Bemutatjuk az Év Autóit - 5. rész

Ha az ezredforduló környékén bemutatkozott egy olasz vagy francia népautó, akkor azt jó eséllyel meg is választották Év Autójának, ez alól csak az első Ford Focus és Toyota Yaris jelentett kivételt.

Idén 50. alkalommal ítélték oda a legrangosabb európai autós díjat, az Év Autóját. Ennek örömére hatrészes sorozatban mutatjuk be az eddigi összes győztes típust. A korábbi részeket itt lehet elolvasni.

Az Év Autója zsűri a 90-es évek második felében és a 2000-es évek elején is szokatlanul erős vonzalmat érzett az olasz és francia autók iránt. A latin autóknál az ütős formaterv szinte mindig adott volt, és ha emellé fel tudtak mutatni valami újítást akár a koncepciót, akár a szolgáltatásokat tekintve, akkor szinte borítékolható volt a győzelem az Év Autója választáson. A Fiat Tipo utódaként bemutatott Bravo/Brava sorozat például megmutatta a világnak, hogy az azonos technikára épülő három- és ötajtós modelleknek nem feltétlenül kell ugyanúgy kinéznie, amit az eltérő névadással is hangsúlyoztak.

Egy jó forma a hibrid technológiát is verte

A Renault valószínűleg magát is meglepte azzal, hogy a Mégane-ból készített egyterű, a magas építésű Scénic mekkora sikert aratott a szakma és a vásárlók körében, az Alfa Romeo 156-os pedig a sportos olasz márka új korszakának kezdetét jelentette: szakítottak a szögletes formákkal, és inkább a retró vonalon indultak el, emellett kijelölték a dízeltechnika fejlődési irányát a korábbinál jóval halkabb közös nyomócsöves befecskendezés bevezetésével. Ez annyira bejött a zsűrinek, hogy három évvel később a hasonló szellemben megalkotott 147-est is Év Autójává tették, pedig abban az évben olyan modellek voltak még versenyben, mint az első teljesen számítógéppel tervezett autó (Ford Mondeo), vagy az első nagy sorozatban gyártott hibrid (Toyota Prius).

Az igényes futóművével a kategóriából kiemelkedő, és a Ford új formanyelvét tökélyre fejlesztő első Focus győzelmét senki sem vitatta, ami a pontozásnál is érződött, a Toyota Yaris viszont aligha nyerhetett volna a hatüléses Fiat Multipla előtt, ha nem kap sínen csúsztatható hátsó üléseket. 2002-ben a Peugeot 307-es magas építésével sikeresen egyensúlyozott a normál kompaktok és az egyterűek között, egy évvel később a második Renault Mégane viszont a szokatlanul merész formájával és a rendkívül széles karosszériaválasztékával vette le a zsűrit a lábáról.

1996 – Fiat Brava/Bravo

Forrás: Fiat

Ritka eset, de a Fiat két egymást követő évben is megnyerte a díjat: 1995-ben a Punto, 1996-ban a Brava/Bravo diadalmaskodott. Az alsó középkategóriás modell 378 pontot gyűjtött és végig szoros versenyben volt a 363 pontig jutó a „taxi” Peugeot 406-ossal, a 246 pontos első Audi A4-es azonban már jócskán lemaradt. A zsűri nem csak a Tipónál fényévekkel jobb minőséget, a friss dizájnt, az elérhető árat és a kellemes menettulajdonságokat díjazta a Brava/Bravo párosban, de az újszerű, bátor megközelítést is, amit később például a Renault Mégane is átvett: a három-és ötajtós változatok csak az A-oszlopig egyeztek meg, emögött önálló dizájnt kaptak. A háromajtós Bravo a meredekebb hátsó ajtajával a sportosabb, a hátsó csíklámpáival hódító, lejtősebb hátú ötajtós Brava viszont a praktikusabb vonalat képviselte a modellcsaládon belül. Persze a technikában nem volt nagy különbség: azonos motorokkal árulták őket, kivéve a kétliteres öthengerest, ami csak a Bravóhoz volt elérhető. A 90-es évek közepén még menőnek forma azonban váratlanul hamar elfáradt, amin a modellfrissítés sem segített, mert kívülről nem nyúltak a kocsihoz. Hatalmas baklövés volt a Fiat részéről, amikor a modellcsalád négyajtós tagját, a Mareát az egy kategóriával nagyobb modellek, a Volkswagen Passat, az Opel Vectra és a Ford Mondeo ellenfelének pozícionálta.

