A német meló - Mini család-menetpróba

2011.05.07. 17:48

Egy autó, amelynek kulcsáért autós újságírók kapnak hajba, egy imádnivaló klasszikus, észrevétlen hajtűkanyarok, levakarhatatlan vigyor, mesés bajor vidék, egy haszontalan útleírás, izzasztó pillanatok és egy bizarr rekord. Egyhuzamban próbáltuk ki a teljes Mini-modellpalettát, köztük számos újdonsággal.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Szinte végtelen kombinációban rendelhető a Mini
(Még több fotó a Mini családról a galériában. Kattintson a képre!)

Egy kontinens szája görbült sírásra, amikor 2000-ben, negyven év után abbahagyták a Mini gyártását, de jött a BMW, és saját állítását megcáfolva elkészítette a világ legélvezetesebb elsőkerék-hajtású autóját. Az új Mini két fronton támadt az autópiacra, retrós külsejét látva mindenki azonnal mosolyogni kezdett, akárcsak Alec Issigonis régi Minije láttán, aki pedig egyszer a kormánya mögé ült, biztosan megfogadta, hogy valamikor beállít egyet a garázsba. A Mini újra fogalommá vált, és a Volkswagen Golfhoz hasonlóan kitűzött célként bekerült csaknem minden vetélytárs távoli terveibe.

Fotó: Balogh Bence [origo]
A Countrymant is nehéz megbillenteni, pedig ez a legmagasabb Mini

Utolérni még senkinek sem sikerült, de a bajorok még akkor is a megszorítást és a racionális megoldást választják, amikor jól megy a szekér, nem csoda, hogy nem várták meg, hogy a kis utcai gokart megöregedjen, és 2006-ban mindent elölről kezdtek. Az utolsó csavarig új autót terveztek, a formavilágon azonban nem lehetett volna büntetlenül túllépni, ezért látszólag minden maradt a régiben. Mára a kabrióval, az öt darab viccesen nyíló ajtóval megszórt Clubmannel, legutóbb pedig a négyajtós Porsche és a kombi Ferrari lelki társával, egy Mini SUV-vel, a Countrymannel bővült az eredeti kínálat.

Nézze meg a bemutatón készített videónkat!

A BMW-nél most kíváncsiak voltak, vajon tudnak-e minket olyan tömény Mini-élményben részesíteni, hogy ráunjunk erre a zseniális tárgyra, ezért elvittek, hogy hazai környezetben, a mesekönyvből előbújt bajor vidéken autózzunk bő félezer kilométert minden karosszéria- és motorváltozattal. A precíz német szervezésnek hála, csak két kis egyezkedésre volt szükség, hogy az éppen vágyott autókkal vághassunk neki az útnak. Ahogy beültünk a néhány hónappal ezelőtt nálunk járt 112 lóerős Cooper D-be, azonnal egy raliautóban éreztük magunkat, ugyanis lusták voltak bepötyögni a navigációba az előre kitalált útvonalat, ezért itinert kellett olvasnunk.

Fotó: Lőrincz Károly
A jól kézben tartható teljesítmény és a durrogó kipufogó miatt raliautóban érezhetjük magunkat

Gond egy szál se, néhány évvel ezelőtt még ez volt a természetes, de ilyen rosszul megírt füzet még nem volt a kezemben. Lehet, hogy csak a Mini bolondítja így meg az embert, de minden ötödik elágazásnál rossz helyen fordultunk le, elnéztük a kijáratot, vagy meg sem találtuk a bal- vagy jobbkanyart, ami azt jelenti, hogy ötpercenként eltévedtünk. Persze annál rosszabb sose történjen velünk, hogy a bajor országutakon egy Minivel kelljen bolyonganunk, amely ahelyett, hogy dízelhangja miatt kiábrándító lenne, vegytiszta vezetési élményt nyújt.

