Teligázzal jégen - Porsche téli vezetéstechnikai tréning, Finnország

2013.02.15. 15:56

Hozzányomom a gázpedált a padlóhoz és újból megdöbbenek, hogy a pokolba lehet így gyorsulni jégen. A szöges gumik keltette hóviharból kirobbanva száguldok az első kanyar felé, elfehéredett ujjaimban folyamatosan mocorog a Porsche-emblémás kormány. A bójáknál rálépek a fékre és elfordítom a kormányt. A szélvédőn elindul keresztbe a táj, elszámolok kettőig, és átlépek a gázra. Vészes tempóban közeledik a hófal, érzem, hogy sok lesz, reflexből beletaposnék a fékbe, de megreccsen a pohártartóba dugott adóvevő, és a hátam mögött bömbölő bokszermotort is elnyomja instruktorom ordítása: gáz, gáz, gáz! Monster drift - hallom a pohártartóból, és csak ekkor hiszem el, hogy tényleg kiadta.

Fotó: Nógrádi Attila [origo]
Ez a látvány túl szép, hogy igaz legyen: egy rakás összkerekes Porsche 911 szöges gumikon és egy csonttá fagyott tó a háttérben

Öblögetek egyet a Porschém bokszermotorján, hogy tényleg elhiggyem, nem egy szimulátorban ülök. Annyira valószínűtlenül tökéletes a jelenet, ahogy libasorban ereszkedünk le egy dombról a világ legkívánatosabb sportautóival, mintha csak a Gran Tursimo 5 egyik demófilmjét látnám a szélvédőre vetítve. A táj és az időjárás is gyanúsan hibátlan: szikrázó napsütés, érintetlen fenyőerdők ameddig a szem ellát és egy Velencei tó méretű behavazott placc. Egy idő után feltűnik, hogy az autó navigációja szerint már a lazacok között kéne, hogy dekkoljunk ehelyett magabiztosan ropogtatjuk magunk alatt a Pasasjärvi nevű tó jegét, amely még egy Hummer alatt se szakadna be. Sőt igazából egy tank alatt se, mert közel egyméteresre vastagodott a tél folyamán. Finnország legészakabb részén járunk, és a vakító napsütés ellenére is mínusz 24 fokot mutat az autó hőmérője.

Fotó: Nógrádi Attila [origo]
Bezúdulunk a Porschék téli szállására, amely egy kisebbfajta hangár, közvetlenül a tóparton

Persze jogosan merül föl a kérdés, hogy mi a fenét keres egy rakás Porsche egy befagyott tavon a semmi közepén, de meglepően logikus magyarázat van rá. Legalábbis én tényleg meglepődtem azon, hogy ezt a színtiszta hedonista mókázást milyen ügyesen elő lehet adni otthon úgy, hogy a kedves asszonyok még örüljenek is neki. Szóval a hivatalos verzió az, hogy egy átlagos Porsche tulaj nagyrészt közúton, jó tapadási körülmények között használja az autóját, ahol ha megcsúszik, olyan tempóval teszi, hogy annak szinte biztos bukta a vége, hacsak nincs óriási mázlija és hatalmas vezetési rutinja. Ez utóbbiért kell elutazni a messzi Ivalóba, ahol büntetlenül lehet csúszkálni a befagyott tavakon, mert a legrosszabb esetben is csak annyi történhet, hogy az eltakarított ívről lecsúszva beleállunk a hóba, ahonnan egy Cayennel néhány pillanat alatt kiráncigálnak, és már folytatódhat is a móka. Nincs kinyílt légzsák, elrepedt csigolya, mentőhelikopter és Blikk-címlap.

