A nép örömére - Trabant 601 (1966)-veteránteszt

2014.11.08. 09:35

A franciáknak a Kacsa, a briteknek a Mini, a Nyugat-németeknek a Bogár, az olaszoknak pedig a Fiat 500 volt az olcsó kisautó. Nekünk a Trabant jutott. És nem jártunk vele rosszul.

Sokan biztos azt hiszik, a bevezető utolsó mondata vicc. Nem, szó sincs erről, s nem is azért mondunk ilyet, mert cikkünk főszereplője egy minden szempontból különleges példány 1966-ból. A Trabantban négy utas egészen jól elfér, csomagtartója hatalmas, kétütemű motorja pofonegyszerű szerkezet, dinamizmusa nem is rossz, váltója a kormány elengedése nélkül kapcsolható, duroplaszt karosszériájának meg sem kottyan 20-25 évnyi napon és esőn eltöltött idő.

Németországban is ritka az ilyen állapotú és korhűen felújított 601-es, nálunk pedig nem nagyon találni ehhez foghatót. A háromrészes króm lökhárítók egy pesti autósbolt polcain várták a tulajdonost 2001-ben. A ködfényszórók eredetiek, a hűtőmaszkra tűzött plakettek közül a sötétkék egy hatvanas évekbeli NDK-s Trabant találkozóról származikForrás: Karner Miklós - Retro Mobil

Persze lehet kontrázni: ami acélból készült, az néhány év alatt elrohad, a kipufogóból kékes füst és jellegzetes szag árad, a rugózás gokartosan kemény, a fék nem túl izmos, s a motor 7-8 literes fogyasztása sem éppen a 26 lóerőhöz illő. De ha ezeket a tulajdonságokat a Trabant nyugati konkurenseinél is megvizsgáljuk, nem biztos, hogy kedvezőbb összképet kapunk. Mindenesetre a kétütemű kisautók megbecsülése az utóbbi években kezd javulni, s veterán korúból is feltűnik már itthon egyre több kívánatos darab.

Végig nálunk futott

A mi modellünket Magyarországon helyezték forgalomba 1966-ban, akkor még csak egy volt a sok szürke és puritán kivitelű Trabi közül. Az első néhány évtizedben eseménytelenül húzta az igát hasonszőrű társaival együtt, majd amikor már nem volt rá szükség, a garázs mélyére került. Tibor sokat nyúzta a családfő által már nem használt 601-eseket, megszerette a típust, de közben egy P70-esre, a 600-as Trabant favázas elődjére ácsingózott. Egy találkozón a fülébe súgták az infót: van egy eladó példány a vágyott darabból.

Az 1969-ig nem volt szellőző a hátsó ablak mögötti oszlopon. A sok garázsban töltött évnek köszönhető, hogy a szürke ablaktömítő gumik még nem porladtak el. Jelenlegi gazdája a harmadik tulajdonos, az autó 43 év alatt 133 ezer km-t futottForrás: Karner Miklós - Retro Mobil

Nem tétovázott, legszívesebben már vitte is volna. Az élet azonban átírta a forgatókönyvet: jött a katonaság, s ment a P70-es, mivel valaki más megvette. Viszont a garázsban ott állt cikkünk főszereplője, kicsit ütött-kopott állapotban, de működőképesen. Ha nincs ló, szamár is jó, Tibor megvette, és hazavontatta.

Vadászat a hiányzó alkatrészek után

Mindössze a fék munkahengerek szorultak ápolásra, és a régóta álló motort forgatta át olajban; szinte pöccre indult, s vitte új gazdáját még egy évig rendületlenül. Tibor azért érezte, hogy ez így nem az igazi, s rászánta magát a teljes felújításra. Először alkatrészek után futkosott, ami már az ezredforduló környékén is fáradtságos munkát jelentett: a szokásos kopó elemekkel még csak-csak boldogult, de a hatvanas évekbeli típushoz tartozó korhű kiegészítők begyűjtése sokszor reménytelen vállalkozásnak tűnt. Kitartással és szerencsével azonban minden meglett.

A tankban lévő szintet ezzel a pálcával lehetett megmérni. Balra fent a formatervezett fehér doboz a De Luxe kivitelek extra tartozéka: több kamrás belseje a kisebb javításokhoz elengedhetetlen pótalkatrészeket (gyertya, ékszíj, behúzómágnes, stb) rejti. A 6 V-os akksin eredeti fedél van, a fűtés vagy hűtés üzemmódot egy cső átrakásával választhatta ki a pilóta. A vásárláskor nem ez az eredeti, alumínium ventilátorú, olajfilmes légszűrőjű, bronzperselyes motor volt benne, hanem egy 1978-ban beépített másik. Tibor akkor kapta vissza, amikor elvitte az előző gazdának megmutatni a restaurált autót: az idős úr előbányászta a rég elfeledett erőgépet, s örömmel odaadtaForrás: Karner Miklós - Retro Mobil

