Bolygó hollandi

Vágólapra másolva!

A Daf ma már csak teherautóiról és kamionjairól híres, pedig valaha személyautókat is készített. A 44-es igazi unikum itthon.

Karner Miklós

Vágólapra másolva!

veterán autó holland autó Retro Mobil veterán jármű

Citroën 2CV, Fiat 600, Renault 4, Volkswagen Bogár. Néhány kedves kisautó a hatvanas évekből, amikor már mind többen megengedhették maguknak, hogy négykerekűvel fuvarozzák a családot. Ebben az időben a kisautók olyanok voltak, mint ma az alsó-középkategóriások, azaz Nyugat-Európában még a nem túl jó anyagi helyzetűek is megengedhették maguknak (legalább egy használtat), és méreteikkel, utasterükkel – az akkori mérce szerint – tökéletesen megfeleltek egy négytagú família számára. A holland Dafot 1952-ben alapították, kezdetben teherautókkal keresték a kenyerüket. Fél évtizeddel később jött az ötlet, hogy érdemes lenne személyautó vonalon is elindulni. Egy Van Den Brink nevű holland tervezőhöz kötődik az első típus, a 600-as, vagy ahogy még hívták a Type-A, amit később krokodilra emlékeztető külseje miatt Daffodil 30-asnak kereszteltek át.

Az aprócska modell klasszikus, kétajtós, szedán karosszériát kapott, orrába pedig 600 köbcentis, 22 lóerős, léghűtéses, kéthengeres, négyütemű boxermotort süllyesztettek. Ez önmagában még nem olyan nagy különlegesség, hiszen a Citroën is ezt erőltette többek között a 2CV-ben és a Dyane-ban, ám az figyelemreméltó, hogy egy népautónak szánt törpében fokozatmentes automataváltót alkalmaztak. A „Variomatic” csak abból a szempontból automata, hogy a sofőrnek az előre- vagy hátramenet kiválasztásán túl nincs egyéb dolga, valójában mechanikus szerkezetről van szó, amely oldalanként egy-egy azonos egységből áll; az egyik hajtja a bal oldali-, a másik a jobb oldali hátsó kereket, differenciálműre nincs is szükség. Az egységekben ékszíjat két éktárcsa közé építették be, ezek tányérjai közeledni, illetve távolodni tudnak egymástól (rugók és röpsúlyok segítségével). Az áttétel mindig attól függ, hogy mekkora sugarú körcikken érintkezik az ékszíj a tárcsákkal. Főként a nyomatékigény mértéke befolyásolja, hogy mennyire húzza be a motor az ékszíjat az első tárcsák közé, csak finomító szerepe van a motor fordulatszámának, valamint terhelésének.

A Variomatic mellett az 1975-ig tartó személyautós periódusban végig kitartott a Daf (ekkor adták el a gyártósorokat a Volvónak, amely tovább is vitte az aktuális, nálunk is jobban ismert 66-os típust), így ugyanez a szerkezet dolgozik az itt bemutatott 44-es típusban. Ez volt a Daf második modellje, amely 1966-ban debütált teljesen új fazonú, ám továbbra is lépcsőshátú (majd később ugyanezen alapon kombiszerű, kupé és áruszállító) karosszériával, amelyet az olasz Giovanni Michelotti tervezett, aki a Triumph több meghatározó típusát is jegyezte. Az önhordó felépítményű kisautóban immár 844 köbcentire hizlalták a boxermotort, a csúcsteljesítmény 34 lóerőre emelkedett.

A géptető előrefelé nyílik, a lapos motor felett a pótkerék is prímán elücsörög. A két barna csőben a külső levegő megy a műszerfal két légbeömlője felé, a léghűtés miatt a fűtés nem túl hatékony. A baloldali kerékdob tetején lévő matricáról többek között a legfontosabb feltöltési mennyiségeket, a gyújtógyertyák típusát és az optimális szelephézagot lehet leolvasni Forrás: Karner Miklós

Főszereplőnk különlegessége, hogy eredeti, azaz nem felújított példányról van szó. A tulajdonos Orbán Csaba egy olaszországi bontóban lelt rá az interneten keresztül, először maga sem tudta, hogy miféle jószágot sodort elé a sors. A holland rajongói oldalakon akadt bőven infó, így nem tétovázott, s kiutazott a jutányos áron kínált kiskocsiért. Saját lábán nem tudott menni, de az már a bontóban látszott, hogy igen jó állapotnak örvend. Sikerült kideríteni azt is, hogy első és egyetlen tulajdonosa meghalt, örökös pedig nem akadt, így az ottani hatóság veszélyes hulladéknak minősítette, és az autóklub a bontóba szállította. A nagytakarítás után kiderült, hogy egy igazi gyöngyszemet sikerült megmenteni a vasaprítótól: sehol egy rozsda, egy horpadás, a rozsdamentes acél lökhárítók, dísztárcsák és díszlécek, a krómozott kilincsek és lámpakeretek mind hibátlanok, ahogy a bordó műbőr kárpitozás és a szőnyegek is újszerűek; mindössze 36 ezer kilométert mutat az órája. A fehér peremes gumikat ki kellett dobni (kapott ugyanilyeneket), s friss alvázvédelemmel látták el az alját.