1997 – Renault Mégane Scénic

Forrás: Renault

A kompakt buszlimuzinok egyik legelső képviselője ugyan a 19-est váltó Mégane családjába tartozott, a zsűri mégis önálló modellként győzelemhez segítette, mert meggyőzte az újságírókat a használati értéket minden más elé helyező tervezési megközelítés. 405 pontjával a Mégene Scénic fölényesen verte a 293 pontos Ford Kát és a 248 pontos Volkswagen Passatot a szavazásban. Még a Renault-t is meglepte, hogy mekkora keresletet generált a kompakt egyterű: mivel a Mégane-családban a rétegmodell szerepét osztották a Scénicre, csak napi 450 autó termelésére tervezték a gyártókapacitást. Ehhez képest hamarosan át kellett állniuk a napi 2500 Scénic gyártására, mert a vevők sorban álltak a kocsiért. 2000-ben kapott ráncfelvarrást a modell, a frissített Scénicek a nagyobb lámpákról és a nyitható hátsó szélvédőről ismerhetőek fel. Igazi különlegességnek számított az ekkor bemutatott RX4 szabadidő-autó verzió, amely emelt futóművel és műanyag védőelemekkel rendelkezett. Összkerékhajtását az osztrák Steyr-Puch tervezte, a hátsó hajtás miatt szükségessé vált a hátsó futómű komplett áttervezése, aminek eredményeképp a pótkeréknek nem jutott hely a csomagtartó aljában, ezért a csomagtérajtóra szerelték.

1998 – Alfa Romeo 156

Forrás: Alfa Romeo

Minden idők legszebb fronthajtású Alfa Romeója 454 ponttal fölényes győzelmet aratott, a második helyért azonban szoros küzdelem folyt a 266 pontos negyedik generációs Volkswagen Golf és az Audi A6 között. A sors fintora, hogy az Alfa formájáért felelős Walter de’Silva azóta már a Volkswagen konszern dizájnigazgatójaként keresi a kenyerét... Először fordult elő olyan az Év Autója választások történetében, hogy 40 pontozónál is ugyanaz az autó nyert, a 156-os elsőségéhez tehát nem férhetett kétség. Nagy szerepe volt a sikerben a zseniális formának, ami egyszerre volt modern, ugyanakkor sikerrel idézte meg a 60-as évek Alfáit is, Giugiaro a 2003-as modellfrissítésnél csak rontani tudott rajta. De’Silva a rejtett hátsó kilincs ötletét 1999-ben továbbvitte a Seathoz, ahol a második generációs Leont hasonló megoldással tervezte meg. A 156-os azonban jóval több volt egy szép karosszériánál: hatalmas ugrást jelentett gyártási minőség terén is a 155-öshöz képest, de az elöl kettős keresztlengőkaros futóműve és a motorkínálata is élvonalbelinek számított. Már az 1,6-os Twinspark motor is 120 lóerőt adott le, a bizsergető hangú 3,2-es V6-os pedig 250 lóerőt szabadított az első kerekekre a kombi karosszériával is gyártott GTA változatban. De az 1,9-es és 2,4-es JTD-k is fejlettek voltak, a 156-os volt az első sorozatgyártású személyautó, amelyben közös nyomócsöves dízeltmotort alkalmaztak.

