Az igazi Bömbi hátul hajt. Vagy mégsem? - BMW Swiss Challenge

A BMW meghívója alapján olyan útnak ígérkezett az xDrive Swiss Challenge nevű kétnapos rendezvény, amitől minden rendes autóbuzi erős izgalmi állapotba kerül. Elég ritkán adatik meg az a lehetőség, hogy egy márka majdnem mindegyik modelljét ki lehet próbálni, ráadásul mindezt a svájci Alpokban, télvíz idején.

A kétnapos program első reggelén a Zürichi reptér régi irányítótornyában tartották az eligazítást. A kép bal szélén álló bolgár PR-os lány később azzal írta be magát a történelembe, hogy befért az i8-as hátsó ülésére Forrás: BMW/Bernard Limberger

Igen stílszerűen, a behavazott zürichi reptér kiszuperált irányítótornyában tartották az első eligazítást, ahová szemmel láthatóan úgy érkezett meg az összes újságíró, hogy fejben már kilinccsel előre autózott egy felbólyázott, behavazott útszakaszon a program csúcspontjaként beígért i8-assal. Kár volt, ugyanis gyorsabban lehűtötték a kedélyeket, mint egy erotika shown tartott egészségügyi razziával. Kiderült, hogy a challenge alatt egy kvízjátékot kell érteni, csak közúton próbálhatjuk ki az autókat, és a lelkünkre kötötték, hogy ne lépjük túl a sebességhatárokat, mert a gyorshajtás igen költséges hobbi Svájcban. Egyedüli magyarként egy bolgár kollégával verődtem párba, akivel együtt megkaptam az ottani BMW importőr PR-osát is, egy amúgy igen kedves leányzót, aki hét éve egyengeti nagy lelkesedéssel a márka bulgáriai útját. Innentől azért már leesett, hogy ez az út nem a keresztben autózásról fog szólni.

Előkerül egy Rubik-kocka és egy Polaroid fényképező

Szóval az történt, hogy a BMW összerakott egy csinos kis flottát, és kitalált egy kétnapos, közel 600 kilométernyi autókázást a svájci Alpokban, némi játékkal megtoldva. A játék alatt kvízkérdéseket, egy Rubik-kocka kirakást, és különböző dolgok (pl. csokigyár, jellegzetes útszéli táblák, szobrok stb.) megtalálását és lefényképezését kell érteni. Ez utóbbi feladathoz adtak egy régi, de patika állapotú Polaroid gépet is a párosoknak. Az első etapot egy 328i kombival teljesítettük, de sajnos a főszerepbe állított összekerékmeghajtásról, sőt magáról az autóról sem derült ki szinte semmi, mert az idő nagy részét ácsorgással töltöttük egy baleset miatt bedugult autópályán. Sebaj, gondoltam, egy hasonló tesztautó már úgy is járt nálunk korábban, sokkal jobban érdekelt az új 2-es Active Tourer, a 4-es Gran Coupé és persze leginkább az i8-as, amit még a sokat látott svájciak is szemérmetlenül megbámultak.

Egy dugóban ácsorogva volt időnk bőven a kvízkérdésekre, meg a Rubik-kocka kirakására. Bolgár útitársaim azt hitték, hogy én majd fél kézzel és csukott szemmel megoldom a dolgokat, hiszen egy magyar találmányról van szó, de sajnos csalódniuk kellett. Én bezzeg megálltam, hogy ne nyomasszam őket zöldségtermesztéssel kapcsolatos kérdésekkel Fotó: Nógrádi Attila

Bár a tesztflotta mindegyik autója összekerekes, azaz BMW nyelven xDrive volt, de őszintén szólva, ennek sehol sem vettük hasznát, mert száraz utakon autóztunk végig, mindössze egyszer mentünk kábé fél kilométert egy kis havas mellékúton az éppen soron következő pihenő felé, de itt is csak annyit jegyzett meg bolgár kollégám a nagy beszélgetés közben, hogy jé, hetvennel megyünk, pedig sok helyen jég is volt hó alatt. Annyi haszna azért volt a dolognak, hogy legalább melegváltásban végigülhettem a BMW kínálatának nagy részét, mert így kiderült, hogy a kupacból messze a 435i Gran Coupé volt a legkívánatosabb, legalábbis ahhoz a visszafogott csordogáláshoz, amit egyik falutól a másikig műveltünk a hegyek között. Az X6 olyan volt utána, mint egy dömper, az 1-es mint egy bunker, ráadásul abban volt egyedül kézi váltó, aminek használata pórias nyűgnek hatott a villámgyors nyolcgangos automaták után.

