Bud Spencer ilyennel járna - Fiat Freemont-teszt

2011.12.21. 11:14

A Fiat Freemont olyan, mint a pofonosztó szakállas filmsztár: olasz, nagytermetű, mackós a mozgása és szereti a gyerekeket. Csak az nem stimmel, hogy Amerikában született, és nem is eszik sokat.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Alig változott a külseje a 2008-as Dodge Journey-hez képest
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Idén nyártól már a Fiat a Chrysler-csoport többségi tulajdonosa, az utolsó részvénycsomagot Kanada és az Egyesült Államok kormányától vette mag az olasz autógyártó meg többek között azzal a feltétellel, hogy biztosítják az amerikai autók értékesítését az európai piacokon. Ennek az üzletnek az első kézzelfogható jele a Fiat Freemont, ami tulajdonképpen nem más, mint egy Dodge Journey Fiat-dízelmotorral, Fiat-emblémákkal és európai ízlésre hangolt futóművel. Nem volt rossz ötlet elsőként a Journey-t átemblémázni visszahozni Európába, mivel eleve ez volt talán a legjobb modell a Dodge kínálatában, meg aztán a Croma, a Multipla és a Ulysse gyártásának megszűntetésével az olaszoknak már igencsak szükségük volt már egy családi buszlimuzinra.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Nagy garázs kell neki: 4,9 méter hosszú, 1,9 méter széles, és 1,7 méter magas

A Freemont amúgy fura szerzet, nem lehet eldönteni, hogy szabadidő-autó, egyterű, vagy csak egy emelt kombi akar-e lenni. Kicsit minden egyszerre, erre találták ki a manapság különösen divatos crossover (magyarul öszvérjármű) kifejezést. Formája egyszerű, mint egy faék, de legalább európai szemmel sincs benne semmi bántó, ami már önmagában is eredmény. Inkább a méreteinek, mintsem formatervének köszönheti a hatásos fellépését: hossza 489, szélessége 188, magassága 169 centiméter, tehát lényegében akkora, mint egy második generációs BMW X5, vagyis óriási. Ennek megfelelően nem kellett sokat várni, hogy kimenjenek előle a belső sávból, és a buszsávon előzők sem a Freemont elé vágtak be a Komjádi-uszoda előtti reggeli dugókban. Alig-alig nyúlt a formához a Fiat, csak a lökhárítókat, a hűtőmaszkot és az emblémákat cserélték le, és a hátsó lámpába menő LED-eket tettek.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Aprónak tűnnek a 17 colos felnik a nagy kasztni alatt. LED-es hátsó lámpákat kapott a Fiattól

Belül szerencsére össze sem lehet hasonlítani a Freemontot a három éve tesztelt Journey-vel. Igaz, a tavalyi modellfrissítés óta már Amerikában, az újabb Dodge-okban is ez az ívelt, puha anyagokból és jól összerakott műszerfalat használják, de már az is a Fiat műve volt, hiszen tudták, hogy hamarosan Európában is felveszik a kínálatba a típust. A régi Journey belseje a nyolcvanas éveket idézte szögletes dizájnjával, olcsó tejfölösdoboz-szintű műanyagjaival és pocsék összeszerelési minőségével. Ennek már nyoma sincs, a műszerfal sokkal szebb lett, tetejét keménynek tűnő, de valójában puha műanyag borítja, lecserélték a komplett műszeregységet és az üléseket is. A Freemont belsejének minőségérzete smég így is elmarad egy jobb európai autóbelsőtől, de ez az ár ismeretében teljesen vállalható kompromisszum. Mókás a hatalmas középkonzolon az aprócska, 4,3 colos érintőképernyő, de a januári gyártástól a jobb felszereltséghez (a tesztautó is ilyen volt) már kétszer ekkora kijelző jár majd beépített DVD lejátszóval és felárért Garmin navigációval.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Nyomokban sem emlékeztet a régi Journey-re a belső, a jó fogású kormány négy irányban állítható