1999 – Ford Focus

Ford Focus Forrás: Ford

Az alsó középkategóriás Ford még fölényesebb győzelmet aratott a választáson, mint egy évvel korábban az Alfa Romeo 156: 444 pontot gyűjtött, amivel könnyedén utasította maga mögé a 272 pontos Opel Astrát és a 249 pontos Peugeot 206-ost. Hatalmas ugrást jelentett a Focus a végérvényesen elavult Escort után, nem csak dizájnban, gyártási minőségben, tartósságban, de vezethetőségben is. Utóbbit annak köszönhette, hogy rendkívül élénk volt a kormányzása, és a kategóriában egyedülálló módon igényes, többlengőkaros hátsó futóművet kapott, ami sokkal jobb útfekvéssel ruházta fel, mint a vetélytársait. De a forma is nagyot ütött: talán egyetlen más Fordon sem sikerült ilyen jól alkalmazni a New Edge formanyelvet, mint a Focuson, ráadásul nem csak a ferdehátú, hanem a kombi és a négyajtós is jól nézett ki. Szerencsére a szépség nem ment a használhatóság rovására, a Focus több helyet kínált, mint elődje, az Escort, még a furcsa műszerfalat is megbocsátották neki a vevők. Nem csoda, hogy hamarosan a világ legkelendőbb autójává vált a kompakt Ford. A legnépszerűbb motor hozzá az 1,6-os benzines és az 1,8-as dízel volt, de a remek futómű adottságait igazán csak a 170 lóerős ST170-essel, és az önzáró differenciálműves, sok egyedi alkatrészt tartalmazó, 215 lóerős, turbós RS-sel lehetett kiaknázni.

2000 – Toyota Yaris

Forrás: Toyota

Nem sokan hitték az ezredfordulón, hogy a zseniális koncepciójú, kétszer három üléssel rendelkező Fiat Multiplát és a szintén innovatív, hétüléses Opel Zafirát le fogják győzni a választáson, de a Toyota Yarisnak sikerült. A franciaországi gyártású kisautó 344 pontot gyűjtött a 325 pontos olasz és a 265 pontos német egyterű előtt, ezzel második japánként lett Európában az Év Autója. Ha sok üléssel nem is rendelkezett, azért az európai formatervű Yaris is mutatott egyet, s mást az autóiparnak: a sínen csúsztatható hátsó ülésekkel választani lehetett a nagyobb hátsó lábtér és a nagyobb csomagtartó között, a középre helyezett digitális műszerfal a buszlimuzinokat idézte, a változó szelepvezérléses egyliteres VVT-i motor pedig egyszerre volt erős és takarékos. Akinek nem volt elég 68 lóerő, választhatta a 86 lóerős 1,3-ast, a 105 lóerős 1,5-öst, vagy a 75 lóerős 1,4-es dízelt is. Európában három- és ötajtós ferdehátúként forgalmazták a típust, de létezett kis egyterű is Verso néven. A két- és négyajtós lépcsőshátú karosszériát Európában nem forgalmazták. Korának egyik legbiztonságosabb kisautója volt a Yaris, az EuroNCAP töréstesztjén ötből négy csillagot gyűjtött.

