Driftlecke a síparadicsomban

Snowboarddal sem lehet rossz, de Porsche 911-essel csúszkálni egy svájci hegyoldalon igazán extrém téli sport. Különösen akkor, amikor az instruktor beszól a walie-talkie-n: tedd keresztbe az autót. Igen, a harmincmilliósat, és igen, ott a betonkeményre fagyott hófalak között...

Forrás: Deckbar/Porsche
Hamarabb eldobja farát a Carrera 2, de az összkerekest nagy gázzal könnyebb csúszásban tartani
(Még több kép a galériában, kattintson a képre!)

Orrba vág egy rumoshordó, képen nyal a hatalmas bernáthegyi, két tagbaszakadt svájci hegyi mentős kiemel a Porsche roncsaiból. Rátesznek egy hordágyra, emberfeletti munkával felvonszolnak a völgyből egy tisztásra, onnan hómobillal visznek tovább - vagy netán helikopter jön értem? Mielőtt eldőlne a kérdés, oldalba bök a könyökével mitfárerem és bujtogatni kezd: "taposd a gázt, adtunk már elég előnyt az előttünk rajtó 911-esnek!" Nahát, Zsolti nem sebesült meg, én sem, sőt, még az autó is ép - eszmélek fel, bár a rémálomnak azért volt némi alapja: a hegyoldalon kanyargó utat két oldalról szegélyező hófal közül az egyik egy százméteres szakadéktól választ el.

Egy dolog miatt legalább felesleges aggódnom: garantáltan nem jelenik meg velünk szemben egy vadászkalapos öreg svájci a Subaru Justy-jával, az utat ugyanis lezárták a közforgalom elől. Az egész Las Diablerets-i hágót tokkal-vonóval kibérelte és lezárta a Porsche téli vezetéstechnikai tréningjére, ezért utoljára a hegy lábánál találkozunk civilekkel, valamivel feljebb pedig néhány síelő vetett konvojunkra egy-egy irigykedő búcsúpillantást a felvonóból. Gyorstalpaló képzésünk egy délelőttös, és három helyszínen három különböző feladat, a dritfelés, a szlalomozás és az emelkedőn elindulás tudománya köré épül.

Forrás: Deckbar/Porsche
Négy centivel keskenyebb far, hiányzó csík a lámpák között: ez egy alap 911-es. Az összkerék felára hárommillió forint 

Most éppen az elindulás-szeminárium van soron, ami önmagában nem hangzik életem kihívásának. A rajtprogrammal csak elásnám magam, úgyhogy inkább a gázt érzéssel kezelve megmozdítom az autót, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve lepadlózom. Na, innentől kezd izgalmassabbá válni a dolog, a Porsche úgy riszálja a fenekét a havas emelkedőn, mint egy szambatáncosnő, miközben összkerékhajtásával rendíthetetlenül csörtet előre. Az előző körben fél gáznál még szinte síneket fektetett maga alá, most viszont csak 50 km/k körül kezd megnyugodni, épp akkor, amikor egy enyhe bal kanyar miatt a szívem már a torkomban dobog. Minden instruktori intelem ellenére vetek egy pillantást a szakadék felé és eszembe jut a bernáthegyi bűzös lehelete, majd elfordulok. Huh, ezt megúsztam, a jobbkanyaron is túl vagyok, kifelé jövet már állok a gázon, egyenes következik. A következő fordulóhoz érve már 80 körül járok, már nem pulzusszám/percben, hanem kilométer/órában.

Nagy fék, kerreg az ABS, csúsznak a kerekek, atyaúristen, ebből hófal lesz, túl gyorsan érkezem, de szapora ellenkormányzással sikerül megmenteni a helyzetet. Adrenalinszintem az egekben, de tovább gyorsítok, mert a következő pályaszakasz mesébe illő: egy jébuckás ugrató után kicsit beletúrja orrkötényét a 911-es a hóba, majd gyors sikán következik, majd nagy fék, jobbos hajtűkanyar. Itt muszáj kitenni a Porsche farát, a lökhárító centire seper el a fehér faltól, a porhó darabjai teletömik a bal hátsó felni küllőit, a kerékjáratot és a tolatóradar szenzorait. Kigyorsítok, majd abszolválom a bójákkal kijelölt kikerülési manővert és továbbhajtok, de a Zsolti felőli oldalon megint feltűnik a szakadék, ráadásul egyre több helyen villannak ki jégbordák az út alól. A hátralévő néhány kanyarban megint keményen kell gépészkedni, ráadásul az út még akkor is veszettül dobálós, amikor az adaptív gátlókat komfortállásba kapcsolom. Ez nem a feneketlen luxusigényeim miatt zavar, hanem azért, mert velem együtt az autó is el-elpattog az ívről, de végül csak sikerül egyben megérkezni a fenti gyülekezőhelyre.

