Biztonsági játékos - Volvo PV544 (1964)-teszt

2013.08.04. 08:16

A biztonsági megoldásokban úttörő Volvo háromajtós modelljéből itthon nem sok bukkan fel.

Ha nem látnánk a hátulját, az orra alapján teherautónak is elmenne. A ködlámpák gyári extrák, a külső tükrök szinte használhatatlanok, a jobboldalit a volán mögül nem is látja a sofőrForrás: Karner Miklós

A világon mindenütt a "kocka” Volvók a legismertebbek, hiszen a hatvanas évek végétől a kétezres évekig a sarkos, szabályos hasábtestű típusok uralták a palettát. A veteránosok a gömbölyded Amazonról (gyári neve szerint 120-asról) tudják még általában, hogy mi fán terem, ugyanakkor a PV544 keveseknek ismerős. Magyarországon nem igen volt ebből a modellből a rendszerváltás előtt, legfeljebb követségi autóként bukkant fel egy-egy példány. A teherautóéra emlékeztető orr és a kétajtós, bogárhátú fenék nem a legvonzóbb összeállítás, ma főleg a különlegeset kereső restaurátorok és gyűjtők vágyott autója a PV (a rövidítés jelentése svédül personvagnar, azaz személyautó) sorozat.

Sorozat, hiszen több modellről is beszélünk. A 444-essel indítottak 1944-ben, ami szinte ugyanúgy nézett ki, mint az 1958-ban piacra dobott 544-es, kisebb-nagyobb különbségeket lehet közöttük felfedezni: utóbbiról eltűnt az osztott első szélvédő, nagyobbak az oldalablakai, látványosabb a hűtőmaszkja, új a hátsó lámpája, átalakított a műszerfala, három személynek is megfelelő a hátsó ülése. Újdonságként megjelent az összecsukló, biztonsági kormányoszlop, az erősebb fékrendszer és a kézifékét sem a műszerfalnál, hanem a két ülés között kell keresni. Az első önhordó kasztnis Volvóként megjelent, kombiként, van és pick-up kivitelben, továbbá nyitott változatban is elérhető 444-esnél 1,4 és 1,6 l-es OHV négyhengereseket használtak, utódja viszont az 1,6-ossal és mellette egy új, szintén OHV, de a három helyett öt helyen csapágyazott főtengelyű 1,8-literessel futott. Az 544-es háromajtós és kombi karosszériával készült, s 1966-ban befejeződött pályafutásáig összesen hét szériában (A-tól G-ig)  gyártották, apró módosításokkal. Fontos megemlíteni, hogy az 544 és az Amazon sport kivitele volt az első szériában gyártott személyautó 1957-ben, amelybe előre hárompontos biztonsági övet szereltek (a többi verzióhoz pedig extraként kínálták e nem hétköznapi védelmi eszközt).

Lőrésszerű a magasra épített hátsó szélvédő, a tolatás művészet, nem lehet érezni a hátulját. A PV210 Duett nevű kombiváltozat is két oldalajtós volt, a csomagteret két oldalra nyíló ajtón keresztül lehetett megközelíteniForrás: Karner Miklós

Tesztautónk zöldessárga színe nem eredeti. Az 1964-es autót sok évvel ezelőtt Svédországból hozta az Oldrent Kft tulajdonosa, rozsda rágta, mindenképpen felújításért kiáltó állapotban. Koszos fehér színben pompázott, ám ez a lehangoló árnyalat nem tetszett az új gazdának, aki úgy vélte: a gömbölyded vonalakhoz sokkal jobban illene valamilyen élénkebb szín. Így lett ez a zöld, amelyhez nem passzoltak a szintén szürke kárpitok, helyettük tetszetősebb piros jöhetett. A karosszéria és az utastér mellett az eredetileg piros blokkos motor is megkapta a maga jussát, azaz a felújítást, bár nem volt rossz állapotban. A hűtőrácson trónoló piros B18 felirat elárulja, itt az erősebbik, 1778 köbcentiméteres, négyhengeres, felülszelepelt, hosszában beépített (a hátsó kerekeket hajtó) benzines motorról van szó, amely egy karburátorral 75 lóerőt tud (a sportos kivitel dupla porlasztóval 90, majd 95 lóerőt teljesített). Teljesen szinkronizált négygangos kéziváltó csatlakozik hozzá (készült háromsebességessel is). Az önhordó felépítményt a kor akkoriban nagyon elterjedt futómegoldásával szerelték fel: elöl kettős keresztlengőkaros, hátul merev tengelyes a szerkezet, tekercsrugókkal kiegészítve. Négy dobfék lassít a 15 colos keréktárcsák mögött, szervorásegítés nem könnyíti a sofőr munkáját.