2001 – Alfa Romeo 147

Forrás: Alfa Romeo

Lehet, hogy a 147-es volt az első Alfa kétzónás klímaberendezéssel, mégis illett volna az első nagy szériában készülő hibrid autónak, a Toyota Priusnak adni az Év Autója címet 2001-re. A derék japán 229 pontjával nem tudott beleszólni a győzelemért folyó harcba, bár nem volt messze a 237 pontos Ford Mondeótól és a mindössze egyetlen ponttal diadalmaskodó kompakt Alfától. Ahogy általában, a zseniális olasz formaterv ismét lenyűgözte a zsűrit, a 147-es Walter da’Silva utolsó munkája volt az olasz márkánál. De nem csak a dizájn, hanem a sportos menettulajdonságok és a jó minőségű, igényes utastér is sokat nyomott a latba a pontok osztásánál. Hogy alig lehetett elférni egy felnőttnek a hátsó ülésen, hogy kicsi volt a csomagtartó, és, hogy a robotizált Selespeed váltó rángatósan váltott, nem igazán érdekelte a bírákat. A 147-es padlólemeze, hajtáslánc kínálata és a komplett futóműve is a három évvel korábban díjazott 156-osból származott, később Torsen-rendszerű önzáró differenciálművet (Q2) is elérhetővé tettek a dízelekhez. Szokatlanul hosszú ideig, 10 évig gyártották a típust, a 2004-ben bevezetett modellfrissítés kissé hazavágta a harmonikus, múltidéző formát, a szúrós tekintetet kölcsönző fényszórók nem illettek a 147-es eredeti karakteréhez.

2002 – Peugeot 307

Forrás: Peugeot

Ennek az évnek a dobogós helyezettjei pár évvel később a megbízhatósági listák végét bérelték ki maguknak, persze erről a választás idején még nem tudhattak a bírák. A németesen komolykodó Fiat Stilo 243 pontot, a kényelmes Renault Laguna 244 pontot, az új generációs kompaktok autók első fecskéjének tartott Peugeot pedig 286 pontot gyűjtött. A 307-es az egyterűek térkínálatát ötvözte a normál építésű kompaktok vezethetőségével, a 206-osra emlékeztető formája annak ellenére harmonikusra sikerült, hogy a karosszéria magasabb és szélesebb volt a kategória átlagánál. Sok pontot gyűjtött a 307-es az otthonos, puha műanyagokkal kitömött belső terével, a jól hangolt futóművével és azzal, hogy ez volt az első autó a kategóriájában, amelynek dízel változatához részecskeszűrőt adtak. Szintén az első kompakt volt, amelyet keménytetős kabrióként is meg lehetett vásárolni, a Peugeot a 206-osnál már bevált receptet használta fel az eggyel nagyobb testvérmodellnél. A 307-esből Európában már nem kínáltak négyajtós szedánt, a három-és ötajtós ferdehátú mellett a nyújtott tengelytávú kombit és a már említett CC kabriót kínálták a vásárlóknak. Érdekesség, hogy a kombiból hétszemélyes egyterű is készült SW néven. Sokat javított a típus gyenge megbízhatóságán a 2005-ös modellfrissítés, amikor megkapta a Peugeot akkori formanyelvét jellemző harcsaszájat.

2003 – Renault Mégane II

Forrás: Renault

Ismét egy francia kompakt lett az Év Autója, a Mégane második generációja 322 ponttal győzött a Mazda megújulását jelképező, 302 pontos 6-os és a 214 pontos Citroen C3-as előtt. A Mégane minden karosszériatípussal készült, ami csak elképzelhető: volt a köznyelvben kacsaseggűnek hívott három- és ötajtós ferdehátú (valójában a hátsó üveg közel függőleges szögen állt), nyújtott tengelytávú négyajtós szedán és kombi, öt-és hétüléses egyterű (Scénic), és keménytetős kabrió is, amit a Karmann tervezett. Növelte a Mégane vonzerejét az ötcsillagos EuroNCAP törésteszt, az akkoriban nagyon igényesnek számító beltér, a kényelmes kulcskártya rendszer és az extraként rendelhető panoráma üvegtető. A típus hátrányai között meg kell említeni, hogy a ferdehátúak hátsó térkínálata és csomagtartómérete a kategória átlaga alatt helyezkedett el. A Renault sportrészlege által megalkotott RS változatot a legjobb hot hatch-ek között tartották számon, a kétliteres turbómotor 225 lóereje és alaposan átdolgozott felfüggesztése kivételesen jó vezetési élményt nyújtott.

Ha kíváncsi, hogy korábban mely modellek nyerték az Év Autója díjat, kattintson ide!