Ha így folytatják az autógyárak, egyre unalmasabb lesz autós újságírónak lenni. A koreaiakon már régóta nem lehet nevetni, pár éve pedig a franciák döntöttek úgy, hogy elegük van a rajtuk ragadt "lerobbanós" jelzőből, és nekiálltak német autókat gyártani. A Citroënnek ráadásul ez már a második: a C5 után most itt van az új C4, amely németebbnek tűnik egy Golfnál is: minőségi anyagokból rakták össze, vajpuhán működik, és dögunalmas. Nem csoda, hogy remegve várjuk a kínai márkák felbukkanását egy kis ihletért.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Sok morcos francia egymás között
(Még több fotó a C4-es magyarországi bemutatójáról a galériában. Kattintson a képre!)

Érdekes módon az ismerőseim között a francia autók birtoklása egyfajta deviáns viselkedésjegynek tekinthető. Ha megkérdezem őket, miként muzsikál az éppen aktuális Mégane, Xsara vagy 307, bármelyikük képes félórás kiselőadásba fogni a műszerfalon felvillanó hibaüzenetekről vagy a különböző helyekről érkező "furcsa zajokról", ám ha oda kerül a sor, hogy nagy nehezen lecserélik az autóikat, egy másik franciát, és rendszerint ugyanazt a márkát választják. Ez úton jelentem, a citroënes pajtásaimnak: megérte a fáradozás és kitartás (az anyagi áldozatokról nem is beszélve), mert kedvenc márkájuk ismét egy olyan autóval állt elő, amely valószínűleg nem ad majd alkalmat többórás horrorsztorik elmesélésre, a kapzsi tréleressel a főszerepben.

Fotó: Nógrádi Attila [origo]
A részletekbe nehéz belekötni, de valahogy nem áll össze valami izgalmassá
(Még több fotó a tesztautóról, kattintson a képre!)

Az új C4 úgy lett nagyon jó autó, hogy a külsejét tekintve visszalépés az elődhöz képest, amelynek sokkal letisztultabb volt a formája, különösen az ötajtós változat gömbölyű feneke sikeredett szépre. Ehhez képest a mostani modell tökéletesen jellegtelen, de nincs is ezzel semmi baj, mert aki villantani akar majd egy ilyesmivel, annak ott lesz a DS4. Furcsamód a C4 úgy tud unalmas lenni, hogy a részletmegoldásai kifejezetten szépre sikeredtek: az első fényszórók a legújabb divat szerint meredeznek, a légbeömlők is előírásszerűen nagyra vannak tátva, élek, vonalak, izgalmas domborulatok találhatóak lépten-nyomon az autó testén, ám ha teszünk hátra tíz lépést, csak egy nagy bordó gombócot látunk, ami a félhomályban akár egy Ford Focus, Opel Astra vagy valami hasonló is lehetne.

Fotó: Nógrádi Attila [origo]
Hátulról elég sok mindennek nézhető a kompakt brancsból

Ha tényleg igaz az a mondás, hogy a vevők egy jelentős részének fontos szempont a vásárlásnál, hogy miként puffan az ajtó becsukáskor, akkor a C4 feltehetően bestseller lesz. Egy német birodalmi trezor súlyát érezni a kilincs megmarkolása után, és az a hang, ahogy ránk csapódik az ajtó, az valami fenomenális. Rögtön egy ötcsillagos törésteszt-eredmény jelenik meg a lelki szemeink előtt, és megértjük, miért emelkedik töretlenül a nyersacél világpiaci ára.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Eltűnt a fix közepű kormány és a középre helyezett digitális műszerfal

Egy vérbeli Citroën-fan minden bizonnyal ijedten fog majd pislogni, amikor először kászálódik be az új C4-es kormánya mögé, amelynek a közepe nem fix, hanem elforog a karimával együtt, és ha már a hagyományok kihipózásáról van szó, hiába keressük a középre helyezett digitális műszerfalat, annak is hűlt helye. Aki nem hiszi, az meg is tapogathatja a műszerfal tetejét, ott bizony csak gumiszerű műanyagot talál, amely puhaságban és minőségérzetben még a kategória etalonjának kikiáltott Golfét is veri. Bizony, ott tartunk, hogy a franciák a saját fegyverüket fordították a németek ellen: ha a vevők egy részének (és az autós újságírók többségének) az a dilije, hogy a műanyagok keménységéből következtet az autó minőségére, akkor a franciák megadják nekik, ami kell, és akinek erre van ingerenciája, akár gyurmázhat is a műszerfal felső karimájával.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Az ülések németesen kemények és kényelmesek, tökéletes az utastér ergonómiája

Az ülések mérete, formája és a szivacsok keménysége szintén a német konkurenciát idézi, remek az ergonómiájuk, így ha nem lógunk ki nagyon alul vagy fölül a konfekcióméretből, néhány pillanat alatt tökéletes vezetési pozíciót tudunk kialakítani. Tesztautónk a leggazdagabb, Exclusive felszeretségi szintet kapta, de még így is zavarba ejtően sok az a tizenkét gomb és négy tekerő, amit a kormányra zsúfoltak a franciák, bár ezt a buzgóságot valahol el lehet nézni nekik, hiszen már az előd, fix közepű kormányán is hemzsegtek a gombok. A fekete színű műszerfalat csak itt-ott töri meg egy-egy krómkeretbe foglalt légbeömlő (megint csak a Golfból ismerős), ám komornak és unalmasnak mégsem nevezhető az, amit maga előtt lát az ember, mert formai megoldások elviszik a szemet; itt egy kis hullám, ott egy rafinált ív, és máris otthonosan érezzük magunkat.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Egy átlagos méretű felnőtt még viszonylag jól elfér hátul, a támla, sajnos túl meredek szögben áll