Innen nézve is látszik, milyen keskeny az utastér. A volán kürtkarimája dísznek jó, de kitakarja a műszerfal egy részét. A sofőr előtt 180 km/óráig kalibrált sebességmérő, vízhőfokmérő és benzinszintjelző van, a világítás-, az ablaktörlő- és a hűtés-fűtés húzókapcsolóit a kormánytól jobbra és balra találjuk. A kesztyűtartó zárható. A rádió gyári eredeti, az irányjelző karja a kanyarodás után visszaugrik alaphelyzetbeForrás: Karner Miklós

A felújítás kevesebb mint egy évig tartott, a Volvo azóta rengeteg rendezvényen és esküvőn is megjelent. Nincs napi használatban, ennek ellenére különösebb noszogatás nélkül életre kelt, amikor kihúztuk a garázsból, hogy elvigyem egy körre. A két oldalajtót könnyű kinyitni, a bejárat is tágas, viszont az első üléseket nem lehet eléggé hátratolni, ezért a hosszú lábú utasok kicsit beszorítva érzik magukat. Ennek örülnek a hátul ülők, mivel így marad nekik lábtér, s mivel a fejüket sem veszélyezteti a kupolaszerű tető, megfelelő kényelemeben tudnak elhelyezkedni (papíron hárman, de a valóságban inkább csak ketten). Csendesen duruzsol a négyhengeres, gázfröccsre élénken reagál, talán már várja, hogy nyomja végre valaki a jobb oldali pedált. Hihetetlenül hosszú rúd a váltókar (hasonlóan a 140-es sorozatéhoz), kellemes csalódás, hogy milyen könnyedén és precízen kattan a fokozatokba (még a balra elöl található hátramenetbe is). Kuplungja sem kőkemény, s ha már gurulunk, a vékony karimás volánnal sem küzdelmes a munka. Természetesen a mai kormányművekhez képest nagy a holtjátéka, de a 3,2 fordulatos, csigagörgős szerkezettel meglepően közvetlen az irányítás.

Mai alsó-középkategóriás szerdán méretű, csaknem 4,5 m-es hosszúságú. Az ablakok aprók a nagy lemezfelületekhez képest. A PV544 rendkívül sikeres raliautó volt, 1965-ben megnyerték vele a Kelet-afrikai Safari Rally-t, s ugyanebben az esztendőben világbajnokok is lettekForrás: Karner Miklós

A gyorsulásra nem lehet panasz, a mai forgalom ritmusát könnyű vele tartani, hamar elérjük az 50 km/órát, s a 100-120 sem tűnik veszedelmes száguldásnak, mint sok kortársában. Jópofa, hogy a csíkműszerfalon a mutató alatt egy, a sebesség növelésével együtt nyúló vastag piros vonal is jelzi a tempót, kár, hogy a duda krómozott karimája éppen beletakar a képbe. A futómű nem zajong, ahogy a szél sem erős országúti sebességnél, az egyenesfutás pedig hibátlan. Tartottam a hátsó merev tengelytől, de a rugózási komfort és az úttartás sem rossz, talán a ballonos (165R15) guminak is köszönhetően. A fékkel érdemes összeismerkedni, mert becsapós: megy befelé a pedál, de a kezdeti fékerő csak akkor lesz kellően erős, ha már a padló közelében járunk. A PV544 igen kellemes közlekedési eszköz, és nem utolsósorban érdekes veterán. Hát még így, rikító sárga színben.

Műszaki adatok

Motor: négyhengeres, folyadékhűtéses, négyütemű, OHV, hengerenként kétszelepes benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 1778 cm3. Teljesítmény: 75 LE, 4500/perc fordulaton. Nyomaték: 135 Nm, 2600/perc fordulaton. Gyorsulás 0-100 km/óra: 15 s. Végsebesség: kb. 145 km/óra.
Erőátvitel: négyfokozatú, szinkronizált kézi sebességváltó, hátsókerékhajtás. Egytárcsás száraz kuplung.
Felfüggesztés: Elöl kettős keresztlengőkaros spirálrugókkal, hátul merev tengely spirálrugókkal. Elöl-hátul dobfék.
Felépítmény: Önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 4450 x 1590 x 1590 mm. Saját tömeg: 1080 kg.

 

 

 

retro mobil címlapForrás: Retro Mobil