Forrás: Deckbar/Porsche
Stuttgarti, de nem Porsche: Mercedes Unimoggal gondozzák a hófalakat, és simítják ki a lejárt utat 

Megejtjük a szokásos sofőrcserét, Zsoltinak lesz egy köre lefelé és felfelé, azután újra én következem. Mialatt rendezem a soraimat, eszembe jutnak az instruktor, Tobias intelmei. Lefelé pianóban kell autózni, csakis felfelé lehet szabadjára engedni a lóerőket (a Carrerában 350-et, a Carrerra S-ben 400-at), hiszen baj esetén az emelkedő legalább elveszi a lendületet. A hágón nem pihe-puha vattába, hanem keményre fagyott hófalba csapódnánk be, ami a karosszériaelemek átvitt értelemben vett hidegformálásával végződne - képzelhetik, milyen ciki lenne felhasadt sárvédővel, leszakadt lökhárítóval, vezetékén csüngő lámpával visszaadni a 911-est. Természetes szalagkorlátként a fal megfogja ugyan a kisodródó autót, de ezen a szakaszon pont nem olyan vastag és magas, hogy nagy tempónál is száz szálalék biztonsággal megmentsen a szakadékba zuhanástól.

Amikor a precizitásukról híres svábok a pontos óráiról ismert Svájcban szerveznek programot, nyilvánvaló, hogy felségárulással felérő bűn a késés. Ezért miután az összes tanulópáros többször bejárta az első pályát és ép bőrrel megúszta a kalandot, a menetrendet percre pontosan követve átvonulunk a második helyszínre. Itt a bevált koreorgráfiát követve először az instruktorautó mögött, libasorban járjuk végig az útszakaszt, Tobias pedig a CB-rádióba recsegi ukászait: vigyázat, itt mélyebb és ki van járva a hó, jobban megvezeti a kocsit. Tényleg olyan érzés menni rajta, mint amikor a Bécsi út villamossínjére ráállok öreg, virsligumis kocsimmal: izeg-mozog ugyan a kasztni, de valamennyire magát irányítja, csak határozott kormánymozdulattal lehet letéríteni a pályáról. A spagetti tésztaként kanyargó helyi csapáson ez páratlan biztonságot ad a Porsche vezetőülésében, az állandóan fészkelődő far végül mindig kiszámíthatóan megtapad az íven, néhol ellenkormányzás nélkül is.

Forrás: Deckbar/Porsche
Madárcsicsergés helyett bokszer-konvoj hörgése köszönti a hajnalt. Délutánra már túl tapadós a hó

Először Sport Plus módban, majd egyre jobban felbátorodva kikapcsolt menetstabilizálóval száguldok a szűk fordulókban, nem törődve azzal, mi lehet a helyenként 1,5-2 méteres hófal mögött, miként azzal sem, hogy a napsütöttéből árnyékosba váltó bal kanyarban kvázi hóvakságban kell megsaccolnom az ívet. A szlalompályán nem úgy kell átkelni, mint a dízel egyes Golffal az autósiskola rutinpályáján, hanem lehetőleg keresztben. Egy idő után beszedi Tobias és segítője a bójákat helyettesítő, félkör alakú labdákat, hogy még nagyobb hely legyen kilinccsel előre száguldani, és a CB-n mindenkit szaktanácsokkal bíztat a helyes technikára.

Ha kíváncsi rá, milyen a drift-körfogalom, mi újat tud a 911-es és mibe kerül egy téli tréning, lapozzon!

Előző
  • 1
  • 2
Következő