Komondor, a magyar csodafegyver

2012.11.02. 13:57

Ősi pásztorkutyáról kapta a nevét, de úgy néz ki, mintha egy kiberpunk sci-fi forgatásáról szabadult volna. Nemcsak a Honvédségnél, hanem más országok seregeiben is állományba kerülhet, speciális változata pedig kiszagolja a nukleáris, biológiai és vegyi szennyeződést - akár úgy, hogy közben gerillák lőnek rá. Kipróbáltuk a magyar tervezésű páncélozott harcjármű, a Komondor prototípusát.

Fotó: Mudra László [origo]
Ezt a szélvédőt aligha kell kicserélni kőfelverődés miatt. A szigorú lámpák mellé álcafények kerültek
(Kattintson a képre a galériához!)

Már a képekről sem tűnik szende elsőáldozónak, élőben viszont drámai az első találkozás az RDO-3221-gyel, avagy polgári nevén a Komondorral. Mellette apró porszemnek érzi magát az ember, szemmagasságban ér véget a csatornafedélnyi hűtőrács, a motorház egy-egy oldalán ásó és fejsze, a tetején pedig csákány meredezik. A szögletes első sárvédők és a tömegoszlató lökhárító láthatóan nem gyalogosvédelmi vagy aerodinamikai, hanem hadászati szempontok alapján készült, legijesztőbb vonása pedig kétségtelenül a kétszer három projektoros fényszóróból álló rovarszempár. Mint megtudjuk, a dizájn hazai, de nem csodálkoznánk, ha a Szárnyas fejvadász, a Robotzsaru vagy a Mad Max ment volna tervezés közben a másik monitoron.

Furcsák az arányok is, hiszen egy IFA billencsnél kisebb alapterülethez (5,9 x 2,4 méter) tekintélyes, 2,8 méteres magasság tartozik, amihez még hozzáadódnak a tetőre felszerelt tartozékok méretei. Ezek lehetnek közvetlen irányítású vagy távvezérelt fegyverek, míg a leginkább futurisztikus kivitelen egy hatalmas távfelderítő detektor és néhány más mérőeszköz tornyosul. Sajnos ezeket most leszerelték a Komondor egyetlen prototípusáról, hogy ABV (atom-biológia-vegyi felderítő) változat helyett ezúttal bázisjárműként is be lehessen mutatni az érdeklődőknek, de a kiépítés nyomai számos részleten, többek között a szupertitkos, fényképen vagy videón sem bemutatható hátsó utastérben is tetten érhetők.

Fotó: Mudra László [origo]
A 20 colos kerekeken és a kipufogó kéményén kívül minden szögletes - a vaskos páncélozás miatt

Ám mielőtt útnak indulnánk, tisztázzuk, mi is pontosan az RDO-3221. Laikusként három halmaz, a terepjárók, a teherautók és a pénzszállítók metszetében próbálhatjuk meg elhelyezni, de valójában mindegyik kategóriának távoli rokona csupán. Terepjárónak túl nagy, a honvédségi UAZ-ok és Mercedes G-osztályok eltörpülnek mellette, de ettől még igazi off-roader: kiviteltől függően 60-120 centis vízen átgázol, kiválóak az első és hátsó terepszögei, nagy a hasmagassága, és természetesen összkerékhajtású, zárható differenciálművekkel. Könnyű elképzelni róla, hogy ha nem fér el egy erdei úton, akkor csinál magának helyet a kisebb fák és cserjék között, homokos vagy saras talajon pedig a keréknyomás csökkentésével tud segíteni szorult helyzetén. Teherautónak túl kicsi, legalábbis a Rábákhoz és KRAZ-okhoz képest, de ez óriási előnyt jelent mozgékonyságban, illetve vasúti, vízi vagy légi szállításban, ráadásul ezt nem univerzális szállító-, hanem eleve céljárműnek tervezték. Ennek megfelelően nem alvázas, hanem önhordó felépítésű, és nem buldogfülkés (motor a kabin alatt), hanem klasszikus csőrös - így masszív, védett blokkot képez az utas- és a különböző funkciók szerint kialakított málhatér.

