Ha fürge városi kisautó, akkor a legtöbb embernek valami olasz ugrik be, pedig a franciák is igazi remekműveket alkottak ebben a kategóriában. Íme egy.

Bár 1972-ben már nem számított űrhajónak a Michel Boué rajzolta forma, de mégis modernséget sugárzott, s persze jól illeszkedett a franciák akkori stílusvilágába. Szükség is volt a kívánatos külsőre, hiszen a technikával nem előzték meg a versenytársakat, sőt! Az R4-es köszön vissza a futóműnél (előre kettős háromszöglengőkart tettek rugóstaggal, hátra pedig torziós rugós független felfüggesztést), s a motortérben is az 1961-ben piacra lépett rokon megoldásaival találkozhatunk.

Éppen, hogy lecsúszott az 1973-as Év Autója címről, néhány ponttal megelőzte az Audi 80-as. Már a széria megjelenésekor műanyag lökhárítókat csavaroztak a kasztnira, ez úttörő megoldás volt akkoriban. Gyárilag 135 SR 13-as radiálabroncsokkal szerelték. Minden irányban remek a kilátás, külső tükröt jobboldalra is felszereltekForrás: Karner Miklós - Retro Mobil

Részben ugyanazok a motorok, így a bemutatott példányt is hajtó 1108 cm3-es, négyhengeres OHV-vezérlésű (ami az R4 későbbi szériáira jellemző), igaz, az R5-nél a 34 lóerőt 45-re tornászták fel azzal, hogy a Zenith karburátor torkát 28-asról 32-esre változtatták. A 72 Nm is 84-re módosult, ráadásul a csúcsnyomaték is alacsonyabb fordulatnál, 2000/percnél jelentkezett. Az R5-höz is adták a szintén R4-es származék 850-est, s ezres, 1,3-as, 1,4-es, valamint 1,4-es turbós motorok is szerepeltek a kínálatban. Utóbbiból kétféle, egyik ínycsiklandozóbb, mint a másik: a 110 lovas Alpine változat a szériamodellre épült, a középmotoros, 160 lovas, egyszerűen csak 5 Turbónak nevezett variáns viszont kőkemény raligépek alapját adta, egyszerű halandóknak nagyon keveset értékesítettek belőle.

A hosszában betett motor előtt, vagyis közvetlenül a homlokfal tövében ott csücsül a váltó, s kezdetben még a váltókart is az R4-esnél megszokott módon, a műszerfalból ágaskodva vezették ki. Ezt a megoldást idővel elfelejtették, és a klasszikus, padlóból kinövő botváltót vetettek be, így volt ez az 1983-as tesztautón is. Egykor nagyon dicsérték a típust a konkurens kisautókhoz képest tágas utastere miatt, amely 1979-től immár öt ajtón keresztül is megközelíthetővé vált. A csomagtér sem apró, ráadásul nagyon könnyű bele pakolni, mivel szinte a teljes hátfal felemelkedik.

A váltó elhelyezésének köszönhetően jutott elöl hely a pótkeréknek. Látszik a géptéren: nem tisztogatták, hanem használták az autótForrás: Karner Miklós - Retro Mobil

A tesztpéldány különlegessége, hogy 1983-tól egy gazdát szolgált. Tulajdonosa kiküldetésben lévő lányától kapta az R5 GTL-t, az eredeti vámpapír, garanciajegy és szervizkönyv is megvan hozzá. Bár a nyolcvanas évek francia autói nem jó rozsdavédelmükről voltak híresek, ennél a modellnél lakatolásmentes a kasztni, hála a gondos, utólagos üregvédelemnek és a garázsban töltött évtizedeknek. Nagyon könnyűek és könnyen nyílnak-záródnak az ajtók, amelyek szinte derékszögig kitárhatók. Még beülés előtt feltűnik, milyen széles a középkonzol alatti tűzfalrész (akár az R16 vagy R4 típusoknál), beülés után érezzük is ennek hátrányát: a jobb láb nem tud kényelmesen elhelyezkedni.