A felújításhoz csavarjaira bontották a Trabit, és akkurátusan, minden részleten addig dolgoztak, amíg tökéletes nem lett. Egyébként nem volt rossz állapotban, a kritikus pontokon kívül (hattyúnyak, küszöbök) a padlólemezt nem rágta meg a rozsda. Eredetileg szürkére kenték a kasztnit Zwickauban, Tibor azonban mindenképpen kék autót szeretett volna. Így választottak egy ilyet a gyár eredeti színeiből. Csak az volt a nehézség, hogy a korabeli, megsárgult prospektusról nem lehetett kikevertetni a vágyott árnyalatot. A szerencse azonban megint a fiatalember mellé állt: véletlenül találtak egy olyan hátsó lámpát, amelynek belsejében ott virított ez a kék, amit a festékes csapat ügyesen lekoppintott.

Baráti segítséggel zajlott a felújítás

A helyreállítás alig több mint egy évig tartott, a legtöbb feladatot a tulajdonos, és szintén Trabant mániás autószerelő barátja végezte el, a ragyogó fényű festés ugyanakkor szakember keze munkája. Belül az eredeti, de kopottsága miatt felújító kúrán átesett műszerfalat találunk. A kapcsolók, gombok ennél az évjáratnál világosszürke színűek, akár csak az újrahúzott ajtókárpitok, vagy a Győrben készített üléskárpitok. Utóbbiak extraként jártak a típushoz, a kiváló kárpitos a korabeli mintáknak megfelelően készítette el.

Trabant 601Forrás: Karner Miklós - Retro Mobil

Tibor precíz ember és szereti a különlegeset. Nem meglepő tehát, hogy az ő Trabantja nemcsak eredeti állapotúra restaurált, ám olyan, az egykori NDK-ban, vagy gazdagabb kínálatú magyarországi autósboltban beszerezhető extrákkal bír, amelyekről a Trabant tulajdonosok zöme csak álmodott (vagy nem is tudott). Az amerikai stílusú, kívülről felillesztett napellenző, a krómlökhárító, a króm lámpakeret, az első és hátsó ködlámpa, a jobb oldali külső tükör vagy a Berlin rádió mind kuriózumok, ma már szinte pótolhatatlan ereklyék.

Bírja a strapát

Tibor szivatózás után indít, az ebben a változatban még 23 lóerős motor gyönyörűen üti a ritmust, a kipufogó érces zenéjén hallatszik, hogy még nem rakódott le a koksz a csövekben. A könnyű váltóval gyerekjáték kapcsolgatni, s Tibor még ki is huzatja a motort, had pörögjön kedvére a kéthengeres; 80-100 közötti utazótempóval gond nélkül megbirkózik, akár hosszabb távon is. Büszkén mesél egyik túrájukról, amikor Csehországban jártak nyaralni: a 43 éves Trabi tökéletesen teljesítette az 1000 km-nél hosszabb távot, pedig még egy (eredeti NDK-s) utánfutót is a vonóhorgára kötöttek.

Közben megyünk rendületlenül, a Berlin rádió egy szem hangszórójából a Kossuth rádió hírei szólnak. Semmi sem nyöszörög belül, pedig a kiszemelt tesztút nem éppen tükörsima aszfalt, az elöl-hátul keresztlaprugós futómű keményen tartja a 600 kilós „kocsiszekrényt”. Mindenki megnéz minket, még a fukszos terepjárósok is ámuldoznak a kormány mögül.

Az ajtó melletti kis táblán találjuk a parkolófény, a helyzetjelző és a tompított világítás billenő kapcsolóját, a reflektorváltó a padlón van, s lábbal működtethető. A negyedik gomb egy extraként kínált szivargyújtó. A gyújtáskulcs felett a spricnit lehet nyomni, a lábtérben látszó tűzoltókészülék szintén korhű, és az eredeti helyén van. A modellek zömében kerek óra volt, itt viszont szögletesForrás: Karner Miklós - Retro Mobil

Több mint egy órát beszélgettünk, autóztunk, nagy élmény volt. Desszertként elmegyünk még Tibor garázsáig, ahol a munkába járós négyütemű- és a felújításra váró, hatvanas évekbeli kétütemű Trabi mellett ott gubbaszt a szerelem, a P70. Egyelőre még kissé romosan, de a lelkes gazda fejében már összeálltak a felújítási tervek. Ha kész, talán nosztalgiázhatunk egyet azzal is. 

A csomagtartóból nem hiányzik a pótkerékbe épített benzineskanna és a szerszámkészlet, a fedél akkor még kitámasztóval maradt nyitvaForrás: Karner Miklós - Retro Mobil

 

 

 

Forrás: Retro Mobil