Monza a jégen

Az ember azt hinné, hogy csak le kell rakni néhány bóját egy befagyott tóra, és kész is a vezetéstechnikai pálya, de meglepően sokat kell macerálni a jeget, hogy bírja a szögekkel kivert gumik darálását. Egy nap alatt tíz centi jeget is lekoptathatnak a Porschék, ezért időnként léket kell vágni, és a feltörő vízzel ismét simává fagyasztani pályák felszínét. Természetesen a havat is el kell rendszeresen kotorni, ezért télen több traktor fordul meg a tavon, mint nyáron a környékbeli szántóföldeken, ami azért nem nagy kunszt, mert arrafelé nemigen vannak. Mivel hely bőven van, olyan ívű pályát alakítanak ki, amilyeneket csak akarnak. Ennek szellemében a Porsche szépen kiválogatta a világ legizgalmasabb versenypályáit és azok nyomvonalai mentén lehet csapatni a jégen.


Az anyagi gondokkal feltehetően nem küszködő vevőkörnek kitalált háromnapos vezetéstechnikai kurzusból mi sajnos csak egy egynapos ízelítőt kapunk, egészen pontosan az első nap technikai alapképzését. Rövid elméleti eligazítás után Boxsterekkel kezdjük a gyakorlást egy ovális pályán, amelyet méretében és formájában úgy kell elképzelni, mint a Lovit. A feladat egyszerű: az egyenesekben szlalom, a kanyarokban drift. A Boxsterről annyit kell tudni, hogy ha az ár/értékét vesszük alapul, akkor messze neki van a legnagyobb élvezeti faktora a Porsche kínálatában. Hülyén hangzik, de tényleg diszkont vétel a luxuscikkek között.

Forrás: Porsche
Sokan azt mondják rá, hogy cicautó, pedig a Boxster az egyik legélvezetesebben vezethető Porsche, és Porsche-viszonylatban kifejezetten olcsó

Nem a fenekében hordja a hathengeres bokszermotorját, hanem középen, közvetlenül a két ülés mögött, így elviekben tökéletes a súlyelosztása. Ez így leírva üres marketingmaszlag, de ott a befagyott tavon már az első kanyarban érzem, hogy ennél kezesebb és közvetlenebb csak akkor lehetne egy autó, ha egyenesen a homloklebenyemre lenne kötve az irányítása. Két megpördülés azért így is kell, hogy ráérezzek, de onnantól kezdve úgy és annyit megyek vele keresztbe, amennyit csak a pálya méretei engednek. Közben azért végig ott motoszkál bennem, hogy nem én vagyok ekkora spíler, hanem az autó zseniális, és persze az alá rakott négy méregdrága szöges gumi. Ez a teóriám hamarosan a gyakorlatban is beigazolódott, egészen pontosan akkor, amikor a Boxsterek után átültünk a farmotoros 911-esekbe. Az első kanyarban a hófalban kötök ki.

Fotó: Nógrádi Attila [origo]
A totalcaros Winkler kolléga is leparkolt a pálya szélére, hogy gyönyörködjön egy kicsit a lélegzetelállítóan szép finn naplementében

Bár a Hungaroringen egyszer már megvilágosodtam, vagy legalábbis azt hittem, hogy miért kerül kétszer annyiba egy 911-es, mint egy Boxster, Pasasjärvi jegén, egy hókupac tetején várakozva a felmentő autóra, azért elbizonytalanodtam. A Boxster után egy nagy és nehéz, de kétségtelenül sokkal erősebb autónak tűnt a 911-es. Közúton valószínűleg itt ért volna véget Porschés karrierem, ahogy várom a trélerest, de akárcsak egy szimulátorban, néhány pillanat múlva ismét a pályán találtam magam a sértetlen autóval. Kellett néhány kör, hogy rájöjjek, nem a 911-essel van baj, hanem velem.

