Határeset - Trabant Tramp-teszt

Terepjárónak látszik, pedig sárban elakad, a papírjaguárok rendjébe sorolják, holott csak az A oszlopig duroplaszt, és miközben a KGST-autógyártás mókamestere, sötét múltja a berlini falhoz köti. Feltérképezzük a Trabant Tramp ellentmondásos egyéniségét.

Mintha nem lett volna éppen elég bajuk az angoloknak a szmoggal: mire e sorokat olvassák, már javában a szigetország utcáin rontja a levegőt a zöld Trabant Tramp, amely fotózásunk során tette meg az utolsó métereket Magyarországon. Nem titok, hogy 790 ezer forint szerepelt az árcéduláján, és a sors különös fordulataként a Védgát utcai AutoCity kereskedésben, az egykori Merkur-bázison bukkantunk rá. Lám, így lett alkalmi exportőr az egykori értékesítő telephelye.

A sokéves várakozást párnapos ügyintézés váltotta fel. A rendszerváltás előtt magánszemélyek itt kiutalásuktól függően csakis a Limousine és az Universal modellek közül választhattak, a Tramphez protekcióval sem volt könnyű hozzájutni. Akik szemfülesek voltak, kivárták a selejtezést az erdészeti kontingensnél, mint ahogy az általunk kipróbált példány egyik előző tulajdonosa is tette.

Bár itt a műszerfalon, a későbbi Trabantok ledes fogyasztásmérője helyén a hajdan hőn áhított, Kraftstoff feliratú benzinszintjelző díszelgett, semmit sem bíztunk a véletlenre: felnyitottuk a motorháztetőt, és nívópálcával ellenőriztük a tankban az üzemanyagszintet. Nem volt hiány naftából, úgyhogy a tartalék helyett a normál állás felé nyitottuk ki a benzincsapot, és a hatvoltos akku sarujainak felrakása után kezdődhetett az indítózás.

Pillanatokon belül "ríngggg-diri-ring-dinggg-dinggg" csatakiáltással látott munkához a kis kéthengeres, sűrű pamacsok hagyták el a kipufogócsövet, majd egy-két perc múlva kékes ködbe burkolózott a furcsa katonaisátor-szerűség. Hosszas küzdelem árán lekerült a két, bőrszíjak és patentok sokaságával rögzített vászonajtó, amely jelképes védelmet nyújt az időjárás viszontagságaival szemben, ám cserébe a kilátást is lehetetlenné teszi apró és erősen torzító plexiablakaival.

Az utastérben terjengő gáz tolatásnál még fojtogatóbbá vált, de a szívató visszatolása után kezdett enyhülni a füstképződés, aztán elindulás után pillanatok alatt kiszippantotta a bűzt a légáram. Huzatból így, felcsukott tetővel és ajtók nélkül sem volt hiány, utóbbiakat nagyon mulatságos módon beakasztható lánc helyettesítette. Múzeumban éreztem magam, csak itt nem vörös szőnyegen lépkedve ismerkedtem a történelemmel, hanem a kordon izgalmasabbik oldalára kerültem, és a nagyközönség a mozgó kiállítási tárggyal együtt bámult a pesti utcákon.

Fotó: Papp Zoltán
Urbánus legenda volt az összkerékhajtású változat, a Tramp nem való kemény terepre
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A tinédzsereknek halvány fogalmuk sem volt arról, hogy mit látnak, az idősebbek is csak a hangja és az eleje alapján tudták Trabantként azonosítani ezt a földöntúli szerzetet. Néhányuk meg volt győződve arról, hogy egyedi átépítést lát, mások viszont azonnal katonai járműre gyanakodtak. És nem jártak messze az igazságtól, hiszen a Kübel valóban az NDK-s néphadseregnél kezdte pályafutását, és mobil figyelőhelyként szolgált a berlini fal mentén járőröző határőröknek. Csak a történelemben kevésbé jártasok kedvéért jegyezzük meg, hogy nem a szocialista államba igyekvő vendégmunkás-áradat miatt razziáztak, hanem a terror és a szegénység elől tömegével nyugatra menekülő keletnémeteket igyekeztek visszatartani, akár az életük kioltása árán is.

Fotó: Papp Zoltán
Az A oszloptól hátrafelé kétrétegű préselt lemezből készült az ajtók nélküli karosszéria

A néha gépfegyverállvánnyal is ellátott járművek mellé vették gyártásba később a polgári használatra szánt változatot, amely a KGST-ben megszokott névadási gyakorlattal ellentétben az angol Tramp (vándor, csavargó - de nem a szó rossz értelmében) nevet kapta. Ezeket a modelleket exportálták, és a többségük jellegzetes drapp fényezést kapott, aztán idővel egyre többüket fényezték át zöldre a militarimániások és a vadászok.

