Az egy főre jutó Toyoták, tuningautók és pickupok mennyisége Thaiföldön lehet a legmagasabb a világon, de nem csak ezért érdekes Délkelet-Ázsiában autózni. Fejest ugrottunk az ország közlekedésébe, ahol léteznek ugyan szabályok, de senki sem tartja be őket.

Valódi VIP-ek helyett inkább turisták választják a tuktukokat, poénból. Agyondíszítik, kedvenc részletünk a sportkipufogó - mintha a vidámparkban akasztották volna le a körhintáról. Galériához kattintson a képre!Fotó: Gulyás Péter

A forgalmas bangkoki repülőtérről az olcsó magasvasúton körülbelül fél óra alatt lehet beérni a tízmilliós város központjába. Ott a bőröndökkel busz helyett taxiba érdemes átszállni, és úgy eljutni a szálláshelyre.

Mivel a belvárosi autók nagy többsége taxi, pillanatok alatt lehet fogni egyet, válogatni pedig nem érdemes, mert szinte mindegyik Toyota Corolla, a legújabbtól a kettővel ezelőtti generációig. Szerencsére mindegyiket klíma hűti, és akkor sincs tragédia, ha falábú sofőrt fogunk ki: a legtöbben fokozatnélküli (CVT) váltó van, így legalább a kuplunggal ügyetlenkedést megússzuk.

A bangkoki taxisok a gázosított Corollára esküsznekFotó: Gulyás Péter

Hosszú távokra is megéri taxizni

A kék-piros, zöld-fehér, narancssárga, kék, piros, rózsaszín, kék, sárga, lila, fehér taxikat általában bérlik a sofőrök, a zöld-sárgákat viszont megbízhatóbbnak tartják, mert azokat a tulajdonosaik vezetik. Lehet előre megállapodni egy fix tarifáról, de általában jobban jár az ember, ha egy "taximeter" kiáltással kéri a taxióra bekapcsolását, mert az alapdíj csak körülbelül 300 forintnak megfelelő baht. Ebben már az első pár kilométer is benne van, ráadásul az utána következők is töredékébe kerülnek a budapesti áraknak.

Alighanem nőé ez a SwiftFotó: Gulyás Péter

Európai szemmel fura, de taxival a belföldi helyközi közlekedés is viszonylag gazdaságosan megoldható, ha többfős társaság utazik. Mi öten mentünk egy Toyota Innova egyterűvel Bangkokból a kambodzsai határig, az 500 kilométeres útra összesen 40 ezer forintnak megfelelő bahtot fizettünk.

Európában azonnal kiintené a sofőrt a rendőr, ha meglátná az utasokat a platónFotó: Gulyás Péter

Általában a taxisok vezetési tudása arányos a tarifával: furán fogják a kormányt, képtelenek egyenletesen menni, és a tájékozódás sem az erősségük. Az első sofőrünk Bangkokban például a vonatállomástól 4-5 kilométerre lévő szállásunkat a cím ismeretében is képtelen volt megtalálni. Amikor megunt minket, egyszerűen megállt egy araszoló járművekkel zsúfolásig telt négysávos út egyik középső sávjában, pedig könnyen találhatott volna az út szélén olyan helyet, ahol nem tartottuk volna fel az egész forgalmat.

Nagy tisztelet övezi Bhumibol Aduljadezs királytFotó: Gulyás Péter

Láthatóan nem érdekelte a hatalmas dudakoncert, komótosan kezdte el kipakolni a bőröndjeinket a csomagtartóból, és ugyanígy tett a mögöttünk jövő taxi sofőrje is, aki a társaság másik felét hozta. Hamarosan teljesen beállt a dugó a két derék kisiparos miatt, ráadásul a második autó sofőrje nem tudott visszaadni (bevált trükk a turisták lehúzására), ezért percekig húzódott a fizetés. Ennyi idő alatt odaértek a motoros rendőrök a helyszínre, akik azonnal helyszíni bírságot szabtak ki a két taxisra, teljes joggal.

A thaiok élnek-halnak a tuningért, ez a Nissan Teana sem úszta megFotó: Gulyás Péter

Tuktuk, a legvidámabb taxi

Az autók mellett a dugóban sokkal gyorsabb motorkerékpár-taxikat is kipróbálhatja, aki egy vadidegen mögé nyeregbe mer ülni. Még viccesebb háromkerekű tuktukokat leinteni, ezek két-három embert tudnak elvinni. Annak idején a riksákból alakultak ki ezek a 3-4 lóerős lélekvesztők, és szerény teljesítményük ellenére is viszonylag dinamikusan mozognak a városi forgalomban. Vakmerően vetik bele magukat a forgalomba a sofőrjei, minden keletkező résbe bafurakodnak az autósorok között.

