Oldtimerfiesta Zuglóban - Millenáris Velodrom

A címben szereplő Ford kisautó kivételével az autó- és motortörténelem színe-java jelen volt, és negyedszerre is megtöltötte élettel az elfeledett zuglói oválpályát. Ezúttal a fiatalabb generációk voltak többségben, de nem hiányoztak a hely szelleméhez illő, háború előtti antik darabok sem. Száguldó műkincsek, szívmelengető klasszikusok, sosem látott ritkaságok, korhű zenék és ruhák gondoskodtak a maradandó élményről a Velodrom őszi etapján.

Régiségek egymás közt: a helyszín, az autók, a ruhák és a zenék is a múltat idézik
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Reggel még úgy tűnt, hogy csak a kétéltű Amphicar fogja jól érezni magát a Millenáris Velodromon, de ahogy sorra érkeztek a veteránok, az esőre álló idő átadta helyét a szikrázó napsütésnek. Mindegy, hogy a regisztrációnál torlódtak, a szűk bejáraton bújtak át a pálya alatt, vagy a betonon köröztek, ismét csodálatos élmény volt látni a ritkaságokat és gazdáikat, akik fülig érő szájjal ültek a kormánynál, élvezték, ahogy álmaik megvalósulnak, élményre váltottak minden forintot és percet, amit a hobbijukra áldoztak. Mindegy, hogy egy Velocipéd, egy Trabi vagy egy Bugatti volt alattuk.

Ön fel merne ülni a velocipédre? Mint mindennek, ennek is megvan a technikája

A bringások mellett elsősorban a háború előtti autók és motorok számítanak autentikusnak a zuglói oválpályán, de a szervező, Noszvai András, és a kilátogató nézők is, szívesen látják a szépen restaurált, szeretettel dédelgetett fiatalabb autókat is. Ezúttal volt belőlük bőven, az őszi Velodrom a hatvanas-hetvenes évek örömünnepe volt. Sosem jött még ennyi szocialista kocsi, kigördültek a korszak olasz és francia filmjeinek sztárjai, hoztak amerikai nagyvasakat, és ezúttal egy új kategória, az épített kocsik is bemutatkoztak. Természetesen parádés kétkerekűek is hallatták a hangjukat.

A Gellért Szálló parkolóját idézi a Bogár, a Manta, a Lada és a Lincoln együttállása

Idén újdonság volt a sátoremelés lehetősége, azok a cégek, akik vállalták, hogy látványos standot építenek, felhúzhatták pavilonjaikat a középső betonkockán. Ami nem változott, az a pályára hajtó autók és motorok ügyes beosztása, a profin levezényelt indítás, a bőség zavarát eredményező fotózási lehetőség és persze a szellemes ruhák és jelmezek tömkelege, melyek éppen vegyességükkel csaltak mosolyt az arcokra. A harmincas évek viselete jól megfért az ötvenes évek stílusával, az Elvis-fellépőruhával, a versenyoverallal vagy a trabantos művezetői köpennyel.

Nagyvassal a súlykorlátozás miatt nem szabad a pályán körözni, fent egy épített autó

A Velodrom kiállta a próbát, negyedszerre is ugyanolyan maradandó élmény volt. A működő veteránok látványa önmagáért beszél, és a lehetőség, hogy a biztonságos sebességhatáron belül, különleges környezetben száguldhassanak velük egy kiadósat a gazdáik, semmihez sem fogható. Egy nagy kérdésre is választ kaphattunk: a veteránautó épségét a porszemtől is óvni kell, vagy igenis bele kell ülni és használni? Aki eljött, az utóbbira szavaz, még akkor is, ha a legértékesebb darabokkal ilyet csak különleges alkalmakkor teszünk, és a hazautat már kényelmesen, trélerrel oldjuk meg. Higgyék el, megéri!