Az érintőképernyős menürendszer könnyen használható - bár a grafikája nem a legutolsó divat szerinti -, a könyöklő alatti dobozban iPod és USB csatlakozó is van. Pendrive-ról történő zenehallgatáskor jól jön, hogy a Freemont még nem annyira Fiat, hogy a Microsofttal közösen fejlesztett Blue&Me rendszer benne legyen, csakis ennek köszönhető, hogy a mappákban könnyen és logikusan lehet barangolni. A jól szóló hifi csak azzal tudott felbosszantani, amikor motorleállítás és újraindítás után akadozva kezdte tovább játszani a zenét az USB-ről, de egy rádióra át- és visszaváltással ezt is meg lehetett oldani. Ami viszont az amerikai származás miatt volt idegesítő, az a kibírhatatlanul hangos, öv becsatolására figyelmeztető bimm-bammolás a gyújtás ráadásakor. Ezt sajnos akkor is csinálta, ha nem indultam el az autóval, csak az ablak felemelése, vagy a zenehallgatás miatt adtam rá a gyújtást.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
A drágább változatban elektromos hosszállítás és deréktámasz jár a nagy és kényelmes vezetőüléshez

Bár a dupla kesztyűtartó nem maradt meg a régi berendezésből, azért így is több mint húsz rekeszbe lehet pakolni, még az első utasülés alatt és a hátsó ülések előtt a padlóban is vannak tárolóhelyek, utóbbiak belseje ráadásul kivehető, és könnyen mosható, ideális hely a sáros bakancsok számára. Aki figyel, kiszúrhatja a Daimler-Chrysler korszak emlékét őrző Mercedes ablakemelő gombokat, vagy a szintén a csillagos márka mintájára kialakított, túlzsúfolt, egy szem baloldali bajuszkapcsolót. Ezzel kell az első-hátsó ablaktörlőt, a reflektort, és az ablaktörlőket is irányítani, ami elsőre nem egyszerű feladat. Az ablaktörlők nem a legújabb divat szerinti "penge" lapátokat kapták, pedig már az új Pandán is ilyenek vannak. Ennek ellenére jól törölnek, bár az esőérzékelő lehetne érzékenyebb.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Közel derékszügben nyílik a hátsó ajtó, nagyon könnyű beszállni a második sorba

Ha a külső alapján nem is tűnik igazi egyterűnek, az ülések variálhatósága végül minden kétséget eloszlat, több mint 30-féle módon lehet a székeket elrendezni, csak egymással szembe forgatni nem lehet őket. Eleve hét ülést adnak szériában, az állítható támlás második üléssor sínen csúsztatható 60:40 arányban, egy kar meghúzására összecsukódik és előresiklik, hogy megnyissa a bejáratot a leghátsó sor felé. Ahogy az lenni szokott, az itt kialakított két, alacsonyra szerelt ülés a szűkös láb- és fejtér miatt csak gyerekeknek nyújthat viszonylagos kényelmet, de nincs ez másként a konkurenseknél sem.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Leghátul kicsi a láb- és a fejtér, de legalább az ülések nagyok, és bejutni sem nehéz

Mozis rendszer szerint állították be az üléssorok magasságát, vagyis a második sort négy, a harmadikat hat centiméterrel emelték meg az elsőkhöz képest: még leghátulról is viszonylag jól ki lehetne látni, ha előrefelé a fejtámla erdő, oldalra meg a magas övvonal nem takarna ki ennyit. A második sorban már bőséges a hely nagyobb felnőtteknek is, ami a hatalmas, 289 centiméteres tengelytáv érdeme. Szériafelszereltség a háromzónás klímaberendezés, a hátsó utasok a tetőre tett kapcsolókkal állíthatják a befúvás erejét és a levegő hőmérsékletét. Ha csak ketten utaznak hátul, a középső, nem túl kényelmesre formázott ülés hátlapja lehajtva könyöklőként használható, a pohártartókat ötletesen helyezték el, a fejtámla hátuljában vannak.

A következő oldalon kiderül, hogy megy a Freemont a Fiat kétliteres dízelmotorjával, kattintson a folytatáshoz!

Előző
  • 1
  • 2
Következő