A motor működött, de nem igazán akart menni az autó, ezért Csaba kikapta a boxert, hogy megnézze, mi lehet a baj. Szerencsére mindössze a röpsúlyos kuplungot kellett újból „ferrodolozni”, mivel a gyári bevonat teljesen tönkrement, és így állandóan hajtotta az osztóművet. A veterán- és a műszaki vizsga előtt a tulajdonos még kipucolta a fékeket, új búvárcsövet tett a benzintankba az elrozsdásodott eredeti helyére, lecserélte az olajat és a szűrőket, valamint beruházott egy új 6 V-os akksiba; ezek után az itthon ritkán látott hollandus simán vette a hatósági megmérettetést.

Mintha új lenne, sehol egy kopás vagy repedezés. Igényességre vall, hogy az ajtóoszlopokat és az ajtók teljes felületét beburkolták. Az egyszerű, vékony vezetőülésnél magasságállítási lehetőség is van: három szinten lehet csavarral rögzíteni az ülőlap elejét Forrás: Karner Miklós

Az utastér nagyon egyszerű, a sebességmérőből és benzinszintjelzőből álló műszercsoport körül mindössze néhány toló- és húzógomb működését kell betanulni, illetve azt, hogy a két bajuszkapcsoló a megszokotthoz képest éppen ellentétes funkciókkal bír: a jobb oldali az irányjelzőé, a baloldali pedig a világításé. A helykínálat a Trabantéhoz hasonlít, bár a hosszabb tengelytáv miatt a második sorban széltében több a tér. Természetesen megyünk is egy kört a hibátlan kisautóval. A motor nyári melegben szívató nélkül éled fel, a léghűtéses boxer jellegzetes hangja a Citroën Kacsát juttatja az ember eszébe, a krémszínű dobozautóban ülve nagyon szokatlanul hangzik. A Variomatic-kal nincs sok teendő: előre és hátrafelé lehet tolni, attól függően, hogy milyen irányt választunk. Szépen dolgozik, nincs rángatás vagy megtorpanás menet közben. Ahogy gyorsítunk, fokozatosan emelkedik a fordulatszám, majd a kívánt tempó elérése után lassan és egyenletesen ejti le a fordulatot olyan szintre, hogy a motor morajlásából csendes duruzsolás lesz.

A mélyen ülő boxernek elég, ha alulról kap levegőt, talán ezért sem vágták ki a homlokfalat. A csavarok a brit autókhoz hasonlóan colosak, így az Európában elterjedt metrikus szerszámkészlet nem passzol hozzá Forrás: Karner Miklós

Utazótempója 80-90 km/óra, ha hajszolnák, bizonyára most is megfutná a 124 km/órás csúcstempót. Ötletes, hogy ha a vezető a fékre lép, a váltó is felveszi a ritmust, és úgy állítja be a kúpos tárcsákat, hogy a legkisebb legyen az áttétel, így kvázi motorfékként funkcionál. A tulajdonos szerint az egykörös, négydobos fékrendszerrel minden körülmények között határozott a lassulás, a 740 kilós autó mai viszonyok között is helytáll. Vékony karimás volánját nem nehézkes tekerni, virsligumijaival vígan robog át a kisebb kátyúkon, nem érezzük olyan bakkecskének, mint például a Trabantot; elöl és hátul is független felfüggesztéseket alkalmazott a gyár, elöl egy keresztlaprugóval, hátul tekercsrugókkal.

Műszaki adatok

Motor: kéthengeres, boxer-elrendezésű, levegőhűtéses, hengerenként kétszelepes, négyütemű, OHV vezérlésű benzinmotor, elöl hosszában beépítve.Hengerűrtartalom: 844 cm3. Teljesítmény: 34 LE, 4500/perc fordulaton. Nyomaték: 71 Nm, 2400/perc fordulaton. Vegyes fogyasztás: 6-7 l/100 km. Gyorsulás 0-80 km/órára: 16,6 mp. Végsebesség: 124 km/óra.

Erőátvitel: fokozatmentes Variomatic sebességváltó, hátsókerékhajtás.

Felfüggesztés: Elöl-hátul független, elöl keresztlaprugóval, hátul tekercsrugókkal. Egykörös, hidraulikus fékrendszer, elöl-hátul dobfék.

Felépítmény: Kétajtós, önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 3880 x 1537 x 1384 mm. Tengelytávolság: 2250 mm. Saját tömeg: 740 kg.