A Steffi Graffal reklámozott, kockaforma ős-Corsával ugrott fejest az Opel a kisautó-bizniszbe, és megcsinálta a szerencséjét: bő három évtized alatt összesen 12,4 millió darabot adott el különböző generációiból. Ez az egyetlen modell a palettán, amely végig megtarthatta a nevét, ami újabban fontos kiváltság, hiszen valakinek elgurult a gyógyszere az Opel marketingosztályán: a divatmini az Adam nevet kapta a cégalapító tiszteletére, annak fia után pedig az új olcsó autóra a Karl felirat kerül majd. Ha a Corsát is átkeresztelik, jó eséllyel felmerültek volna a további Opel-csemeték, Wilhelm, Heinrich, Ludwig vagy Fritz nevei - ám különösen utóbbi lenne kínos angol nyelvterületen.
Ha már a nemzedékeknél tartunk, meg kell említeni, hogy a mostani Corsa már az ötödik generáció, bár találóbb lenne talán négy és feledikről beszélni, hiszen az új modell elődje padlólemezére épül, és a friss kulisszák mögött a karosszéria váza is a régi. Nincs egyedül ezzel a költséghatékony taktikával az Opel, ugyanezt csinálta például a Volkswagen is egyes Golf- és Passat-szériák leváltásánál, de itt elég változás történt a részletekben ahhoz, hogy többről legyen szó egyszerű ráncfelvarrásnál.
Mindent megtettek a dizájnerek azért, hogy szélesebbnek, és ezzel felnőttebbnek tűnjön a Corsa: vízszintes kiterjedésűek, és az Astra stílusát követik az első-hátsó lámpák, hokiütőszerű domborítások jelentek meg az oldallemezeken, a hatalmas hűtőrács pedig mosolyt formáz, nyilván a női vásárlók lekenyerezésére. Kedvenc részletem az embléma körüli díszléc, amely nem egy mezei krómpálca, hanem hajlított végfüleket kapott, akárcsak az újgenerációs Airbus és Boeing repülőgépek szárnyai.
Míg a Corsa D belsejének meghatározó részlete volt a középkonzol-torony kerek, Miki egér fülekre emlékeztető légbeömlőkkel, addig az E-ben a műszerfal horizontális elrendezésű lett, nagyobb autó illúzióját keltve. A finomkodásban olyan részletek is segítenek, mint a puha felső burkolat, a sok krómszegély, az igényes (felárért színes) díszítőbetét és a csinos, az Adamból ismerős klímapanel, összességében a minőségérzet is sokkal jobb lett. Néhány helyen azonban kilóg a lóláb, nem sikerült például lecserélni a drabális bajuszkapcsolókat, sőt, az ajtópanel és a váltó környéke is déja vu érzést kelt.
Büszkén hangsúlyozzák a tervezők, hogy csak minimálisan nőtt a karosszéria hossza (az új lökhárítók miatt), így a maga négy méterével nagyváros-kompatibilis maradt a Corsa. Az átalakítás után nem lett nehezebb sem, e ponton azonban hátrányban van a friss, könnyűszerkezetes konstrukciókhoz képest, a dízel változat például itt sofőrrel együtt 1237 kilót nyom. Aki ezek alapján nehézkességre számít, kellemesen csalódni fog, a futóművet ugyanis számtalan ponton áttervezték, ami az új kormányművel együtt nemes célt szolgál: a jobb vezethetőséget.
Az Adam Rocks után itt is elérhető Szentgotthárd büszkesége, az új egyliteres, 90 vagy 115 lóerős turbómotor. Akinek három henger kevés, kérheti az 1.4 Turbo változatot is, de jobb, ha felkészül arra, hogy 100 lóerőre fojtották vissza, nehogy elvigye a show-t az új Ecotec DI blokk elől. Persze olyan árérzékeny piacokon, mint a magyar, a jó öreg, 1,2-es és 1,4-es szívómotorokat választják majd sokan, utóbbihoz (a kínálatból egyedüliként) automata vagy robotizált váltó is választható. Akit lázba hoznak a négy liter alatti laboratóriumi fogyasztásértékek, dízel Corsát is vehet átdolgozott 1,3-as CDTI-motorral, 75 vagy 90 lóerővel, a benzinesek többségéhez hasonlóan ezekhez is kérhető start-stop rendszer.
Vezetéssegítő asszisztensek terén igazán up to date lett az új generáció, magától beáll a parkolóhelyre, felismeri a táblákat, figyeli a holtteret és a sávot, sőt, hang- és fényjelzéssel próbálja eltántorítani a sofőrt a ráfutásos balesettől. Egyedül az adaptív tempomatot hiányoltam belőle, bár ha azt is megkapná, nem sok kiváltsága maradna a nagyobb Opeleknek. Fejlődött a szórakoztató elektronika is, az IntelliLink rendszer hétcolos érintőképernyőn jeleníti meg az okostelefonok szolgáltatásait (internet rádió, e-mail felolvasás stb.), és a BrinGo alkalmazással a navigáció is arról fut. Olcsó és ötletes a rendszer, viszont kár, hogy az útikalauz időnként elbambul a kereszteződésekben.
