416 lóerő, de 3,4-et fogyaszt? - Porsche Cayenne S E-Hybrid menetpróba

2014.10.26. 07:39

Csak a széles gumik gördülése hallatszik a macskakövön, surrogva kavarják fel az őszi leveleket, ahogy begurulunk az ötszáz éves házak közé. A műszerfal védelmezve körénk hajlik, a levegőt is benntartjuk. Az utcán sehol senki, lopakodunk, mint egy hófehér Tigris tank a Majna-parti sikátorban. A lánctalpak hangja ugyan hiányzik, de a méret majdnem megvan.

A Porsche Cayenne nagy. Méretét ismerjük már, de néha még képesek vagyunk egyen-egyen meglepődni, hogy Úristen ezt senki sem vezeti, elszabadult, mindjárt megöl, de aztán észreveszünk egy aprócska anyukát rejtőzve a volán mögött, aki tényleg mindjárt megöl. A veszély most fokozódik, a nénik olyan elektromotort kaptak a tankjukhoz, amivel akár 125-tel csapathatnak csendben anélkül, hogy beröffenne a kompresszoros, 2995 köbcentis V6-os.

Van, ahol a szőlőbe is ilyennel járnak. Mi csak beszöktünk kicsit fotózniForrás: Zirig Árpád

A hálózati konnektorról frissen lerántott Cayenne S E-Hybrid várt rám a szigorú szürke épület és a feketébe hajló felhők alatt. A gyáriak kedvesen próbálnak meggyőzni, hogy próbáljam meg elérni a nagyon jól hangzó 3,4 literes átlagfogyasztást (mert ez egy olyan spórolós autó, ami 24 millió plusz regadó), de ahogy más se, én sem vettem őket komolyan. Az autó rétnyi motorházteteje előtt pár méterrel kezdődött a német autópálya, ahol nincs korlátozás: Revier Autobahn, Tempo mörderisch. Lássuk, mit tud a sportfokozat, amikor a benzin és a villany frigyre lép, és 416 lóerő mozgatja meg a két és fél tonnát?

Élethű szimulátor

A nyolcfokozatú Tiptronic S automatával rendkívül lineáris a gyorsulás. Ugyan a kormányról is kapcsolgathatnánk, de nincs értelme: gyors a gép, húsz államban vérdíjjal körözött pisztolyhősnek kell lennie annak, aki ennél jobban gangolna. Mivel csak a volánt fogjuk és a pedált tapossuk a mélybe, teljesen videojátékos a száguldás, pláne, hogy a kormánynak annyi köze van a valósághoz, mintha playstationnel csapatnánk a nappaliban, egy ultraszéles monitor mögött, miközben egy kedves barátunk egy szíjjal teljes erőből az ülésbe feszítene.

A hátuljába került az akkucsomagForrás: Zirig Árpád

Persze az Autobahn sem a régi: egymást követik az állati ösztönöket visszafogó sebességkorlátozások. Itt az alkalom, hogy kipróbáljuk, amit könyörgő szemmel javasoltak a Porsche lelkes emberei. Kis kapcsolgatás a gombok között – a kiosztásuk logikus –, gáz leejt, a motor kikapcsol, mi pedig ötvennel, hatvannal, kilencvennel gurulunk. A fordulatszámmérő libazöld mutatója lehasal, csak a Michelin Latitude Sport nevű malomkerekek meg némi szélzaj hallatszik.

Szélnek eresztettünk 333 lovat, igaz, 95 elektromos maradt. Ez is elég arra, hogy nyugodtan csurogjunk a forgalommal, az apró, nagyon finom gázadásra nem is kapcsol be a 90 fok hengerszögű V-motor, csak a 10,8 kWh lítium-ion akkut szipkázzuk lefelé. Annak függvényében, hogy milyen tempóban haladunk, 18–36 kilométert tehetünk meg. Ha a csomagtartó alá szerelt akkumulátor szenzora azt érzékeli, hogy húsz százalék alá esett a töltöttség, automatikusan jön a szikra a hengerekbe. A rekuperáció természetesen folyamatos, a műszerfalon pontos tájékoztatást kapunk a szintjéről.