A pénzszállító furgonok hozzá képest játékszernek tűnnek, amit egy óvodás is le tud szedni a csúzlijával: a Komondor páncélzata L3, az akna elleni védelme pedig 3a/3b besorolású, de a megrendelő igényei szerint többféle alsó és oldalsó borítással választható. Legalább annyira védi tehát a benne ülők életét, mint két fő vetélytársa, a MaxxPro és az afganisztáni magyar misszióban használt Cougar, amelyet a gyártó reményei szerint kiválthatna a honvédségnél a Komondor. Hiszen maga a miniszterelnök adta meg a végső lökést a fejlesztéshez a NATO-kötelezettségeket taglaló beszédével ("a német katonának a kabátgombja is német"), amelynek fő üzenete a hazai eszközök beszerzése és a magyar hadiipar fejlesztése volt.

A fejlesztők azonban semmit sem bíznak a véletlenre, és folyamatosan tárgyalnak a külföldi érdeklődőkkel, akik elsősorban a saját hadijárműgyártással nem rendelkező, NATO-n kívüli (bár a szövetségi normáknak megfelelő) országokból érkezhetnek. Számukra vonzó lehet, hogy például az amerikai nagyhalakkal ellentétben a különleges, akár kisszériás igényeket is meghallgatják Budapesten, és lehetőség szerint olyan beszállítók motorját, váltóját és futóművét építik be, amihez megvan a vásárlók hazai szervizbázisa. Ha tehát összegyűlik elég megrendelő, elindulhat a Komondor sorozatgyártása, ami óriási dolog lenne annak ismeretében, mennyire leépült mára a 3,5 tonna feletti járművek készítése Magyarországon (beleértve az egykor virágzó, ma hazai megrendelések híján vegetáló buszgyártást is).

Fotó: Mudra László [origo]
Lehajtható lépcsőn lehet felmászni a kabin hátuljába. Az oldaldobozokban mérőműszerek utaznak 

Az érdeklődésre jellemző, hogy ottjártunkkor egymásnak adták a kilincset a külföldi tárgyalódelegációk a főleg radiológiai mérőműszerekre specializálódott Gamma Zrt. és a szintén a húszas évek óta létező, vegyvédelmi és biológiai eszközökre szakosodott Respirátor Zrt. telephelyén. Lehet, hogy csak szűrőbetétekről folytak a tárgyalások, de végül mindegyik csapat a Komondor környékén grasszált, némelyik mozgás közben is megnézhette a próbapályán.

Merthogy ilyet is felépített ám a két cég közös telephelyén, ami szintén azt mutatja, hogy nem futó kalandnak szánták a projektet. Közvetlen autógyártási tapasztalataik nem voltak ugyan, csak speciális utánfutókkal és felépítményekkel foglalkozott eddig a Respirátor, mégis kiforrott darabnak tűnt a Komondor, amelynek ki nem találnák, mire próbál rímelni a neve: az angol "commander" szóra. A rasztahajú magyar pásztorkutya hallatán szerintünk keveseknek fog eszébe jutni a "parancsnok", az viszont kétségtelen, hogy a jármű minden porcikájában tiszteletet ébreszt. Már a vezetőülésbe felmászni is komoly kihívás, de a neheze csak akkor jön, amikor méltóságunkat megőrizve be akarjuk zárni az ajtót, ami egy zürichi bank trezorkapujának is elmenne.