Mivel lényegében változatlan maradt az alapterülete, helykínálat terén nem tartogat meglepetést a Corsa: elöl kényelmesen el lehet férni benne, hátul pedig átlagos alkattal el lehet viselni rövidebb utakat, de nyilván nem business class - ezt a részt inkább gyerekeknek vagy bevásárlószatyroknak szánták. Már csak a könnyebb újraeladhatóság kedvéért is érdemes kifizetni az ötajtós kivitel százezer forintos felárát, az extralista tikos tippje pedig a kategóriában egyedülálló biciklitartó, amit a hátsó lökhárítóból fiókként lehet előhúzni úgy, hogy a rendszámtáblát sem kell külön átszerelni.
A csomagtartó néhány literrel nagyobb, mint a kategória eminensének tartott VW Polóé, sőt, 1090 literesre bővíthető úgy, hogy a kisautó-etikett íratlan szabályai szerint két állásban rögzíthető padló hidalja át a szintkülönbséget. Szokatlan kiegészítőként nem csak az ülést, hanem a kormánykereket és a szélvédőt is külön lehet fűteni (bár zavarók az ablakon látszó fűtőszálak), ez nyilván népszerű lesz a skandináv országokban. Adaptív lengéscsillapító viszont felárért sincs, tehát még a szalonban el kell dönteni, komfortos vagy sportos futóműhangolást kérünk-e. Előbbi ajánlott a magyar utakra, hiszen ezzel sem dülöngél a Corsa, viszont normális kerékmérettel ügyesen kisimítja az egyenetlenségeket.
Nem mondanám, hogy rajongója lennék a háromhengereseknek, de az egyliteres, szentgotthárdi turbó a méretosztály etalonja, legalábbis a 115 lóerős változatban. Lelkesen veszi a gázt és imád pörögni, ugyanakkor alul sem erőtlen, sőt, sztrádatempónál is bőven vannak erőtartalékai. Sietősen hajtva persze könnyen felmegy a fogyasztása hét literre, de madárétkű is tud lenni, a háromhengeres Maruti-búgás pedig szinte egyáltalán nem jellemző rá, amit gondos zajszigeletéssel és kiegyenlítő-tengellyel sikerült elérni. Akkor kezdtem igazán értékelni az apró motor kvalitásait, amikor átültem a papíron gyengébb, de nyomatékosabb 1,4-es, turbós tesztautóba, és kelletlennek éreztem utána.
További meglepetésekkel is tudott szolgálni a Corsa, az erősebb változatok hatsebességes váltója például egészen precíz, a korábban döglött elektromos szervókormányon pedig hirtelen megjelentek a visszajelzések. Miután a bölcsőket, szilenteket, stabilizátorokat, rugókat és sok mást átdolgoztak a futóműben, sokkal ügyesebb lett a mozgása, és élénkebben reagál a kormánymozdulatokra, ami az OPC-változatra váróknak is jó hír. De mi lesz a háziasszonyokkal? Ők a 10,5 méteres fordulókörnek, a City állásban immár egy ujjal tekerhető kormánynak és a visszagurulás-gátlónak örülhetnek.
A Corsa bebizonyítja, hogy nem feltétlenül kell egy autónak az utolsó csavarjáig új konstrukciónak lennie ahhoz, hogy érezhetően jobb legyen elődjénél. Mostantól mókuskerék-hajtás helyett az 1,2-es, 75 lóerős szívómotor a belépő, lényegében a korábbi áron, 3,4 millió forintért, ami elsőre nem tűnik túl barátinak - viszont erre, és az összes többi változatra is 410 ezer forintos bevezetési kedvezményt hirdetett az importőr. Ezt a listaárból levonva a 115 lovas, ezres turbó Enjoy felszereltséggel 4,05 millió forintba kerül, az 1,4-es, szintén turbós Color Edition ára pedig három ajtóval pont 3,7 millió.
Azzal, hogy a Chevrolet márka kivonult Európából, komoly házon belüli konkurenciától szabadult meg az Opel, de azért így is bőven vannak kihívói. A 90 lovas, ötajtós Selection tömegmodell 3,2 milliós akciós árát a Suzuki Swifthez lőtték be (igaz, abban széria a klíma), csakhogy százezrekkel olcsóbban lehet Kia Riót, szegényesebb Dacia Sanderót vagy egy öregedő és gyengéscske Corsa-rokont, Fiat Puntót vásárolni. Aki viszont modern dizájnt és technikát akar jó menetteljesítményekkel, könnyen a 3,5-3,7 milliós ársávban találhatja magát a Renault Clióval és Citroen C3-mal, az örök vetélytárs Ford Fiesta és Volkswagen Polo árlistáján pedig négymilliónál indulnak a turbós, 90-100 lóerős kivitelek.
Műszaki adatok - Opel Corsa 1.0 DI Turbo