 Fotó: Balogh Bence [origo]
Látványos, de nem praktikus a kétfelé nyíló ajtó

A háromajtós Cooper D-nél hagyományosabb Minit nehéz elképzelni, aki már vezette, tudja milyen bizsergető érzés lenyomni az indítógombot, megmarkolni a vaskos kormányt, egyesbe tolni a kicsit jobbra dőlő váltókart és hallani, ahogy felhördül a gázolajra szomjazó, élénk 1,6-os motor. Az első kanyarokat még óvatosan közelítjük meg, utána egyre többet vállalunk, és mindig újra meg újra meglepődünk, hogy ezt is szó nélkül vette be. Ilyenkor a jóérzésű autóbolond újságíró vérszemet kap, és megpróbálja kihozni a sodrából a virgonc kisautót, de hiába. Lehet szűk, nyújtott, éles, S-es, olyan kanyart még nem találtak fel, ami kifogna rajta.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Kanyarban verhetetlen a Mini, nagyon merev a Cabrio karosszériája

Attól igazán csodálatos a Mini, hogy tervezése során semmi más nem érdekelte a mérnököket, csak a vezethetőség. A kormány mögött valóban nem kell semmivel sem törődnünk, csak az adrenalinlökettel, amelyet minden gázadáskor és kanyarodáskor intravénásan kapunk. Maga az üléspozíció is ezt sugallja, minden nagyon közel van és kézre esik, de mindez semmit sem érne, ha nem lenne ennyire viccesen közvetlen a kormányzás, élénk a gázreakció, brutális a futómű és fáradhatatlan a fék. Az autó minden rezdülését érezzük, mintha mi nyelnénk le azt a néhány liter gázolajat is, amelyet a száguldásért cserébe kér. Ezek után nem számít, hogy alig van csomagtartója, a nehézkes kilincs becsípi az ember kezét, és idétlen formájú a váltógomb.

 Fotó: Balogh Bence [origo]
Jelzésértékű a csomagtartó, sajnos a hátsó lábtér is minimális

Délután a német autóklub vezetéstechnikai pályáján folytattuk a kanyargást. Biztosan régen épült, mert Németországban először éreztem azt, hogy itthon valamiben jobbak vagyunk. A Hungaroringen található vezetéstechnikai központ messze lehagyja az ADAC birodalmát. A trükköket is csak óvatosan adagolták, kikerülési manővert, fékezést és szlalomozást gyakorolhattunk. Később megtudtuk, hogy a BMW Efficient Dynamics rendszerét Mini nyelven "Minimalism"-nek hívják, és nem más lesz a dolgunk, mint fogyasztási rekordot dönteni. Lassan járni és tovább érni, mint a többiek, egy autóval, amivel még a sebességhatárokat is kínkeservesen lehet betartani.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Könnyebb terepen elmegy, de nem itt mozog otthonosan az összkerékhajtású változat

Egye fene, lássuk, mit tud! Mielőtt lassúsági versenyt kezdtünk volna kelet-európai újságíró kollégáinkkal, végig kellett hallgatnunk, hogy is kell ezt csinálni. Rögtön az iskolapadban találtam magam egy délutáni angolórán, ahol a "tanító néni" kellemetlen kérdéseket tesz fel a takarékos vezetésről, és egy nagy adag jegyzetelnivalót is kivetít a falra. Szerencsére nem a szigor, hanem a hatékonyság volt a fontos, inkább beültünk egy One D-be, hogy kis gázzal, sok motorfékkel, start-stoppal, klíma nélkül, néhány lopott másodpercre leengedett ablakkal járjuk be a környéket, és végül stréberré váljak, aki 4,6 literes átlaggal nyer a csoportjában.

 Fotó: Balogh Bence [origo]
Még a német taxik színe is jól áll neki

A kínos másfél óra után olyan élménnyel gazdagodtunk, amit biztosan nem felejtünk el. Egy 1967-es, 70 lóerős Mini Cooper S Monte Carlo replikában tehettünk meg két gyors kört, gyári sofőr mellett. A klasszikus jelenléte nem csupán veteránokért dobogó szívünknek volt kedves, de egyben azt is jelenti, hogy a BMW teljesen magáévá tette a brit elődöt történelmestül. A british racing greenben pompázó Cooper S is a gyári múzeumból jött a pályára egy kamion hasában. Amikor beszálltunk, újabb meglepetés ért, annyira ragaszkodtak az eredetiséghez, hogy biztonsági öveket sem szereltek az autóba.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Navigációhoz kis mutató jár, de a középkonzol kiesik a vezető látóteréből

