát találtam csak, de azokkal együtt lehet élni, ha sokkal olcsóbb, mint a vetélytársak.



A jelenleg is futó akció miatt 8,8 millió forintba kerül a kétliteres, 184 lóerős dízel, automata ix35, csúcsfelszereltséggel. A konkurencia erős (de ennél gyengébb) dízelei közül azonos felszereltséggel egy sem olcsóbb ennél, a Hyundaira pedig legalább öt év garanciát adnak. Csak a testvér Kia kínál ennél többet: a formai megoldásaiban eltérő Sportage hét év garanciával büszkélkedhet, a Kia viszont még nem kapható a legerősebb dízellel.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]
Már ötmillió forinttól is elérhető

Ha választanom kéne, nehéz helyzetbe kerülnék. A két autó között csak a forma dönthet. Ezt az erősebb dízelt nem erőltetném, mint ahogy egy kevésbé felszerelt ix35 is lehet nagyon jó választás. Az biztos: ezzel a modellel a Hyundai komolyan betört a piacra. 

Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek.
Hengerűrtartalom: 1995 cm3. Furat/löket: 84/90 mm. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 135 kW (184 LE)/4000. Nyomaték: 392Nm/1800-2500. Sebességváltó: hatfokozatú automatikus. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4410/1820/1660 mm. Tengelytáv: 2640 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1591/1592 mm. Tömeg: 1601 kg. Terhelhetőség: 539 kg. Csomagtartó térfogata: 591/1436 l. Üzemanyagtartály térfogata: 58 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 10,1 mp. Végsebesség: 195 km/óra. Átlagfogyasztás: 7,1 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 9,3 liter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 187 g/km.