Zöldségesek kedvence volt - Lada 1200 Combi (1985)-veteránteszt

2014.06.29. 08:44

A szocialista blokk egyik legjobb kombija volt annak idején a szekrányhátú Lada. A legtöbb belőle szó szerint elfogyott, de ez itt egy eredeti állapotú, utolsó szériás példány. Kipróbáltuk.

Sok emlékem van a „kombi Zsiguliról”, mivel keresztapám egy ilyen, UM-es rendszámú, azaz 1975-ös évjáratút birtokolt, és rengetegszer mentem vele együtt vásárolni, gombászni, almát vagy barackot szedni. Bár a karbantartásra nem sokat költött, a vajszínű kombi ennek ellenére rendületlenül húzta az igát, csak a kilencvenes évek elején kellett bontóba vinni, mert annyira elrohadt, hogy nem volt mihez hegeszteni az új elemeket.

Zsiguli helyett Lada néven jött 1976-tól, készült 1,3-as és 1,5 literes motorral, utóbbiból néhány hozzánk is eljutott. „Teli” homlokfalas maradt végig, a szedánoknál ebben az időszakban már négy lapos lyuk tátongott a lökhárító felettForrás: Karner Miklós - Retro Mobil

Három évvel korábban, azaz 1972-ben érkezett meg hozzánk a gyári kódnéven 2102-es modell, de a szovjet piacon már 1971-től lehetett kapni. Ahogy az eredeti Zsigulinak, ennek is volt olasz megfelelője, Fiat 124 Familiare néven kínálták, s külsejét tekintve alacsonyabb hasmagassága, keskeny kilincse, valamint kis babás lökhárítója különbözteti meg kelet-európai mostohatestvérétől.

Sokan sufni tuninggal növelték a teherbírást

Technikailag nincs sok eltérés a szedán és a nagyobbított rakterű variáns között, bár apróbb módosításokat végrehajtottak. Öblösebb (39 helyett 45 l-es), és nem a csomagtér jobb oldalfala mellett áll, hanem a padlóban fekszik a tank, 4,5 helyett 5 colosak a kereklyukas felnik, rövidebb (4,3 helyett 4,44) a differenciálmű áttételi viszonya, 400-ról 430 kg-ra növelték a hasznos teherbírást. Hosszabbak hátul a rugók, ugyanakkor (egyes hazai leírásokkal ellentétben) erősítést nem alkalmaztak a futóműnél, de találékony tulajdonosok többféle módszert is kieszeltek, hogy utólag tegyék masszívabbá a hátsó felfüggesztést. Bevett szokás volt például, hogy a rugó közepébe felfújható hengert vagy a differenciálmű fölé egy kiegészítő tekercsrugót tettek, ám ezeket a vizsgán – ha kiszúrták – kivetették.

Magas oldalfalú (165 R13) gumijain finoman fut, rugózása kifejezetten kényelmes. A csomagtér alá fektetett tank betöltőcsöve a bal hátsó sárvédőn van, a limuzinét jobboldalon kell keresniForrás: Karner Miklós - Retro Mobil

Kívülről nézve a hátsó ajtók ablakkeretétől kezdve kell keresni az eltéréseket. Ez szögletes „pillangóablakban” ér véget, s a keskeny C-oszlop után rögvest jön a paralelogramma alakú csomagtérablak, majd az egy vonalban, hegyes szögben leeresztett hátfal. Keskeny lámpáinak köszönhetően széles a bejárat, ráadásul a raktér padlója kifejezetten alacsonyan van. Könnyen mosható vékony vinilhuzat feszül a padlón, a kerékdobok és a hátsó ülés támlájának egyszerű, ám strapabíró műanyag bevonata szintén támogatja az áruszállító funkciót. Ennek tükrében érdekes, hogy a kabin díszes, barnászöld oldalkárpitjai fedik az oldalfalat. Jó, hogy sem a tank, sem a pótkerék nem vesz el teret, mint a limuzinban (a padló alá költöztek), s remekül kitalálták a (sajnos nem osztott) hátsó ülés hajtogatását: az ülőlap előrebuktatása után két kart kell kioldani a C-oszlopoknál, majd jöhet a támla előrefektetése. Szerszámos ládák, festékes vödrök, létrák mind jó helyre leltek a teljesen sík padlójú, jókora térben.

Egy utolsó szériás darabbal van dolgunk

Az itt bemutatott példány 1985-ből való, azaz egy évvel a gyártás befejezése előtt gördült ki Togliattiból. Miután becsülettel és jó karban tartva végigdolgozta az életét, egyszer már megadatott számára a rivaldafény, hiszen szerepelt a Kiskőrösi Közúti Szakgyűjtemény Retroncsok nevű időszaki kiállításán 2011-ben. Legutóbb az Autó Halas kereskedésben pihent, mi is onnan vittük ki egy próbakörre. Nem restaurált darabról van szó, kisebb lakatosmunka és néhány elem fényezése után változott ismét újszerűvé.