Informatív műszerfal, minden fontosat megmutatForrás: Zirig Árpád

Ugyan nem azért küzdöttünk, hogy a négy liter alatti átlag meglegyen, de még így is 7,5-8 literrel beérte a Cayenne. Tekintve, hogy mekkora és milyen nehéz, bámulatos. A Porsche tapasztalatához kétség sem fér, hiszen 0,36 a légellenállási tényező, ami sokat segít abban, hogy a szélzajon túl a fogyasztás is elfogadható maradhasson.

Konnektorról tankolható

Az előző hibrid változathoz képest jelentős haladás az új E-Hybrid. A nikkel-metál akkucsomag már a múlt. Praktikus előrelépés, hogy hálózati adapter jár a Porschéhez (naná, hogy formatervezett) – 230 voltos hálózatról 3,5 óra alatt tölti fel teljesen, gyorstöltéssel ez 90 percre rövidíthető.

A csomagtartó alatt li-Ion akksik laknakForrás: Origo

A gyáriak rendkívül büszkén nyilatkoztak az Euro-6 normát teljesítő motorról, amelynek az előző változathoz képest radikálisan csökkent a szén-dioxid kibocsátása; 193 helyett 79 g/km. Erre szükség volt – ha átlagot vonunk a cég többi modelljével, a sok benzines erőgép mellé kell valami, ami jóváteszi azok kipufogási vétkeit. Nem mellékes, ez több piacon adózásilag teljesen más, kedvezőbb fiókba sorolja az autót.

Hátulra jut a több kraft

A parkolóban egy turista találékonyan fehér bálnának nevezte, de annak ellenére, hogy 590 Nm-t tudunk kicsikarni belőle, Moby Dick egyáltalán nem bosszúálló. A benzinesekhez képest rendkívül alacsonyan, 1250-nél megjelenik a nyomatékmaximum – ezt az elektromotornak köszönhetjük. Az erő alapesetben 42:58 arányban oszlik meg az első és hátsó tengely között, igaz, a Cayenne-ben ott a PTM (Porsche Traction Management), amely hirtelen gyorsításkor a nyomaték zömét hátra küldi. Hatása kanyarodáskor is érezhető, meglepő finomsággal, precízen fordul, de az említett videojáték-jelleg újra és újra képes meglepni.

V6, 2995 köbcenti. Van benne erőForrás: Zirig Árpád

A futómű kifejezetten toleráns, barátságos a hangolása, a szűk, gyors fordulókat is bírja. Nem kezd el lengeni a kasztni, azt sugallja minden, hogy olyan biztonsági cellában ülünk, amiben semmi bajunk sem történhet. Oké, a felkapaszkodott műkörmösök használtautójának tartott Boxster megeszi reggelire bármilyen szlalompályán, de nem lenne fair egy lapon emlegetni a kis sportost ezzel az alpenweiss Panzerkampfwagennel.

Számos autóban megvan a „mindenhatósági faktor”, ebben különösen. Ha kell, sportmódban 5,9 másodperc alatt százon van, ami felér egy mellberúgással. A sima V6 (ugye ez már nem a régi, VW gyökerű VR6, hanem a Panamerában megjelent 90 fokos hengerszögű) ennyire nem lenne fickós, de az ilyen sprinteknél nagyon jól jön a kis elektromos plusz – a magam részéről nem is kívántam a nyolchengerest. Pedig az lenne csak igazán büntetős a villanyos aranylövéssel.

Segítség, egy barna tank követ minket!Forrás: Zirig Árpád

Ha láttunk egy kis rést, hopp, már be is bújtunk, nincs stressz, hogy beférünk-e, úgyis olyan fellépése van, hogy mindenki lehúzódik a diófák tövéig. Ehhez még az sem kell, hogy türhő módjára feszegessük a határokat meg a pofonosláda tetejét. Csak megjelenünk és miénk a világ. Talán a méret teszi? Vagy a sportosan agresszív hűtőrács? Vagy azt hiszek a népek a tükörben érkező fehérségre, hogy: „Mein Gott, itt a lavina, melyik kavics alá bújjak?” (Persze ezt csak az alpesi pályákon szocializálódott németek hiszik, idehaza arra gondolnak elfehéredve, hogy itt van Oleg, meg haverja, Grisa is.)

