Ezzel nem lehet elakadni - Unimog 404 S veterán teszt

2013.01.22. 10:29

Ezt az autótípust talán még az is ismeri, aki egyébként nem jön tűzbe a benzingőz illatától. Unimogozni jó, főleg egy olyan öreg darabbal, mint amivel mi is próbaútra mentünk.

1946-ban egy fura szerzet hagyta el a Mercedes Wörth am Rhein-i gyárát, hogy néhány tesztkört fusson a közeli erdős, hegyes vidéken. A nagyközönség csak egy évvel később, a frankfurti mezőgazdasági vásáron láthatta a terepgumis, rövid, de magas szerkezetet, amelyet szerteágazó felhasználási területére utalva egyszerűen csak Unimognak kereszteltek: a szó az Universal Motor Gerät, azaz Univerzális Motor Szerkezet rövidítéséből adódik.

A többször is felfrissített haszonjármű műszaki alapsémája a kezdetektől változatlan, egyedülálló képességeivel (vonatszerelvényt vontat, hegyet mászik, sót szór, utat tisztít, csapatot szállít, füvet kaszál, stb.) világszerte hatalmas népszerűségnek örvend. De nemcsak dolgozni szeretnek vele, veteránnak is kedvelik, főleg a kevésbé elhasznált katonai változatokból van sok a fanatikus autógyűjtők kezében. Itthon sem kell sokat menni, hogy ráleljünk egy öreg példányra, mi például csak a Csepel-sziget közepéig utaztunk érte.

Gazdája mindig is vonzódott a katonai teherautókhoz, a rendszerváltás után egy 344-es Csepellel kötött barátságot, s járt márkatalálkozókra. De sajnos a csőrös magyar igavonó nem fért be a kertbe, a télen állandóan sózott utcán állva pedig hamar pusztulásra ítéltetett volna, így rövid idő után eladósorba került. Nem élet az élet katonai jármű nélkül, s keresgélni kezdett, amíg ki nem kötött az Unimognál. Szerencséje volt, mert sikerült kifognia egy svájci hadsereg által levetett, alig több mint 20 000 kilométert futott, hosszú platós S 404-es típust, amely a kilencvenes évek második felében érkezett Magyarországra.

Forrás: Fotó: Karner Miklós/Retro Mobil
Gyári fényezés, csak a nem teherviselő elemeken találunk egy-egy rozsdás foltot. Két ablaktörlőjét két különálló motor mozgatta. Az utólagos gáztartályt az elnyűhetetlen létraalváz szintjébe, a plató alá csavarozták, így nem is látszik

Több mint tíz éves hazai pályafutás után az Unimogon nem sok használati nyom látszik, annak ellenére remekül tartja magát, hogy 1962-es születése óta nem újították fel. Persze tulajdonosa vigyázott rá még akkor is, amikor egyszer-egyszer off road pályára hajtott, vagy a teljes másfél tonnás terhelést kihasználva cserepeket szállított az Alföldről Budapestre.

Forrás: Fotó: Karner Miklós/Retro Mobil
Semmilyen szervo nem segít, a dob alapú fékrendszer és kormány is izomerős

Technikai képességeiről ódákat zengnek használói, de felépítményének variálhatósága sem hétköznapi. Az egyszerű, kilincses oldalajtók tetejéről egy mozdulattal leemelhetők az oldalüvegek (amelyek aztán a plató és a fülke közt találnak maguknak biztos helyet), s akár az ajtókat is otthon lehet hagyni. A vászontető szintén könnyen lecsavarható, és ha a szélvédőt is ledöntjük, olyan lesz, mint egy homokfutó. Csak persze sokkal magasabban van a fülke (hiszen itt mégiscsak terepjárás, dagonyán átgázolás a feladat), amelyet nem is könnyű megközelíteni: a keskeny terepgumikat vagy a kerékagy kiálló közepét használhatjuk elrugaszkodó pontnak, aztán jöhet a fülke pereme a másik lábbal, és végre elérjük a műbőr székeket. Belül puritán minden, a barnára festett műszerpult és a meztelen fémrészek igazi harcmezei hangulatot adnak, szinte már halljuk a géppuskaropogást. A valóságban persze nem ropog semmi, csak a 2,2 l-es, hathengeres, soros, gázrendszerrel "megtámogatott" Mercedes benzinmotor duruzsol, ha gombnyomásra életre keltik. Középen meredezik a hat irányba kapcsolható váltókar: vezetőülés melletti síkban kétfokozatú terepváltóként használható, középre húzva pedig négy fokozatot kínál normál használatra.

Forrás: Fotó: Karner Miklós/Retro Mobil
Körülbelül 80 lóerős, s szinte minden üzemanyaggal elmegy. 24 Voltos elektromos rendszere valamennyi akkori NATO-ban szolgáló harci járművével kompatibilis volt. Valamennyi karbantartási dokumentuma és szerszáma megvan

Finoman lendül be a szerkezet, a szovjet katonai technikán edződött utasok csak néznek a német könnyed, rángatás és rázkódás nélküli mozgásán. Persze zajos, hiszen a motort mindössze egy vaslemez választja el az utastérből, és a gumik is zúgnak az aszfalton. Terepen viszont elemében érzi magát, még a kapcsolható négykerékhajtás és a diffizár sem kell, hogy legyűrje a bakhátakkal szabdalt, mély lyukakkal tarkított földutat. A hatalmas acélkarimás, jókora holtjátékú volán mögött ülve mi vagyunk a császárok, az Unimog pedig hű alattvalóként követi az utasításokat.

Forrás: Fotó: Karner Miklós/Retro Mobil
A ponyva is eredeti, csak a záró rész utólagos, mivel azt nem adtak hozzá. Van vonóhorog, a felette lévő résből előhúzható a baltából, ásóból és lapátból álló túlélő felszerelés

KAPCSOLÓDÓ CIKK