Nyitott Trabantok

Forrás: [origo]
Német specialista cég kínál hozzávalókat a Trabant kabrióvá alakításához

Jó néhány egyéni kezdeményezés született arra, hogy a Trabant megszabaduljon tetejétől, de a kivitelezésbe sokaknak beletört a bicskájuk. Ma az egyik legegyszerűbb módszer megrendelni a kabrió-fellegvárnak számító Osnabrückben működő Ostermann cég szettjét, amely a komplett vászontető és a merevítő mellett természetesen az átalakítási útmutatót is tartalmazza. Alternatív megoldásként ki lehet fogni egyet a Biharkeresztesen gyártott, Fiat-motoros Alma 903 kabriók közül, bár ritka a használtpiacon és igazi merénylet a jó ízlés ellen.



Bár a vászontetős Trabant esetében az erdő természetes élőhelynek számított, ez nem jelenti azt, hogy a típus különösebben jó terepjáró lett volna. Ugyanúgy elsőkerék-hajtású, mint a többi 601-es, ezért a sarasabb utakon gyakran UAZ vagy traktor vontatókötelén végezte - hacsak nem volt a vezető többedmagával, hogy a 645 kilós járgány elejét, majd hátulját felemelje és szilárdabb burkolatra tegye. Sokan bütykös téli gumi használatával próbálták több-kevesebb sikerrel javítani a terepjáró képességet. Szerencsére a kipufogódobot és a kocsihas sérülékenyebb elemeit gyári lemezborítás védi.

Fotó: Papp Zoltán
Csak az utastér felől lehet megpakolni a csomag- és kalaptartót

A 26 lóerős, aprócska kétütemű motort sem éppen siratófalak megmászására tervezték, ezért dombos úton érdemes okosan beosztani a nagy keservesen megszerzett lendületet. Valójában tehát blöfföl a Tramp terepjárós megjelenésével, melyet az első és hátsó lökhárítócső, a kívül elhelyezett pótkerék, a keletnémet teherautókról és utánfutókról ismerős, kerek (a Kübelnél szögletes) hátsó lámpa, illetve az A oszloptól hátrafelé fémből készített, igencsak rusztikus vonalvezetésű karosszéria kölcsönöz neki. Ha figyelmesebben tanulmányozzák, feltűnhet, hogy a csomagtérajtó is hiányzik róla. A kevéske holmit az utastér felől megközelíthető, zárható kalaptartó alatti üregbe lehetett elrejteni a gaz imperialisták elől.

Fotó: Papp Zoltán
Fantasztikus szabadságérzetet ad a Tramp, de nagy tempónál orkán tombol benne

Egyetlen hiba csúszott csak az agyafúrt stratégiába: mivel a szintén a meeranei üzemben készülő kombitól kölcsönözték a hátsó üléstámlát, azt előrehajtva az illetéktelenek mégiscsak hozzáférhettek az útravalóhoz. Pakoláshoz mindenesetre jól jön a hátsó ablakon beszűrődő fény, ha már tolatásra úgysem nagyon lehet használni a parányi plexidarabkát. Hát ezért szereltek a duroplaszt első sárvédőkre gyárilag Barkas-tükröket! A kipróbált Trampen ezeket kisebb visszapillantókkal pótolták, valószínűleg azért, mert az előző tulajdonos röhejesnek tartotta a Mikiegér-ábrázatot. Persze a legjobb, ha kioldjuk a szélvédő tövében lévő szárnyas csavarokat és lehetőleg másodmagunkkal, az autó egy-egy oldalán állva hátrahajtjuk a vászontetőt. A négyütemű, kései Trampekkel ellentétben itt nem csúfítja az összképet bukócső, elvégre a motortér-tankos, fejtámlát, automatikus biztonsági övet, sőt rendes karosszériát is nélkülöző Trabantban eleve mélyponton van az ember biztonságérzete.

Fotó: Papp Zoltán
Egészséges hangon pöfög a kis kétütemű. Erdészkarrierje előtt jellegzetes
drapp színben tündökölt a Tramp

Ugyanakkor nem ültem még olyan autóban, amely ennél nagyobb szabadságélménnyel ajándékozott volna meg. Karnyújtásnyira az alattam szaladó országúttól, a kicsi és meredek szögben álló szélvédő mögött ülve egyetlen kósza napsugár sem kerülhetett el, már negyvenes tempónál tetőtől talpig átjárta ruhámat a szél, sőt a motorozással ellentétben itt nem szűrte bukósisak a zajokat. Bár egy darabig szórakoztató volt elkapni a járókelők megjegyzéseit, nagyon kikívánkoztam a nagyvárosi forgatagból, mert az intenzív környezeti hatások közül egy valami igen zavaróvá kezdett válni: az orrfacsaró bűz. Erről kivételesen nem a kétütemű motor tehetett, hiszen elindulás után a zajjal együtt a szag is lemaradt. Sokkal nyomasztóbb volt a felkavart por, a sok dízel személy- és teherautó, illetve busz koromoffenzívája.

