Szinte már Audi - Hyundai Santa Fe 2,2 CRDi-teszt

2013.01.09. 10:07

A Hyundai Santa Fe olyan jól mutat majd a jachtkikötők és golfpályák parkolójában, hogy akkor sem lepődne meg az ember, ha a stilizált H betű helyett négy karikát viselne az orrán. Annyira bíznak a koreaiak az új szabadidő-autójukban, hogy kivételesen a nevén sem változtattak a generációváltáskor.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Az első Hyundai, amelyben aktív a motorháztető, tehát felpattan gyalogosgázoláskor
Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!

Európában a Hyundai egy ideje már következetesen i-vel jelöli személyautóit, ix-szel pedig a kategóriák összemosásából született öszvérautóit, csak pár kivétel maradt: az Elantra, az aszimmetrikus ajtajú Veloster, az imidzsnövelőnek szánt Genesis Coupé, no meg a Santa Fe. Utóbbi mérete alapján simán kaphatta volna az ix45 elnevezést, de mégis úgy döntöttek, hogy marad a régi, bejáratott név. 2000 óta már a harmadik generációt mutatták be, és mindegyik elég jól fogyott.

Talán még egyik Hyundai formája sem lett olyan egységes és markáns, mint ezé a típusé. Nemcsak az arányok, de a részletek is stimmelnek, a forma megteszi a hatását, mert az autó drágának látszik. Különösen a krómtól csöpögő orr lett meggyőző, a hatszögletű hűtőmaszk hajlított léceivel, a fényszórók a divatosan szögletes belső lencséivel, no meg a LED-es nappali fényekkel. A far tervezésénél az Audi Q7 adhatta az ihletet, a hasonlóság azonban nem zavaró. Jól sikerültek a grafitszínű 19 colos felnik is, de a kocsi métereit jelzi, hogy ekkora kerekek sem tűnnek nagynak rajta.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Amerikában van nyújtott tengelytávú is, négynél több hengert azonban ott sem adnak hozzá

Pár centivel hosszabb lett elődjénél a Santa Fé, de így is 4,7 méter alatt marad, ezért többé-kevésbé még városban is el lehet vele boldogulni. Különösen akkor, ha van benne parkolást segítő rendszer, mivel ez viszonylag hatékonyan kormányozza be helyettünk az autót a szűk helyekre is, igaz, a keskenyebb akadályokat, (pl. villanyoszlop) nem mindig érzékeli, ezért közben nem árt nézni a tolatókamera képet. Bár a tengelytáv nem változott, a mérnököknek így is sikerült növelni a hátsó lábteret, de még ennél is nagyobb csoda, hogy a fejtér is nőtt egy centivel, holott a karosszéria magassága csökkent. Állítólag kategóriaelső az 585 literes csomagtartó, az biztos, hogy nagy és igényesen burkolt, vannak kihajtható kampók, 220 V-os konnektor, gumis háló és alsó titkos rekeszek is. Azért egy 13 milliós autótól már elvárható lenne az elektromos csomagtérnyitás, még akkor is, ha meglepően kis erővel lehet mozgatni.

A külső miatti kellemes csalódás akkor is folytatódik, ha beülünk, az avantgárd formák jól rímelnek a külsőre, több benne a fantázia, mint a japánokban. Apró figyelmességekkel is szolgál a Hyundai: az ajtók csukódáskor az egész küszöböt befedik, ezért akkor sem lesz sáros az ember nadrágja, és hátul is van ülésfűtés, igaz, több perc is eltelik, mire érezni lehet a hatását. Kellemesek, ha nem is mindenhol prémiumminőségűek az anyagok, az ülések kifejezetten kényelmesek, a kidolgozás és az összeszerelés is jónak tűnik. Hatalmas a hely mindkét sorban, a 6. és 7. pótülésről nem tudok nyilatkozni, mivel azok nem voltak benne a tesztautóban. Feláruk 400 ezer forint, ezért a pénzért nem csak két ülés, hanem szintszabályozós hátsó futómű is jár.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Sokféle szín és felület keveredik, de jó a minőségi benyomás. A kormányzás erőssége állítható

Nem ment a dizájn a használhatóság rovására, minden ott van, ahol elsőre keresnénk, csak pár bakit követtek el a tervezők. Elsőre nehézkes a menü kezelése, óra nincs alaphelyzetben, ha tudni akarjuk az időt, bizony be kell menni a beállítások menüpontba. Látványos, de fárasztó a szemnek a kék műszervilágítás, nem véletlen, hogy a Volkswagen pár éve leszokott róla. Az ECO-gomb ellenére start-stop rendszer nincs, a sávtartó csak csipog, nem kormányoz vissza, mint az i40-ben. A tükör állítóját-behajtóját nem világították meg, ezt is mindig keresni kellett a sötétben, és az is fura, hogy a kormányzás rásegítését szabályozó gomb a kormányra került, holott ezt elég egyszer beállítani, aztán évekig nem kell hozzá nyúlni. Egyébként a három állás közül a normál illik a Santa Féhez. Komfortban túl könnyűvé válik a tekerés, sportban pedig csak az erőszükséglet nő meg, a kerekektől érkező visszajelzések száma nem. Nem ad sok élményt a kissé indirekt, ütközéstől ütközésig hármat forduló kormány tekergetése, de ez nem is egy sportkocsi, ahol ez szempont lenne.