Már az első kanyarban ráborultam a folyamatosan teli szájjal vigyorgó, kétméteres sofőrre, aki a tető belső peremét javasolta. Ezzel új értelmet nyert a "hajoljon a lemez" kifejezés, bíztam benne, hogy nem csak én, hanem a fantasztikus állapotban és kondiban lévő apróság is épen ússza meg a kalandot. Ez a néhány perc elég volt, hogy beleszeressünk, vérpezsdítő hangja, úttartása, mozgékonysága és kidolgozása még ma is piacképessé tenné. Helyette ott az utód, egy Mini Challenge-ben használt, kibelezett utcai gép, amelyben biztosan nem halnánk meg, cserébe sokkal sterilebb is, és ezt nem azért mondom, mert a szellőzőből forró levegőt fújt a szemembe a bukósisakon keresztül. Egyszerűen megint a régi autó nyert.

 Fotó: Balogh Bence [origo]
A BMW Múzeum tulajdona ez az 1967-es Mini Cooper S

Naplemente előtt még kipróbálhattuk a bemutató egyik újdonságát, a kétliteres, 143 lóerős dízelmotorral felszerelt Countryman Cooper SD-t. A mininek már csak jóindulattal nevezhető kis szabadidő-autó kormánya mögött egészen addig húzza a száját az ember, amíg csak arra koncentrál, hogy a magasabb építés miatt billegősre hajlamos futómű nem olyan kifinomultan feszes, mint a többiben, hanem egy kicsit keményebb, rázósabb, már a kormánya sem elég közvetlen, és a vérpezsdítő üvöltés is egy nyers hangú dízelből hallatszik. Mégis minél többet autózunk vele, ráérzünk az összhangra, amit a családnak vagy éppen a barátoknak szánt autó sugároz. Megértjük, hogy itt már máson van a hangsúly, és beleszeretünk finom működésébe.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Ez a Mini Challenge versenyautója, a WRC-ben már Countryman indul

Másnap reggel hegyi szerpentineket vettünk célba egy 1,6-os, 122 lóerős Cooper Cabrióval. Utazótáskáink közül csak az egyik fért be a jelképes csomagtartóba, de mire valók a kötelező szélfogó beszerelése után végleg elvesztett hátsó ülések? Még az égető déli nap megérkezése előtt rájöttünk, hogyan lehet az élményt fokozni, természetesen a meredek szögben álló szélvédő miatt extra mennyiségben jutó szabadságérzettel, amely még az Alpokban kissé gyengének tűnő, de az eltalált hangolású kipufogónak és a hiányzó zajszigetelésnek köszönhetően szépen szóló motorral is jó választás. Ezzel sem fogunk sehonnan elkésni, és még a tehénbőgést is hallgathatjuk, amikor éppen nem alagutakban élvezzük a motorhangot.

 Fotó: Balogh Bence [origo]
Nem kifejezetten farmereknek találták ki a Countrymant, de jól áll neki a bajor vidék

Későn kelőknek mégis a menetpróba csúcspontjaként kipróbált, sosem múló szerelmet jelentő John Cooper Works kivitelt ajánlom. A turbós 1,6-osból 211 lóerőt csiholó sportváltozat 280 Nm nyomatékkal bombázza a sofőrt a teljes fordulatszám-tartományban, ami a gyakorlatban rakétaszerű gyorsulást jelent. Lehetetlen leírni azt az őszinte megdöbbenést, amelyet kollégámmal éreztünk, miután először ültünk a fekete Clubman kormányához. Amikor már azt hittük, mindent kipróbáltunk, amit a Mini nyújthat, kaptunk egy napi használatra is alkalmas, könnyen és biztonságosan vezethető, karcos motorhanggal és raliautósan durrogó kipufogóval felpezsdítő versenyautót. Lesz mit keresgélni a német használt autós oldalakon.

Cikkajánló

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Fotó: Hajdú D. András [origo]

Forrás: [origo]

Bárcsak a Swift ilyen lenne
- Mini Cooper D-teszt

Miki egér szériafelszerelés
- Mini Countryman-teszt

Gokart kombi
- Mini Clubman Cooper S


A Minivel hasonlóan jó vásárt csinált a BMW, mint a Volkswagen a Skodával, és legalább olyan jól járt az egykor brit márka is, mint cseh sorstársa. A bemutatón kiderült, hogy nem lehet megunni a minizést, és a látszólag egyforma modellek is mind-mind különböző stílusú és igényű vevőknek készülnek, akiknek mindene a vezetés.