A gyorsulásnál csak a lassulás brutálisabb

Elég pár kilométer és azt hisszük, ezzel mindent lehet, mindent megoldunk. Ebben az óriási, a mutatókkal megegyező zöldre fújt féknyergek meg a 360-as első és a 330-as hátsó tárcsák is segítenek. Döbbenetes, ahogy még nedves úton is képesek megfogni a Porschét. A beltér körülöleli a vezetőt, a középkonzolon is ezernyi gomb van. Klausztrofóbiások ne ilyet vegyenek, mert egy kapszulába kényszeríti a vezetőt, ami néha zavaró, nem lehet jóérzéssel terpeszkedni. A Cayenne alapterülete alapján akár tágas is lehetne, de nem az. Hátra befér három felnőtt is, de a válltér nem lesz túl bő nekik – lemérni nem tudtam, de szemre be lehet csatolni három babaülést is.

A lényeget itt tudjuk beállítaniForrás: Zirig Árpád

Mikor, ha nem most: beszéljünk a világ első hibridjéről, amit Ferdinand Porsche tervezett. Igen, 114 évvel ezelőtt már utcán volt az előbb két, majd négy agymotorral és belső égésű áramfejlesztővel szerelt Lohner-Porsche Mixte. Az elrendezés mai szemmel meglepő, de akkor sokaknak tetszett – számos mozdony máig ezt a megoldást használja. Hat év alatt több mint háromszáz darab készült belőle – ha igaz a legenda, a Szarajevóban lelőtt Ferenc Ferdinánd halottas kocsija is egy Mixtából készült.

Kipróbálhattuk a kínálat tetejét is

Hova jutottunk ennyi idő alatt? A fejlődést igazán nem is a Cayenne szimbolizálja, hanem a Porsche 918 Spyder. A bemutató kapcsán két darabot elhoztak Frankfurt mellé egy Majna parti étteremhez. Ha láttak már mohó tekintettel köröző keselyűket, el tudják képzelni, hogyan viselkedtek az újságírók a lapos, megbabonázóan gyönyörű autók mellett. Mivel ez a gép középmotoros, 4,6 literes V8-cal szerelt, nem egy ligában játszik a tőle jobbra s balra parkoló Panamerákkal és Cayenne-ekkel. Ugyan hibrid, de benne van az a kompromisszum-mentesség, ami a márkát naggyá tette.

Mindennek jól áll a Martini festésForrás: Zirig Árpád

Beszéljünk a lényegről: ha összeengedjük a benzint a villannyal, 887 lóerő repít minket, amelyet hétfokozatú, duplakuplungos PDK váltóval visznek a kerekekhez, igaz, az elektromotorok kellő mennyiségű trakciót adnak az elejének is. Amikor a gyári tesztpilóta a faluvégi kanyarnál belerúgta a gázt a padlóba, érezni lehetett, hogy milyen szépen íven marad az orra, miközben jobbra kitörve vidáman rajzolt a feneke.

Ezt a Porschét lehet úgy kapcsolni, hogy teljesen lemerítse az akkut: a legdurvább sportmódban, a pályára szánt beállításban erre is képes, igaz, akkor 2,9 másodperc alatt van százon és megfutja a 345-öt. Azonban ez nem kötelező ennyire kifacsarni: ha süt a nap és éppen csak úton vagyunk kedvenc szerpentinünkre, a tetőt berakhatjuk a csomagtartóba és halkan, tisztán benzin nélkül is kanyaroghatunk.

Mindenkinek ilyen féket kívánunkForrás: Zirig Árpád

A 918-nak 150 km/óra a tisztán elektromos végsebessége. Nagyon izgalmas csendben száguldani – a kedves sofőr kötelességének érezte, hogy a nagy csendben hirtelen mindent elmondjon a tudományos hibrid hajtásról. Bocsássanak meg az ő nevében is, de félbeszakítottam, mert tudtam, rövid ideig gubbaszthatok mellette.

Jeleztem, hogy én az üvöltő V8-as hangot szeretem igazán, így lehúzta kicsit mindkét ablakot, rámnevetett, és akkor azt hiszem mindketten elélveztünk, én nagyon, szerintem ő is egy kicsit. Láttam arcán a kéjt, ahogy dobálja a kis sportkocsit, amely olyat sprintel, amelyet kevesen tudnak. Götterdämmerung, hogy ezt pont egy hibrid tudja, de lépjünk túl ezen az apróságon.

A pályán is bizonyítottForrás: Zirig Árpád