A keskeny csíklámpáknak hála szélesebb a nyílás, mint a későbbi, 2104-es „kocka” kombinál. Hátsóablakfűtés itt még nincs, ablaktörlőt csak az export változatokra szereltekForrás: Karner Miklós - Retro Mobil

Patinás utastere és alvázvédővel befújt alja is rendben van, futóművén látszik csak a sokéves használat. Hónapokkal ezelőtt ment utoljára, de ez nem érződött az indításkor. Mindössze egy feltöltött aksira és a mechanikus benzinszivattyú kézi felpumpálására volt szükség, majd rövid indítózás után dörmögött is jellegzetes, csörgős, harsány hangján. A hozzánk érkező Combikat szinte kivétel nélkül a 2101-es alaptípus 1,2 l-es, 60 lovas és 87 Nm nyomatékú négyhengeresével szerelték pályafutásuk végéig. Ez az adatsor ma már megmosolyogtató, ám az akkori viszonyok között nem volt miért szégyenkeznie. Összehasonlításképpen: a Wartburg sokat fogyasztó kétüteműje 50, az 1980-tól kínált Dacia 1310 kombi 54 lovas erőforrással vitte a terhet.

Épségben átvészelte az elmúlt évtizedeket a műszerfal felső műanyag héja, a hazai ipar nem túl szép terméke a kétrészes középkonzol. Kürtkarimás volán a nyolcvanas években már nem volt, ahogy a pult alján végigfutó betét sem alumínium színű műanyag, s az ablaktörlőt is bajuszkapcsolóval dolgoztathatjuk (műszerfali kapcsoló helyett)Forrás: Karner Miklós - Retro Mobil

Jól húz alulról, 60-80 km/óránál (azaz az egykori városi és országúti sebességhatárok között) érzi elemében magát. Ráadásként ott van a ma is irigylésre méltóan finom és precíz kapcsolású négygangos kéziváltó, amivel egyik keleti blokkos autó sem tudott versenyre kelni. Rugózása lágy ringás, úgy gurulunk át az úthibákon, mintha azok csak apró aszfaltráncok volnának. Igaz, nem igen kedveli a heves kormánymozdulatokat és a tempós kanyarodást (kiváltképp teljes terheléssel), s ehhez a magas oldalfalú gumik sem ideális partnerek. Amiért sokan nem kedvelték a Zsigulit, az itt is adottság: vékonyka kormányát álló helyzetben nehéz tekerni, kuplungja izmos vádliért kiált, szervós fékjét a kívánatosnál nagyobb erővel taposhatjuk. De hátrányai eltörpülnek jó tulajdonságai mellett, és azt figyelembe véve, hogy veteránként kifejezetten használható és szerethető jószág az egyre ritkább Combi.

A Wartburg megelőzte raktérméretben, de azért a Ladába is sok cucc fért. A kerékdobok felett, a C-oszlopnál lehet kioldani a támla reteszét. Kalaptartót csak az exportmodellek kaptak. A pótkerék és az emelő a középtől kicsit jobbra eltolva bújik meg a fekete műanyag burkolat és egy farostlemez alattForrás: Karner Miklós - Retro Mobil
Műszaki adatok
Motor: négyhengeres, vízhűtéses, OHC-vezérlésű négyütemű benzinmotor elöl hosszában beépítve. Egy felülfekvő vezérműtengely, hengerenként két szelep. 5 helyen csapágyazott főtengely, acél blokk. Kéttorkú, esőáramú karburátor. Hengerűrtartalom: 1198 cm3.
Teljesítmény: 60 LE, 5600/perc fordulaton. Nyomaték: 87 Nm, 3400/perc fordulaton. Fogyasztás (város/90/120): 7,8/10,7/12,1 l/100 km. Gyorsulás (0-100 km/órára): 23 s. Végsebesség: 137 km/óra.
Erőátvitel: négyfokozatú, kézi kapcsolású sebességváltó, egytárcsás, száraz kuplung. Hátsókerékhajtás.
Felfüggesztés: elöl független, kettős háromszög lengőkarral és tekercsrugóval, hátul merev tengely hosszanti lengőkarokkal és tekercsrugóval. Hidraulikus lengéscsillapítók. Kétkörös, hidraulikus, szervorásegítéses fékrendszer, elöl tárcsa-, hátul dobfék. Globoidcsigás kormánymű.
Felépítmény: ötszemélyes, önhordó acélkarosszéria.
Hosszúság x szélesség x magasság: 4059 x 1611 x 1400 mm.
Tengelytáv: 2424 mm. Saját tömeg: 1010 kg. Megengedett össztömeg: 1440 kg.
Gumiméret: 165 R 13. Üzemanyagtartály: 45 l.
Forrás: Retro Mobil
Előző
  • 1
  • 2
Következő