A Ceausescu korszak legsötétebb időszakában, a román iparnak volt már egy SUV-kísérlete, a nálunk is jól ismert ARO 10-es, amely örökös lerobbanásaival a használhatatlanság hátárát súrolta. Egyes nyugati exportpiacokon Dacia Duster néven is forgalmazták, de nem tudtak annyit elsózni belőle, hogy maradandó nyomokat hagyjon az emlékezetben, így a 2010-ben tiszta lappal indulhatott a Renault elemekből összeállított új SUV. A diszkontáron adott, tágas és jól használható Duster II. minden várakozást felülmúló sikert aratott, néhány hete adták el belőle az egymilliomodik darabot, és Románia mellett Indiában, Brazíliában, Kolumbiában és Oroszországban is ontják a gyártósorok. Most elérkezett a ráncfelvarrás ideje, de a sikermodellek protokollja szerint óvatosan nyúltak hozzá.
Amikor bemutatkozott, mindenki a legszebb Daciának tartotta, ezt a megítélést azóta Lodgy és társai sem tudták megváltoztatni. De a SUV-k mezőnyében sem áll rosszul a szénája, erőltetett óriásmaszk helyett lekerekített orrával és hangsúlyos, kidomborodó sárvédőivel igazi egyéniség maradt. A facelift több csillogást hozott, krómozott betétek jelentek meg az új (de nem túl hatékony) fényszóróban és a hűtőrácson, plusz a hátsó lámpát is lecserélték. Tesztautónk a 160 ezer forintos Look-csomag részeként alufelnit, tetősínt, sötétített ablakot, egyedi első-hátsó lökhárítóbetétet, küszöbtoldatot és króm kipufogóvéget kapott, így még dögösebb megjelenésű lett. Ám a Duster azon kevés autók közé tartozik, amely alapmodellként, fekete lökhárítóval és acél keréktárcsákkal sem nézne ki rosszul.
A modellfrissítés fő újdonságaként a masszív motorháztető alatt megjelent az 1,2 literes turbós, 125 lóerős benzinmotor, de csak Arctic vagy Exception felszereltséggel és 4x2 hajtással kombinálva. Terepjáró-képesség szempontjából sem igazi ARO-utód tehát a turbós Dacia, holott minden adott lenne a dagonyázáshoz: jók a terepszögei, a szabadmagassága pedig 20,5 centi. A diszkontárú Dusternek kényelmi és biztonsági szolgáltatások terén volt némi lemaradása, ezt most észben sikerült pótolni, megjelent extraként a tolatóradar és a tempomat, az új középkonzolon pedig helyet szorítottak a navigációnak is. Alapfelszerelés lett az ESP és az oldallégzsák, de függöny- vagy térdlégzsákról egyelőre ugyanúgy csak álmodni lehet, mint a három csillagnál jobb törésteszt-eredményről.
Amikor a Dusterrel kapcsolatban bármilyen kritikát megfogalmaz az ember, tisztában kell lenni azzal, hogy 1-2 millió forinttal olcsóbb a konkurenciánál. Ennyiért biztos sokan szemet hunynak majd olyan antik megoldások felett, mint az indexkar végére száműzött dudagomb, a csak magasságban állítható kormányoszlop, a tollas slusszkulcs, a jó öreg billenőkilincs vagy az ülés burkolatlan vas állítókarja. A Duster ugyanis sokat levetkőzött a haszonjármű-atmoszférából, amit új középkonzollal, ajtópanellel és műszeregységgel, itt-ott elszórt krómgyűrűkkel, összességében fantáziadúsabb belső dizájnnal értek el a tervezők - változatlanul olcsó anyagfelhasználás mellett.
