Piëch mama Porschéja és egy Arónak látszó tárgy

Retro Classics
Vágólapra másolva!
Egy hentesboltba beszabaduló kutya sem kényszerül olyan nehéz döntésekre, mint én a Retro Classics kiállításon. Maseratira alkudjak? A világ első kupékabrióját nézzem tetőnyitás közben? Vagy inkább irány az Alpine-stand? Egy kincset érő autógramot mindenesetre már begyűjtöttem.
Vágólapra másolva!

Forrás: [origo]
Márkaklubok néhány gyártó mellett a veteránautó-felújító és -kereskedő cégek uralják a standokat

Vajon az a lehetetlen küldetés, amikor orosz kémek és maffiózók elől menekül a hős egy atombomba titkos kódjaival? Ugyan már, semmiség ahhoz képest, hogy három nap alatt végig kellene járni a Retro Classics kiállítást, ahol nyolc csarnokot tömtek dugig szebbnél szebb old- és youngtimerekkel. Legszívesebben minden az összes standnál órák hosszat csorgatnám a nyálamat, tulajdonosokat faggatnék, bekéredzkednék a vezetőülésre, de tudom, ennek később meglesz az ára: nem jut majd idő komplett kiállítóterekre.

Forrás: [origo]
Hans Herrmann alárás közben elmesélte, hogy Niki Laudával a '70-es években járt a budai Várban

Gondoltam, miután sikerült egy aláírást szereznem az egykor Porsche 550-esekkel és Ezüstnyilakkal is versenyző Hans Herrmanntól, felsétálok nagytotál képet készíteni az 1-es csarnok feletti széles körfolyosóra, de ez végzetes hibának bizonyult. A platform ugyanis dugig volt tömve eladásra váró autókkal, ami persze azonnal beindította a "mi lenne, ha" típusú, tőke hiányában természetesen fiktív autóvásárlási reflexet. Itteni viszonylatban szerény álmoknál maradva 15 ezer eurónál húztam meg a limitet, és máris fennakadt egy 1965-ös, állati jópofa Triumph Herald 1200-as a szűrőn, de hamar rájöttem, csak néhány hétig tudnék rajongani érte.

Forrás: [origo]
A kocka nincs elvetve: 42 ezer kilométerrel és biturbó motorral csábít a Maserati. És a szeszélyei?

Örök kedvenceim, a hathengeres BMW E30 kabriók ennyiért patikaállapotban voltak, de ekkor megpillantottam egy másik, szintén nyolcvanas évekbeli kockát, egy Maserati 222 E-t, a szigonyos márka egzotikumával, V6-os biturbó motorral és nem elhanyagolható 224 lóerővel. A közelben sétáló tulajdonos rögtön rám akarta melegíteni az autót, és beültetett. Faborítás minden mennyiségben, Cartier óra, alcantarakárpitok mindenütt, még a tetőn is - ennek azért van stílusa. Svájcban helyezték forgalomba 1992-ben, előtte három évig szalonban állt, azóta pedig összesen 42 ezer kilométert futott. Oké, ezek a Maseratik finoman szólva nem a legmegbízhatóbb típus hírében álltak, de mégis, ezzel talán meg lehetne tenni több száz egybefüggő, önfeledt kilométert...

Forrás: [origo]
Limuzinként volt igazán szép az art deco Peugeot 402. Ebből készült a világ első kupé-kabriója

Fájó szívvel álltam tovább, és a következő órák valószerűtlenül gyorsan, teljes eufóriában teltek - a részleteket majd megpróbálom utólag egy összefoglaló cikkben rendszerezni, mint egy átmulatott éjszaka mozaikdarabkáit. De addig is megosztanék önökkel néhány különlegességet, amelyek egyike a második világháború előtti Peugeot-k standján ért. Az egyik csarnokban ott állt a márka egyik valaha készült legszebb autója, a hűtőrácsba rejtett lámpás 402-es, ami normál esetben elhomályosította volna fényével az átellenes oldalon szerénykedő, igencsak ramaty állapotban lévő, nyitott Eclipse-et. Csakhogy a fényszórók nélküli, felújításra váró kocsihoz odalépett egy zakós úr, kihúzott egy kart, és megnyomott egy gombot, mire felemelkedett a csomagtér fedele, majd halk zümmögés kíséretében, komótosan bevándorolt alá a hatalmas, egyrészes fémtető. Monsieur, a világ első kupé-kabriója előállt!

Forrás: [origo]
Lehevető keménytetőt gyárilag kapott a Rodéo 6, de 4x4-est csak a Sinpar cég készített belőle

A mesés Alfa Romeók, tündéri Fiat Topolinók és pompás Mercedesek között egy furcsa bódéra lettem figyelmes, nem tudom szebben megfogalmazni, fekáliaszínben. Biztos voltam benne, nem lábon jutott el idáig a botrányosan megbízhatatlan Aro 10-es, bár azt se értettem igazán, a trélertől a csarnokig vezető úton hogyhogy nem esett darabjaira, amikor furcsa formai megoldásokra lettem figyelmes. Bizony, ez nem Aro, hanem Renault, méghozzá egy Rodéo 6, méghozzá 1976-ból, és szerény 3200 euróért hirdették. A legelvetemültebb autórajongók szürkeállományában is legfeljebb az R4-en alapuló, szabadidő-autó féleségnek tervezett furcsaság maradt meg, nos, ez annak a nagyobbik változata 1100-as motorral, ám továbbra is összkerékhajtás nélkül.

Forrás: [origo]
A Porsche-cég-alapító lánya kapta meg a legelső 911 Turbót, oldschool kockás mintás belső térrel

A nap legbájosabb sztoriját a Porsche-standon hallottam. Ott álldogált egy Porsche 911 Turbo, amely első ránézésre nem tűnt különlegességnek, másodikra viszont annál inkább. Ez még a szívómotoros tizenegyesek keskeny hátsó sárvédőjét kapta, a hátsó szárnya is egyszerűbb volt, a belsejét pedig kockás, a hetvenes évek pokrócaira emlékeztető kárpitozás díszítette. Ez a kocsi volt a legelső, a nagybetűs Nr. 1. az összes Turbó közül, ezért tért el a szériagyártmányok közül. De még érdekesebb ennél, ki volt a tulajdonosa: Louise Piëch, az egykori VW-konszern-vezérként ismert Ferdinand Piëch édesanyja, és egy másik Ferdinand, bizonyos Porsche lánya. Hetvenedik születésnapjára kapta azt az autót, és mivel osztrák állampolgár volt, D helyett máig A betű díszeleg a kocsi farán. A szupernagyi igyekezett kerülni a feltűnést, ezért a gyári Turbo feliratot a kocsi új korában Carrerára cseréltette - és biztos okozott néha meglepetést, amikor le akarták tolni az autópálya belső sávjából.