Fotó: Mudra László [origo]
Rusztikus teherautó-beltér, terepszínű napellenzőkkel és kamerás közvetítéssel az óriási holtterekből

A prototípuson légrugós a vezetőülés, a többi viszont fix, és két- vagy négypontos (medence, vállak) övekkel fogadja az alkalmi utasokat. Hogy ezekre mekkora szükség van, azt a terepes próbakör alatt stábunk is megtapasztalta, a beton vasúti talpfákon átkelve vagy a meredek kaptatóra felmászva bekötetlenül valószínűleg mindenki felkenődött volna a kabinfalakra. Komoly kihívás lehetett rögzíteni a berendezési tárgyakat, beleértve a két hátsó vezérlőállást, ahol csak a vadul lengedező fejhallgató, az emelkedőn kigördülő számítógép-billentyűzet és néhány felirat ("mintavétel, talajjellemző, előkészítés" stb.) jelezte az elsőként megépített, de azóta leszerelt vegyi felderítő kivitelt.

Kár, hogy nem láthattuk egyben az ABV-felszerelést, amelyet a Gamma Zrt. fejlesztett ki uniós támogatással, elbeszélésből viszont megismertük a tudást, amit egy ilyen jármű nyújthat katonai incidens vagy ipari katasztrófa esetén. A mentőalakulatok előőrseként például fel tudja mérni a radioaktív sugárzást, több kilométerről megállapítja a vegyi és biológiai szennyezettséget, mintát tud venni a talajból, sőt, egy mobil állomás segítségével még a pontos időjárásról is tájékoztatja a katonákat vagy katasztrófaelhárítókat. Ezek alapján el lehet dönteni, hogy ki szabad-e lépni a repülőgépekéhez hasonlón túlnyomásos, saját levegőellátású kabinból a lépfene vagy vörösiszap sújtotta térségben, hogy mobil eszközökkel folytatódjon a felderítés.

Fotó: Mudra László [origo]
Ezt a dombot Komondor-tesztelésre építették. Terepezés közben bent hamar összerázódik a társaság

Mobil laboratórium nélkül is érdekes volt azonban a komondorozás, bámulatos, ahogy a külméretei alapján várthoz képest belül meglepően szűkös, 15 tonnás páncélos átverekszi magát az akadályokon. A feliratokból kiderítettük ugyan, de a nagyközönség számára hadititok, melyik beszállító motorja hajtotta a prototípust, legyen róla elég annyi, hogy 280 lóerős, és - a többi közlekedő legnagyobb rémületére - 90 km/órás sebességre tudja felgyorsítani a kocsit. Természetesen magasan elhelyezett, speciális szűrődobon keresztül szívja a levegőt, kipufogógázait a szélvédő jobb tövétől induló kéményen keresztül eregeti a szabadba, és hatsebességes, félautomata váltó kapcsolódik hozzá.

Ez utóbbihoz hasonlóan a fékrendszer (és a diffizár) is sűrített levegős, így a mozgását állandó sziszegés és sóhajtozás kíséri, ami oly ismerős a nagyvasakhoz szokottak fülének. Az viszont nekik is meglepő lenne, milyen apró - de irdatlanul vastag- üvegeken keresztül lehet előre és oldalra kilátni, nem véletlenül ad a kocsi környezetéről helyszíni közvetítést egy tévéstúdiónyi kamera. Ezek képe négy monitoron keresztül a sofőrnek ad közvetítést a holtterekről, másik négyen pedig az utastér hátuljából lehet megfigyelni az ellenforradalmárokat (a sötétben bujkálókhoz kérhető külön éjjellátó is).

Fotó: Mudra László [origo] 
Morogva és sziszegve csörtet a 280 lóerős prototípus. A szériaváltozatba már a vevő választhat motort

Ha ez alapján kedvet kap valaki ahhoz, hogy rohanjon megrendelni a második Komondort, és elinduljon vele a következő Bamakón, vagy bejárja vele a világ legveszélyesebb tájait, nem fog sikerrel járni. Merénylettől rettegő orosz oligarcha vagy dél-amerikai kokainbáró is hiába kopogtatna a cég ajtaján, a célközönség ugyanis szigorúan katonai vagy rendészeti szervezetekre korlátozódik. Magánszemélynek jóval könnyebb és kevésbé védett típusok valók, egy ilyen monstrum a legártalmatlanabb exhibicionistát is mozgó célponttá tenné, amint kiszállna a járműből.