Bár a műszerfalat a kormány mögé költöztették a franciák, azért nem bírtak magukkal és belecsempésztek egy két tipikusan franciás megoldást. Ilyen például a digitális fordulatszámmérő (alig látszik), a számlap külső keretén futó sebességmérő mutató (alig látszik), az állítható indexhang (teljesen felesleges) és az állítható színű háttérvilágítás, amivel egyszer jó móka játszani, de aztán úgy hagyja az ember, amíg el nem adja az autót (tehát teljesen felesleges). Családi kompaktról lévén szó, az első két ülés helykínálata tökéletes, a hátsó ülések mérete azonban csak átlagosnak mondható, az én 185 centiméteres magasságommal csak passzentosan fértem be magam mögé, a térdeim belesimultak az ülések háttámlájába, és a fejem is vészesen közel volt a tetőhöz. A csomagtartó - pótkerékkel mért - 380 literes kapacitása azonban már a kategória felsőbb régióiba sorolja a C4-est. Furcsamód ránézésre jóval nagyobbnak tűnik a katalógus-értéknél a raktér mérete, a karácsonyi nagybevásárláskor hihetetlen mennyiségű holmit volt képes elnyelni.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Az 1,6 literes motor szinte elvész elöl, a hatalmas gumibakoknak köszönhetően alig érezni, hogy jár

Tesztautónk 1,6 literes, 120 lóerős motorja a benzines kínálat közepén helyezkedik el, ez alatt található a 95 lovas 1,4-es, míg a csúcsmotor szerepét az 1,6-os, turbós 155 lóerős jelenti. A tesztút tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy ezzel a motorral tökéletes választás a C4-es, mert a BMW-vel közösen kifejlesztett blokk remekül illik az autó karakteréhez: hangtalanul, vajpuhán működik. A környezetvédelmi normák a legtöbb korszerű motorból nem csak a kormot, de a lelket is kiölik, ám nagy meglepetésre a C4-es erőforrása szívderítő lelkesedéssel vette a gázparancsokat és pörgött fel, ráadásul mindezt úgy tette, hogy még a fordulatszám alsóbb régióiban is nyomatékosnak tűnt.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Az ötfokozatú váltóval inkább városba való a C4-es

Ehhez persze hozzátartozik, hogy az ötfokozatú váltó kiosztását nagyon rövidre vették, már ötvennél is elbírta az ötöst, így könnyű volt virgonckodni a városban, országúton viszont - hatodik fokozat híján - négyezret forgott a főtengely 130 km/órás tempónál, amit ugyan alig lehetett hallani a remek hangszigetelésnek köszönhetően, viszont nem eredményez túl baráti fogyasztást. Valamivel nyolc liter fölé jött ki az átlag, szép kényelmes tempó és repkedő mínuszok mellett, ami átlagosnak mondható.


A hangtalanul működő motort és a közvetlen, ámde kissé túlszervózott és így meglehetősen érzéketlen kormányzást jól egészítette ki a C4 egyedülállóan puhára hangolt futóműve, amellyel valósággal át lehetett lebegni az úthibák felett. Ha sok franciás dolog nem is maradt a C4-ben, ez az egy azonban biztos pont, és lehet majd róla sokat beszélni egy-egy sör mellett: ilyen komfortérzetet nem adnak a német és távol-keleti konkurensek, bár azt azért tegyük gyorsan hozzá, hogy szép dolog, hogy így hintázik a C4-es, ám a legtöbb kategóriatársának már jóval igényesebb, többlengőkaros, multilink hátsó futóműve van.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Kategóriájában egyedülállóan lágyra hangolták a C4-es futóművét, a gyatra hazai úthálózatra tökéletes

Sok vezetési élményt tehát ne reméljünk a gombokkal teleszórt kormány mögött, ám ez nem is baj, a potenciális vásárlóréteg feltehetően nem is kanyarvadászatra, hanem kényelmes autókázásra vágyik, abban pedig nagyon jó az új C4-es, bár ennek meg is kérik az árát. Ezzel a motorral és a leggazdagabb, Exclusive-felszeretséggel 5,57 millióba kerül a C4-es, ami azt jelenti, hogy alig 100 ezer forinttal olcsóbb, mint egy 122 lóerős motorral szerelt Volkswagen Golf Highline. Az ambiciózus árképzés mögött nyilván az áll, hogy a franciák tisztában vannak vele, hogy egy nagyon versenyképes autót hoztak össze, nagy kérdés viszont, hogy a piac ezt ki is fizeti. A legnagyobb kérdés pedig az, hogy az idő vasfogának hogyan állnak majd ellen ezek az új generációs Citroënek.

Az új C4-es olyan nagy érdeklődést váltott ki autós rovatunkon belül, hogy mindenki elvitte egy hosszabb-rövidebb körre, amely során meglehetősen markáns vélemények alakultak ki. A következő oldalon kiderül, a többieknél hogyan vizsgázott a francia kompakt.

Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom:
1598 cm3. Furat/löket: 77/85,8 mm. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 88 kW (120 LE)/6000. Nyomaték: 160 Nm/4250. Sebességváltó: ötfokozatú kézi. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa. 
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4329/1787/1502 mm. Tengelytáv: 2608 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1526/1519 mm. Tömeg: 1205 kg. Terhelhetőség: 560 kg. Csomagtartó térfogata: 380 l. Üzemanyagtartály térfogata: 60 l. 
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 10,8 mp. Végsebesség: 193 km/óra. Gyári átlagfogyasztás: 6,2 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 8,2 liter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 143 g/km.