Hasonló az egész autó: ugyan a külső dinamikus vezetési élményt sugall, az első métereken kiderül, hogy a Santa Fe továbbra is egy mackós mozgású, kényelemes, könnyen vezethető családi kocsi, amely távolabb van a sportosságtól, mint Woody Allen. Igaz, futóművét az elődjéhez képest leheletnyivel felkeményítették, hogy nagy tempónál stabilabb legyen a bódé, de azért így is dől rendesen kanyarban, a feszesebb hangolás és a nagy kerekek pedig azt eredményezték, hogy az úthibákon nem suhan át olyan fölényes kényelemmel, mint várnánk. Érződik, hogy nagyok a rugózatlan tömegek, a nehéz kerekek hajlamosak beremegni az úthibákon. Persze a tempó növelésével, vagy a terhelés növelésével a rugózás is komfortossá válik, de valószínűleg a kisebb felnikkel, nagyobb oldalfalú gumikkal is javulna a helyzet.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Az adaptív xenonfényszórók igazodnak a sebességhez és elfordulnak kanyarban

Utazni kiváló a Santa Fében, mivel olyan csendes, mint egy prémiumautó, üvegteteje hatalmas, és a négyhengeres dízelmotorja is jó erőben van. Átdolgozták a 2,2-es blokkot, bár már vannak kulturáltabbak is, de azért az átlagot kényelmesen hozza, ereje pedig átlagon felüli: a Honda 150, a Mazda 175 lóerőt hoz ki ekkora lökettérfogatból, míg a Hyundai 197-et. Nyomatékból is van bőven, a 436 Nm-t elég hamar leadja a motor, emiatt nagyon kényelmes vezetni, pláne, mivel az automataváltó miatt mindig olyan fordulatszám-tartományban dolgozik, ahol erős.

A nagy testet automataváltóval és 4x4-hajtással 10,1 másodperc alatt gyorsítja fel 100 km/órára, fronthajtással és kézi váltóval azonban hét tizedet lehetne ebből még faragni. Ráadásul a hagyományos, bolygóműves automata miatt 2,5 helyett csak 2 tonnát lehet vontatni, de még így is megéri a 600 ezer forintot, mert passzol a kocsihoz, néha kicsit hezitál, de alapvetően gyorsan és észrevétlenül vált. Csupán hat fokozata van, emiatt nem olyan takarékos: míg a legjobb európai autók fogyasztása ma már alacsonyabb automatával, mint manuális váltóval, a Hyundai saját fejlesztésű automatája a városi fogyasztást közel másfél literrel megdobja a gyár szerint is. Budapesten 9-10 literes fogyasztással érdemes számolni, ami a közel 200 lóerőt figyelembe véve elfogadható, de nem kiugróan jó.

Fotó: Hajdú D. András [origo]
Kényelmes és csendes családi utazóautó, de a sportos vezetési stílus nem való hozzá

Komoly terepjáró-képességeket ne várjunk a Santa Fétől, de ez a kategória nem is erről szól. Differenciálzár vagy felező nincs, egyedül a lejtmenet-vezérlő segíti a terepezést. Csak szükség esetén kapcsol be az összkerékhajtás, hátulra a nyomaték 50 százaléka kerülhet, ezt fixre is lehet kapcsolni, de csak 40 km/órás tempóig. Kanyarban, szándékos provokációra nagyon gyorsan és hatékonyan fékezte meg az alulkormányzottságot a menetstabilizáló, talán azért, mert a négykerék-meghajtás is azonnal a segítségére sietett.

Első hallásra sokkoló lehet, ha valaki 12,46 millió forintot hajlandó kiadni egy új Hyundai-ért, holott egymillióval kevesebbért már gyorsabb és takarékosabb Audi Q5-öst is kapni, újonnan. A koreaiak viszont ennyi pénzért már minden beletesznek a kocsiba a bőrüléstől a navigáción át az adaptív xenonig, míg a német prémiumautó hasonló felszereltséggel már a húszmilliót súrolná. Igaz, pár kütyüt, így a táblafelismerőt, a radaros tempomatot, a fáradtságfigyelőt, vagy a holttérfigyelőt a Hyundai extralistáján hiába keresnénk. Amúgy a Santa Féből van 150 lóerős, elsőkerekes, kézi váltós alapmodell 8,5 millióért, ami nem tekinthető olcsónak a közvetlen konkurenciához képest, igaz, drágának sem. Már régen voltak azok az idők, amikor a koreaiak csak az olcsó árral és a sok extrával hódítottak: ma már a vetélytárs autókkal egyenértékűeket gyártanak, miért is adnák olcsóbban őket.

Műszaki adatok Hyundai Santa Fe 2.2 CRDi 4WD aut.
Motor, erőátvitel, fékek.
Hengerűrtartalom: 2199 cm3. Furat/löket: 85,4/96 mm. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 145 kW (197 LE)/3800. Nyomaték: 436 Nm/1800-2500. Sebességváltó: hatfokozatú automata. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa. 
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4690/1680/1880 mm. Tengelytáv: 2700 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1628/1639 mm. Tömeg: 1800 kg. Terhelhetőség: 508 kg. Csomagtartó térfogata: 585-1680 l. Üzemanyagtartály térfogata: 64 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 10,1 mp. Végsebesség: 190 km/óra. Átlagfogyasztás: 6,8 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 9,5 liter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 178 g/km.