Fura szerzet - Nissan Juke 1.5 dCi-teszt

2011.09.28. 11:13

A Nissan Juke-kal akkora feltűnést lehet kelteni az utakon, mint a két-háromszor ennyibe kerülő óriás szabadidő-autókkal, és a dízel verziónál a fogyasztás is hasonló arányú a nagy testvérekéhez.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
A Juke a tökéletes ellenpélda arra, hogy manapság minden autó egyformán néz ki
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)

Mi ez, és mi benne az új?

Kevés olyan megosztó külsejű autót árulnak manapság, mint a Nissan Juke-ot. Úgy kezdődött a típus története, hogy a Nissan bemutatta a Qazana tanulmányautót az egyik 2008-as autókiállításon. De meglepetés igazából csak akkor lett a dologból, amikor két évvel később kijöttek a szériaváltozattal, ami majdnem pontosan ugyanúgy nézett ki, csak a visszafelé nyíló ajtókat és a külsőhöz hasonlóan extravagáns belső teret változtatták meg a tömeggyártás követelményei miatt. A Juke-ot crossovernek, azaz divatos városi szabadidő-autónak tartja a Nissan, méretei alapján a Note és a Qashqai között helyezkedik el a japán gyártó kínálatában, tehát tekintélyes, 157 centis magasságával és 410 centis hosszúságával nagyjából akkora, mint egy Suzuki SX4. A mi autónkon kívül nincs sok közvetlen konkurense, csak a Toyota Urban Cruisert, a Mini Countrymant és a Kia Soult lehet megemlíteni. Ezek mind a kis és a kompakt autók között egyensúlyozó, a megjelenésre és stílusra sokat adó, kisautó-SUV keverékek.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
A hátulja a bumeráng alakú lámpák miatt általában annak is tetszik, akinek az orra nem

Hogy néz ki?

Ha valamire, a Juke-ra aztán tényleg rá lehet sütni, hogy valaki vagy szereti, vagy utálja a formáját. Ismerősi körömben többen tartoztak az utóbbi halmazba, de azért elismerő pillantásokból is jócskán kijutott a tesztautónak az együtt töltött pár nap alatt. A legérdekesebb, hogy a felül kupét, alul szabadidő-autót mintázó autó sokkal nagyobbnak láttatja magát valós méreteinél, valójában alig van szüksége nagyobb parkolóhelyre, mint egy Nissan Micrának. A trükk abban rejlik, hogy hatalmas kerekeket, óriási lemezfelületeket, és apró ablakokat terveztek neki, és az egészet megbolondították a soha nem látott formájú lámpatestekkel, és egy olyan tetővonallal, amely meredekebben lejt egy síugrósáncnál.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Nagyjából akkora, mint egy Suzuki SX4, de ezzel ki is merítettünk minden hasonlóságot

Minden bizonnyal az orr az a részlet, amely a legtöbb embernél kiverheti a biztosítékot. A felül lévő vágott fényszórónak hitt lámpáról ugyanis hamar kiderül, hogy valójában csak a helyzet- és irányjelzőt tartalmazza, a tompított és távolsági fényt valójában a lejjebb elhelyezkedő két "protonágyú" szolgáltatja. A felül lévő két bura egyébként remekül látható az utastérből is, kevés autó van manapság, amelyen a szemünkkel is látjuk, hogy merre indexelünk, és nem a tükörházba tett villogókról. Sokaknak nem esett le az sem, hogy a Juke nem három, hanem ötajtós, az Alfától elcsent ötlet, a rejtett hátsó kilincs még mindig képes sok utast megzavarni.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Felül sportkupé, alul szabadidő-autó. A hátsó kilincsek rejtettek

Mi van a lemezek alatt?

Az alkalmazott technika már korántsem olyan forradalmi, mint a külső dizájn. A padlólemez a Renault-Nissan szövetség B platformja - bár merevítettek és könnyítettek rajta -, ezen nyugszik a Renault Cliótól a Nissan Note-ig sok kisautó, még a Daciák is. Elöl MacPherson, hátul egyszerű csatolt lengőkaros felfüggesztéseket találunk, az igényes multilink hátsó futóművet csak a 190 lóerős, összkerék-meghajtású Juke-hoz adják. Az 1,5 literes Renault dízelmotor is egy régi, bevált darab, számtalan modellbe szerelik bele, itt a legkihegyezettebb változata 110 lóerővel és 240 Nm-re igyekszik megfelelni a fiatal, menetdinamikára kényes célcsoport igényeinek.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Számtalan autóban megtalálható az 1,5-ös Renault-eredetű dízelmotor, itt is beválik

Milyen vezetni?

A Juke magas építése ellenére egyáltalán nem instabil és billegős, a Nissan remek munkát végzett a futóműhangolással. Csak a cikázáskor a szokásosnál hamarabb beavatkozó menetstabilizáló jelzi, hogy magasabban van a súlypont a szokásnál, egyébként, ha nem provokáljuk szándékos kormányrángatással, még extrém kanyarsebességeknél is alig-alig kezdi el tolni az orrát, gázelvételre pedig nem akar kitörni a hátulja.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Magasságához képest rendkívül jól veszi a kanyarokat, ha gond van, az ESP hamar beavatkozik

Bizonyos sebességig megadja azt az illúziót, hogy egy alacsony építésű prémium kisautót vezetünk, mert ugyan az útfelülethez képest magasan, de a szélvédőhöz képest viszont alacsonyan ülünk, a pontos és kellően közvetlen, jó fogású kormány rásegítése eltalált, a vezetői helyzet tökéletes. Ha viszont ezen a bizonyos sebességmezsgyén is tovább megyünk, akkor már bizonytalanná válik a Juke, és a szigorúan hangolt menetstabilizálónak furán megbicsaklik az egyébként harmonikus mozgása a gyorsan vett kanyarokban.

 

Nézzék meg, hogy tetszett a videóriporterünknek a 190 lóerős Nissan Juke 1.6 DIG-T (turbó) - csajteszt

Szerencsére csak a motort vették át a Renault-kból, a váltó már saját: ennek megfelelően pár centis utakon szinte magától beletalál a fokozatokba, és egy finom, mechanikus kattanással jelzi, hogy már bent is van, öröm használni.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Autópályán elfogy a lendülete, de városban kifejezetten dinamikusan gyorsul

A francia dízelmotor nagy remegéssel indul be, és alapjáraton elég tolakodó hangon jelzi, hogy szívesen munkához látna. Menet közben sokat javul a helyzet, ilyenkor már alig-alig hallani a kerepelését, de a szűk használható fordulatszám-tartomány (1700-3000-ig érdemes használni) egy pillanatig sem feledteti el, hogy gázolajat kell majd tankolni. Emiatt és a hatfokozatú váltó rövid áttételezése miatt városban azon kapjuk magunkat, hogy az átlagosnál kétszer többet nyúlunk a sebességváltókarhoz, de ha a jól dolgozunk, a Juke elég fürgén szedi 17 colos lábait. Egy hete jelentette be a Nissan, hogy a következő modellévtől hosszabb áttételezésű váltóval szállítja a kézi váltós Juke-okat, ami nem csak a zajszintre, hanem a fogyasztásra is jó hatással lesz.

Ugyan az 1,3 tonnás kisgombócból nem csinál rakétát a 110 lóerő, de a 240 Nm-es nyomaték miatt sosem érezzük lassúnak, különösen akkor tol nagyot, ha már mozgásban vagyunk, álló helyzetből viszont ne próbáljunk senkit sem legyorsulni vele.

Előző
  • 1
  • 2
Következő