A mindent megbocsátó Boxsterrel valószínűleg egy jobb képességű tarisznyarák is könnyedén autózik keresztbe öt perc gyakorlás után, de a farmotoros 911-est sokkal nagyobb kunszt és ezzel együtt élvezet is vezetni. Nem mondom, hogy megtanultam egy óra alatt, de volt néhány olyan köröm a gokartpálya méretű nyomvonalon, amikor nem bírtam ki folyamatos kurjongatás nélkül, mert pont kijött, hogy egyik kanyarból estem kilinccsel előre a másikba, utána a harmadikba, negyedikbe, ötödikbe. Az élményfaktorra jellemző, hogy amikor megreccsent a 911-es pohártartójába dugott adóvevő, hogy menjünk vissza a tó partjára ebédelni elátkoztam a pillanatot, hogy ilyen hamar vége lett, holott bő másfél órán át köröztünk a pályán megállás nélkül. Úgy elszaladt, minta tíz perc lett volna.

Forrás: Porsche
Ötmilliméteres szögekkel a gumijaiban kapaszkodik a jégbe. Egy szett ilyen gumi 3-4 ezer kilométerig bírja, és átszámolva olyan 800 ezer forint körül van

Nem panaszkodtam volna akkor sem, ha itt véget is ér a program, de mint kiderült, ez csak a bemelegítés volt, mert délután jött a java. Hátsókerekes 911-eseinket összkerekesekre cseréltük, és visszatértünk az első oválpályára szlalomozni és driftelni, annyi nehezítéssel, hogy felbójáztak egy kaput, ahová a kanyarból kifelé érkeznünk kellett. Tehát úgy kellett beállítanunk a sebességet és az autó szögét, hogy az U kanyarból kiesve egy parkolónyi helyen suhanjunk át, persze lapjával. Megint újra kellett tanulnom az autó irányítását, az összkerekes 911-est nehezebb volt kibillenteni az egyensúlyából, de ha már keresztben volt, sokkal könnyebben tartotta az ívet és a kormánnyal se kellett annyit gépészkedni. Nagyot tekerni már csak azért sem volt érdemes rajta, mert minél nagyobb a kormányelfordítási szög, annál több erőt kapnak az első kerekek, és ilyenkor megpróbál helyesen kanyarodni az autó, azaz nem kilinccsel előre, és azt a Blaha Lujza téren is lehet csinálni.

Fotó: Nógrádi Attila [origo]
Az 530 lóerős, összkerekes Turbo S a Porsche egyik csúcsmodellje. A legújabb 911-esből még nem dobták piacra ezt a változatot, ezért nekünk ezzel a "régivel" kellett beérnünk. Nem panaszkodtunk

Már lebukóban volt a nap, amikor kurzusunk negyedik, befejező szakasza következett. Összkerekes 911-eseinkből kikecmeregve hasonló sziluettű autók felé indultunk, viszont ezeken volt egy-két gyanús kopoltyú az ajtók mögött, hátsó szárny és egy Turbo S felirat. Aki ismeri a Porsche kínálatát, ezekből tudhatja, hogy a nap végére a kínálat csúcsát sikerült alánk rakniuk. Tudom, tudom, száradjon le a kezem, de mint utólag kiderült, az én munkaköröm is csak egy életfogytig tartó kettős könyvelés az instruktorunkéhoz képest. Az 530 lóerős, összkerekes Turbo S olyan a többi Porsche között, mint egy régi vágású bérgyilkos. Látszólag egy kifogástalan külsejű és modorú úriember, de ha belekötünk, hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy egy autó csomagtartójában kucorgunk magzatpózban egy ásó és egy zsák mész társaságában. Már eleve olyan hangja van alapjáraton, mint egy zsákmányát féltő nagymacskának, a gázpedál érintésére pedig olyan hörgéseket ad ki, mintha elkezdenénk piszkálni a karmai között lévő húscafatot.