Összességében egyáltalán nem rossz a Dusterrel felkerekedni: tágas az utas- és a csomagtere, ráadásul a formázatlan pad miatt hátul középen ülni sem ér fel középkori kínzással. Valamivel jobb kontúrokkal és határozottabb tartást az első üléseknél azért örömmel vennénk, mint ahogyan azt is, ha kevésbé lenne sprőd lassú tempónál a keresztbordákon vagy kátyúkon. A facelift során javítottak a zajszigetelésen, de néhány úthibán is dübörgés hallatszik hátulról, autópálya-tempónál pedig a nagy légellenállású (az alaktényező 0,41) karosszéria több pontjáról bejövő fütyülés zavaró.
Ahogy a downsizing-korszakban oly sok más autó, a Duster is mindig megkapja a kérdést: nem kevés ebbe egy ezerkettes motor? A válasz határozott nem, a TCe egyenletesen építi fel nyomatékát, kevés kapcsolgatás mellett is szorgalmasan mozgatja az autót. Ehhez azonban arra is szükség volt, hogy ne ötfokozatú váltót kapjon végtelen hosszú áttételekkel, hanem megkapja a Renault-Nissan hatsebességes, viszonylag pontos szerkezetét. A spórolós Duster-vásárlóknak továbbra is tabu az automataváltó csakúgy, mint a start-stop rendszer, van viszont mostantól Eco-gomb, ami bágyadt őszi légy szintre csökkenti a gázreakciókat, és visszavesz a klíma eleve nem túl acélos teljesítményéből. Így viszont összességében hét liter körül tartható a vegyes fogyasztás.
Elméleti jelentőségűvé zsugorodnak viszont a gyári adatok, ha kikapcsoljuk a takarékprogramot, és pörgetni kezdjük a 125 lóerős motort. Ekkor Daciától sosem látott dinamizmussal kezd csörtetni a Duster, tíz másodperc alatt megfutja a százas sprintet, és sztrádán is van benne elég szufla az előzésekhez. Érzéketlen kormányával és átlagos képességű futóművével persze egyáltalán nem a sikánok ördöge, de a legtöbb úrvezetővel könnyen elhiteti, hogy stabil és kiszámítható, ami normális használatban igaz is. A benzines turbómotor nagy előnye, hogy csendes járású, miközben az alig drágább dízelek sokkal hangosabban kerepelnek a nem éppen kapszulaként szigetelt Dusterben.
Arctic felszereltséggel és turbómotorral 3,85 millió forintba kerül a Duster, és rövid keresgélés után be kell látnunk, hogy 125 lóerőt, 443 literes csomagteret és vállalható felszereltséget (klíma, ESP, négy légzsák, bőrkormány, ködlámpa, elektromos ablak elöl, központi zár, USB-csatlakozós rádió) nem sok helyen adnak, az SUV-k kategóriájában pedig sehol sem. Egy alap Nissan Qashqai DIG-T 5,5 millió forint, egy Skoda Yeti 1.2 TSI pedig ötmillió, míg az Opel Mokkát erőtlen 1,6-os szívómotorral 4,8 milliótól árulják. Még a nőiesebb házon belüli vetélytárs, a Renault Captur is egymillióval drágább a Daciánál, miként 120 lóerővel, listaáron a Peugeot 2008 is a 4,8 milliót ostromolja.
A Duster azonban nem ezzel a motorral a legjobb üzlet. Mivel mindent olcsón lehet rendelni hozzá, még a dízel, 4x4-es, fullos csúcsmodell is megáll 4,9 milllióból, ami kétmilliós megtakarítást is jelenthet a konkurenciához képest. Más spórolási recepttel fapados alapmodellként, a régi 1,6-os benzinmotorral érdemes megvásárolni, hiszen így még klímával és gyári gázszettel is megáll 3,5 millióból, ami szintén jó vétellé teszi. Általában olyan elégedettek a tulajok, hogy használtan is szűk és drága a Dusterekből a választék - miért lenne hát érdemes kísérletezni a turbóval, amelynél a kínálatból egyedüliként nem borítékolható a kicsi értékvesztés?
Műszaki adatok - Dacia Duster 1.2 TCe