Mindenki az i8-asra pályázott

Minden pihenőnél autócsere volt, a párosok pedig a mintegy 50-80 kilométer hosszú etapok felénél cseréltek egymás között. Sajnos az i8-ast pont egy rövidebb, kb. 50 kilométeres szakaszra kaptuk, cserébe az egyik legkacskaringósabb részen. A dolog élvezeti faktorán jelentősen rontott, hogy a bolgár PR-os lány nem adta fel, és beült mögénk az i8-asba is, pedig egy gokartülésnyi helyre kellett behajtogatnia magát, és még most se tudom, hogy közben hova rakta a lábait, mert lábtér az egyáltalán nem volt.

Aki járt már Svájcban, az pontosan tudja, hogy bármelyik pillanatban felbukkanhat valami érdekes és ritka járgány, így igencsak magasan van a benszülöttek autó után fordulási ingere. A jelek szerint az i8-as ezt elérte, mert úgy megbámulták, mintha maga Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin lovagolt volna az autó között medveháton. Akit részletesebben is érdekel, hogy milyen az élet egy i8-as kormánya mögött, kattintson ide Gulyás kolléga remek tesztjéért Forrás: BMW/Bernard Limberger

A leendő i8-as tulajoknak erősen ajánlott gyakorolni a be-, de különösen a kiszállást, hogy ne az utcán, az autó körüli állandó felhajtás közepette jöjjenek rá arra a mozdulatsorra, amivel kiválthatják azt a szerencsétlenkedést, amit én műveltem egy svájci városka főterén - az odacsődült turisták legnagyobb örömére. Ha már bent van az ember egy i8-asban, az a legfurcsább, hogy nincs benne semmi furcsa. A többi BMW-ből ismerős kapcsolók, panelek, gombok, mindenütt, a külső organikus formái ugyan visszaköszönnek itt-ott, de csak nyomokban, egyedül a műszerfalként funkcionáló LCD panel és a rajta megjelenő szokatlan adatok és ábrák jelzik, hogy itt valami nagyon mással van dolgunk.

Egy jó DJ-ként keveri a motorzúgást

Az i8-as hangja legalább annyira szokatlan, mint a külseje: padlógázas gyorsításnál egyszerre halljuk a hátunk mögül a háromhengeres turbómotor erőlködését, a villanymotorok sivítását és a hangszórókból szóló nyolchengeresszerű bugyborékolást. Ez utóbbival a bolgár kolléga nem tudott megbarátkozni, azzal érvelt, hogy neki ne szimuláljon egy autó, amiben van is valami, az viszont tény, hogy elképesztően jól szólt ez a mesterségen keltett gépzaj. És ha már a kisköbcentis sportkocsiké a jövő, akkor az a minimum, hogy kevernek alá egy komolyabb orgánumot, elvégre ki tudna komolyan venni egy cérnahangú kidobót?

Azon ritka pillanatok egyike, amikor az autók kerekei alatt hó volt. A tesztflotta az alábbi darabokból állt: 120d, 220d Active Tourer, 328i Touring, X1 25d, 435i GranCoupe, X4 35d, X6 30d és ugye a felejthetetlen i8 Fotó: Nógrádi Attila

Miután a következő megállónál közös erővel kihúztuk az i8-as hátsó üléséről PR-os lányt, arra lettünk figyelmesek, hogy a korábban érkezett kollégák a szomszédos ház garázsbejáratánál tolonganak csőre töltött fényképezőgépekkel. Mi sem akartunk lemaradni, és mire odaértünk egy idősebb svájci (francia) úr, már be is engedte a csapatot. Mint utólag kiderült, egy helyi nemesi család sarja, övék a városka fölött ágaskodó középkori várkastély és nem mellesleg az a bérház is, aminek az aljába benyomultunk. Egy BMW fanatikus ilyesminek képzelheti a túlvilági létet, a bejárat mellett két M1-es versenyautó lapult. Az M1-es még csak el tudtam helyezni, de a versenyváltozatra azért rá kellett gugliznom, és így utólag még nagyobb szenzációnak hat, hogy ebből kettő is ott porosodott. Ezekről azt kell tudni, hogy két szezonon keresztül, 1979-ben és 80-ban kergették egymást velük olyan pilóták, mint Niki Lauda és Nelson Piquet.