Egyszerű műszerfal, a sebességmérő jelzi, mikor melyik fokozatot kapcsoljuk; 60-nál javasolja a negyediket. Rengeteg apró visszajelző van, a kézifék is kapott egyet. Toló- és forgókapcsolókkal állíthatjuk a fűtést, a mechanikus óra most is működik. Zárható kesztyűtartója nincs, de polcból és üregből nem rossz a felhozatal. Puha, jó fogású a fényes, de nem kopott volán. Az ülőlapok közelségéből is látszik, hogy milyen keskeny belül az R5Forrás: Karner Miklós - Retro Mobil

Nem bonyolították túl a műszerfalat, a kapcsolókat sem kell hosszasan keresgélni, mindent a célszerűség jegyében alakítottak ki. A hideg motor teljesen kihúzott szívatóval rögtön indul, s bemelegedés után kifejezetten jól viszi a 775 kilós R5-öst. Hangja jellegzetes, mint a Daciáé, de üvöltésnek nem neveznénk még akkor sem, amikor már 80 km/óra felett suhanunk, és hallhatóan 3000/perc körül jár a fordulat (ezt mutató műszer nincs). Nem kell nyújtózkodni az ötgangos váltó karjáért, a kapcsolás sem rossz élmény, egészen precíz a szerkezet.

Tervezője eredetileg a C-oszlop felső részére tette volna a lámpákat, de a Renault nem akarta a később széles körben elterjedt megoldást. Hátsó ablaktörlő nem járt mindegyik modellhez, szervofék és fűthető hátsó ablak viszont igen. A spanyol Fasa-Renault leányvállalat R7 néven szedánt is gyártott belőleForrás: Karner Miklós - Retro Mobil

A mai kemény, útról lerobbanthatatlan autókhoz szokott vezetőnek vicces, és egyben félelmetes élmény a legkisebb ívű kanyarodás is: szinte rögtön tótágast áll a karosszéria, nem győzünk kapaszkodni a volánba (az ülés ugyanis nem tart meg). Ha nagyobb ív következik, önkéntelenül is nagyot lassítunk előtte, pedig valójában nem rosszindulatú a kis Renault. Rengeteget, több mint négyet fordul a volán, ami álló helyzetben nehezen tekerhető, de ha már van némi sebesség, női kezeknek sem okoz kényelmetlenséget. Rugózása elringat, nem is érezni a keresztbordákat, s a kátyúkat is csak azért, mert a kis 13-as kerék „megbotlik” bennük. Tárcsa-dob alapú fékje közepes képességű, szervorásegítésének köszönhetően nem kell őrült módon taposni, hogy megálljon.

Az R5 egyelőre csak a turbós változatokban kedvelt veterán, egy ilyen példány szinte fillérekért kapható. Aki nem a különlegességre hajt, nyugodtan fontoljon meg egy ilyet. Élvezni fogja a vele töltött perceket.

A vezető a kormányba, utasai a tetőkapaszkodókba fogódzkodhattak, ha jött egy enyhébb kanyar; a lágy rugókon nagyon megdől a karosszéria, akár az R4-esé. A típust Le Car fantázianéven az Egyesült Államokba is exportáltákForrás: Karner Miklós - Retro Mobil

 

Műszaki adatok

Motor: soros, négyhengeres, négyütemű, folyadékhűtéses, hengerenként kétszelepes, OHV-vezérlésű benzinmotor, elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 1108 cm3. Teljesítmény: 45 LE/33 kW (4400/perc). Nyomaték: 84 Nm (2000/perc). Végsebesség: 137 km/óra. Gyorsulás (0-100 km/óra): 21,4 s. Gyári átlagfogyasztás: 6,3 l/ 100 km. 

Erőátvitel: Ötfokozatú, szinkronizált kéziváltó, elsőkerékhajtás
Felfüggesztés: Elöl kettős keresztlengőkaros rugóstaggal, hátul torziós rugós független kerékfelfüggesztés. Elöl tárcsa- hátul dobfék, fogasléces kormánymű
Hosszúság x szélesség x magasság: 3530x1525x1410 mm. Tengelytáv: 2419 mm. Saját tömeg: 775 kg. Üzemanyagtank: 38 l. Gumiméret: 145/80 R13.

 

Forrás: Retro Mobil