Lépésben tipegünk az utolsó pályánk felé, ami úgy néz ki, mint egy nagyobbacska körforgalom, amiben van egy kisebb körforgalom. Unalmamban nyomok egy fél centit gázpedálon, mire az autó feneke azonnal kitör a hófal felé. Összeszedem valahogy és egy nagy nyeléssel visszajuttatom a szívemet a mellkasomba. Elöl haladó instruktorunk szerencsére nem szúrta ki a kihágást, mert éppen a kollégáiban gyönyörködik, akik egy Panamerával érkeznek valahonnan szemre olyan 150 km/óra körüli tempóval, természetesen keresztben. Az utolsó pálya teszi fel a napra a koronát, mert itt már egy métert sem kell, sőt szabad egyenesen menni, csak lapjával. Ehhez a legerősebb Porsche remek partner, sőt igazából túl jó, mert alig lehet úgy bánni a gázzal, hogy ne legyen sok. Kettesben, háromezres fordulaton, félig elfordított kormánnyal pörgünk körbe-körbe, mintha csak a világ legdrágább körhintájában lennénk, de elég egy óvatlan gáz és máris előzésbe kezd az autó feneke. Még most is ott reszelném a havat a végtelenített pályán, ha zárásként az instruktorunk nem olyan jó fej, hogy saját szakállára beiktasson nekünk egy extra programot a már jól ismert oválpályán. Itt pedig azt történt, amivel a cikk kezdődött. Monster drift.

Fotó: Nógrádi Attila [origo]
Egy farmotoros, hátsókerék-meghajtású sportautónak elvileg semmi keresnivalója nem lenne a jégen, mégis ennél nagyobb móka nem sok van egy autóbuzi számára. Vicces, de a legtöbb kuncsaft olyan országból érkezik, ahol havat csak tévében látni, rengeteg ausztrál, új-zélandi, kínai és koreai jön Finnországba csúszkálni

Az esti vacsoránál azért felvetettem fiatal brit instruktorunknak, Nicknek, hogy a pornószínészkedés mellett elég kevés olyan szakma van, ahol az ember kedvenc hobbiját űzheti pénzért, és ekkora élvezetet jelentsen. Szerényen mosolygott, nyilván megszokta már, hogy ezzel húzzák, és mintegy mellékesen megjegyzi, hogy amikor nem Ivalóban tanítja a keresztbe autózás fortélyait, Miamiban él modell feleségével, és jelenleg is ott  teszteli a Porsche új szupersportautóját, a 918 Spydert. És még az én kezem száradjon le, ugye?

Miért jó sarki fény alatt gyereket csinálni?

A Porsche vezetéstechnikai iskolájának otthont adó Ivalo Finnország egyik legészakabban fekvő települése a Skandináv-félsziget felső csücskében, ottani léptékkel egy köpésre az orosz határtól. A mintegy háromezres település nemzetközi repterének köszönhetően még télen is népszerű a turisták között. Az ideutazók alapvetően két okból döntenek úgy, hogy bevállalják a tartósan mínusz 20 fok alatti hőmérsékletet: 1. megtanulni extrém körülmények között vezetni, 2. gyereket csinálni. Ez utóbbira akkor derült fény, amikor megkérdeztem a szállodánk recepciósát, hogy miért van tele a hotel vállmagasságig fiatal japán párokkal.

Fotó: Nógrádi Attila [origo]
Az ott a fák fölött nem egy helyi diszkó vendégcsalogató fénye, hanem egy kis sarki fény. Ideális körülmények egy áldott gyermek készítéséhez

A kínaiak és japánok között tartja magát az a teória, hogy a sarki fény alatt fogant gyermek különösen szerencsés és áldott teremtés lesz. A tehetősebb ázsiai párok nem bízzák a véletlenre a dolgot, és meg sem állnak Ivalóig, ahol telente gyakori jelenség a sarki fény. Ottjártunkkor is minden este zöldesen derengett az ég alja, amit (főleg) a napból érkező töltött részecskék okoznak. Tényleg szép jelenség, az egyetlen baj vele, hogy csak a föld két pólusa körül látható, ott meg ugye borzasztó hideg van a gyerekcsináláshoz. Az Ivalo környéki vendéglátás üvegtetejű bungalókkal járul hozzá a szerencsés gyermekek elkészítéséhez, ami kedves gesztus, ugyanis mínusz 20-25 fokban még a kéz is pillanatok alatt elgémberedik kesztyű nélkül.