A matricák alapján a garázsban álló egyik példány egykor az ausztrál Alan Jones munkahelye volt Forrás: Origo

Az M1-es versenyautók mellé befért még két pályautónak átépített E21-es Bömbi is, amelyek mellett már-már visszafogottan árválkodott a sarokban egy kanárisárga Lamborghini Miura. Mint megtudtam, ezt használja „mászkálós autónak” az öreg, aki kamaszkorába fertőződött meg a BMW-vel, mert egy 2002 Turbón tanult meg vezetni. Ezt onnan tudom, hogy ez az autó is ott állt a garázsban, gyári, tökéletes állapotban. Hiába, jó helyre születni kell.

Ezt a szimpatikus svájci bácsit lehet irigyelni, úgy hívják, hogy Maurice Girard. A mellette ácsorgó 2002 Turbón tanult meg vezetni, és ami azt illeti elég jól belejött, itt lehet megnézni hogyan terelgeti a gyűjteményének darabjait Fotó: Nógrádi Attila

A BMW menyországból egy egyterűbe csöppenni

A BMW sportrészlegének legszebb darabjait körbenyálazva ülhettem be a márka első fronthajtásos autójába, a 2-es Active Tourerbe. Biztos, hogy még a látottak hatása alatt voltam, mert egyfolytában az a logikai levezetés jutott az eszembe, hogy ha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy megy, mint egy kacsa és úgy hápog, mint egy kacsa, akkor az biztosan kacsa. Nos, a 2-es Active Tourer magán viseli az összes BMW-s stíluselemet, vesék, propeller, szigorú fényszórók, a dízelmotorja pont úgy szól, mint az összes többi BMW-ben, mégis egyfolytában olyan érzésem volt, mintha egy BMW-nek maszkírozott Golf Plusba (bocsánat, most már Sportsvanban), vagy C-Maxban ülnék.

Biztos idővel megszokható és összeköthető lesz majd a BMW-logó az egyterűs utastérrel, de nekem még ezt nem sikerült összeraknom, pedig a 2-es pont olyan jó lett a maga kategóriájában, mint az összes többi Bömbi. Jól megy, jó vezetni (legalábbis a tükörsima svájci szerpentineken jó volt), egy vagyont lehet rákölteni az extralista pipálgatásával, egyedül csak azt nem értem, miért vártak ezzel ennyit, hiszen az egyterű hype éppen lecsengőben van Európában.

A keresztmotor és fronthajtás miatt trükközni kellett a 2-es Active Tourer xDrive rendzserével, de végül megoldották Forrás: BMW

A második nap már csak pár óra jutott vezetésre, mert biztonsági okokból vonattal tette meg a brigád az előre eltervezett út mintegy utolsó harmadát, hogy mindenki elérje a repülőjét. Ennek ellenére még volt idő egy rövid X4-ezésre, és bár a kupésított SUV szerintem egy teljesen értelmetlen műfaj, de sajnos most is úgy szálltam ki belőle, hogy igazából kéne. Érdekes még, hogy a nemrég bemutatott BMW-k után mennyire oldschoolnak tűnt az utolsóként kipróbált X1-es, pedig egy 2009-ben bemutatott és néhány éve frissített modellről van szó. Ami pedig a csapatversenyt illeti, végül a másodikak lettünk a bolgár kollégával, és hogy jobban fájjon az ezüst: pont annyi ponttal buktuk el a győzelmet, amennyi a Rubik-kocka kirakásáért járt volna.

Mindenkinek a hátsókerekes imidzs égett be a szürkeállományába a BMW neve mellé, pedig kerek harminc éve kínálnak összkerekes autókat is, 1985-ben mutatták be az első négykerék-meghajtású hármas sorozatot és azóta csiszolják a rendszert. A tavaly eladott BMW-k 30 százaléka volt összkerekes világszerte. Svájc erősen felfelé tolta az átlagot, mert ott 75 százalék az xDrive-os modellek aránya 2014-ben. Akit a technikai részletek is érdekelnek, kattintson ide Forrás: BMW