Fotó: Papp Zoltán
Ködlámpakapcsolók, benzinszintjelző és négyküllős kormány a De Luxe-ból

Bár spártaian egyszerűnek tűnik, Trabant-mércével egész jól el van eresztve extrákkal a Tramp. Térképolvasó lámpát hord a fedélzeten, kemény bakelit helyett a De Luxe változatból ismerős négyküllős kormányt lehet tekergetni, sőt a kis árnyékolós kilométeróra bal oldalán színes gumicukorka-féleségeket sorakoztat fel, ezek az első és a hátsó ködlámpa, illetve az elakadásjelző kapcsolói. Hátramenetben felgyullad a szintén széria tolatólámpa, a kormányváltó pedig megfelelően zsírozva műfaja legélvezetesebben kapcsolható szerkezetei közé tartozik.

Fotó: Papp Zoltán
Míg a Kübelből NVA-katonák figyelték a határt, a Trampet a dolgozó nép
hobbiautójaként hirdették. Önirónia a javából a kisiparilag
állóra alakított Sachsenring-embléma

Bár kabriósítva érezhetően csökken a torziós merevség, fergeteges szórakozás minden megtett kilométer, kis tempónál a sok fülig érő szájjal integető járókelő, hatvan-hetven körül pedig a száguldás illúziója miatt. Persze a 601-esek hírhedt kényelmetlensége, például a rosszul formázott ülés vagy a fapados rugózás itt is kísért, de ez az élvezeti érték miatt valahogy kisebb jelentőséggel bír. Főleg egy eredeti példány esetében, melyet nem csúfítottak el Fiat-motorral, alufelnivel, kagylóüléssel és lüktetve dübörgő hifivel. Azt pedig csak remélni tudjuk, hogy a meglévő maroknyi Tramp-állomány határainkon belül tengeti majd nyugdíjas éveit ahelyett, hogy kétes múltját megtagadva mindenáron nyugatra disszidálna.

Műszaki adatok - Trabant Tramp

Motor:
kéthengeres, kétütemű, léghűtéses, 594,5 cm3. Teljesítmény: 26 LE, 4200/min. Erőátvitel: elsőkerék-hajtás, négyfokozatú kormányváltó. Felépítés: négyüléses, önhordó, nyitott karosszéria. Futómű: független felfüggesztések, keresztlaprugók. Fékek: elöl-hátul dobfékek. Hosszúság: 3480 mm. Tömeg: 645 kg. Végsebesség: 100 km/h. Gyorsulás 0-80 km/h-ra: 18 s. Gyártott darabszám: 9982. Gyártási időszak: 1966-1990.



Típustörténet

Bár még a béketábor országaiban is mosolyogva hárították el hadrendbe állítását, szülőhazájában komoly rettegés övezte a nyitott Trabantot. A Nationale Volksarmee (Nemzeti Néphadsereg, NVA) ugyanis a berlini fal, illetve a Német Demokratikus Köztársaság összes többi határán előszeretettel használta járőrözésre az 1966-ban bemutatott Kübelt, amely eleinte ferde hátú sziluettet eredményező, előrébb döntött vászontetővel készült.

Forrás: VEB Sachsenring
Puritán, katonai Kübel kivitel hűtőrács nélkül

Legtöbb változata mattzöld fényezést kapott, még a régi típusú, nagy árnyékolós műszerfal is ilyen színben pompázott.
Borzasztó szegényes volt a felszereltsége, még a filc padlószőnyeget és a hűtő díszrácsát is kihagyták belőle, viszont a rádió adó-vevő miatt leárnyékolták a gyújtást, és a téli napokon gyári benzinkályha igyekezett életet lehelni a rémes szigetelésű járműben fagyoskodó katonákba. 1978-ban érkezett meg a Kübel civil változata, a szabadidő-autóként aposztrofált Tramp, szögletes helyett kerek hátsó lámpákkal.

Forrás: VEB Sachsenring
Civil Tramp gyárilag fekete lámpakarikával és ködlámpákkal

Ez több extrát kapott ugyan, de a Hycomat automata kuplungját sohasem örökölte meg. Alig tízezer példány készült, ami igazán eltörpül a 2,8 millió legyártott 601-es mellett. Érdekes módon a Polo-motor először ebben a karosszériaváltozatban mutatkozott be, de a rendszerváltás miatt csak prototípus maradt az 1.1 Kübel. Négyütemű Trampből viszont gyártottak 496 darabot, a vége felé a rosszul hangzó márkanév helyett Caro Tramp 110 néven.



A cikk az Oldtimer & Youngtimer magazin 2011/1. számában jelent meg.

KAPCSOLÓDÓ CIKK