Utasra váró tuktuk a Királyi Palota mellettFotó: Gulyás Péter

A tuktuk azonban csak rövid távon, 4-5 kilométerig olcsó, utána drágább lehet a taxinál. Persze lehet fillérekért is utazni velük akár órák hosszat is, de ehhez bele kell egyezni abba, hogy bizonyos időközönként elviszik az embert a partnereik boltjaihoz, ahol ki kell szállni, és 5-10 percig nézelődni. Ezért ők cserébe pecsétet kapnak a füzetükbe a kereskedőtől, amit később benzinre tudnak váltani.

A pickup taxinak is beválik, egyszer húszan utaztunk egy ilyenbenFotó: Gulyás Péter

Vidéken a meghatározott útvonalon járó pickup iránytaxik a városon belüli közlekedés sztárjai. Csak fel kell pattanni a platóra, ahol a két padon akár 10-15-en is elférnek; akinek pedig nem jut hely, még mindig kapaszkodhat a külső rácson, mint nálunk a kukások. Ha le akar szállni az ember, elég megnyomni a csengőt, aztán az utazás hosszától függetlenül be kell adni 10 bahtot (80 forint) a vezetőnek.

A tuktuk kambodzsai változata Daewoo Ticóból készülFotó: Gulyás Péter

A helyi KRESZ senkit sem érdekel

Néha az volt az érzésem, hogy a közlekedési szabályok közül csak az szent, hogy a piros jelzésnél meg kell állni, egyébként a záróvonalat vagy a forgalomtól elzárt területeket úgy kezelik a helyiek, mintha ott sem lennének. Lámpa hiányában a T-elágazásban annak van elsőbbsége, aki egyenesen megy, nem bonyolítják az életet jobbkézszabállyal. Amikor két egyenrangú út keresztezi egymást, igyekeznek körültekintően, lassan átaraszolni rajta, véletlen sorrendben, figyelmeztető dudálások kíséretében.

Jellegzetes thaiföldi jármű a motorizált büfékocsiForrás: www.thaiföld-extrem.hu

Országúton ritka a gyorshajtás, de azért nem árt észnél lenni, mert simán előfordulhat, hogy az út szélén motoros jön szembe, a lerobbant járművekre pedig nem elakadásjelző háromszög figyelmeztet, hanem a sávra kitett zöld ág, esetleg fűcsomó. Európában elképzelhetetlen egy másik, Thaiföldön bevett gyakorlat is: hogy ha valaki halálra gázol egy gyalogost, megúszhatja a börtönbüntetést, ha sikerül megegyeznie az anyagi kárpótlásról a családtagokkal.

Jó lehet itt Toyota-kereskedőnek lenni

Viszonylag fiatal az ország autóparkja, egy holland turistától hallottam, hogy pár éve az állam kedvező kamatozású, hosszú lejáratú hiteleket vezetett be. Ezt új autók vásárlásához lehetett igénybe venni. Persze ázsiai márkák uralják a piacot, a látvány alapján úgy saccolnám, hogy az országban futó autók fele Toyota, a második legnépszerűbb a Honda, európai márkát alig látni. Sok típus kifejezetten a helyi piacra készül helyi gyárakban, a Toyotánál például csak a Corolla és a Hilux egyezik meg a nálunk ismert modellel.

Thaiföld legnépszerűbb szabadidő-autója, a Toyota FortunerFotó: Gulyás Péter

Az autóvásárlók láthatóan a négyajtós szedánokat veszik a ferdehátúakkal helyett, még a gnóm szerzeményekről hírhedt kiskategóriában is. Vidéken viszont mindenki pickuppal jár, mert az egész család felfér a platóra. A leggyakoribbak közé a Toyota Hilux, az Isuzu Hi-lander és D-Max, a Mitsubishi Triton, a Ford Ranger és a Mazda B2500 tartozik. Az autók mellett mindennel közlekednek, aminek kereke van, a motorkerékpárokra nem ritkán öten-hatan is felülnek. Kedvenc járműveim a mobilizált büfék voltak, ezek tulajdonképpen gáztűzhellyel és pulttal felspécizett oldalkocsis motorok.

Mindent tuningolnak a pickuptól a minibuszig

Bangkok a világ egyik legzsúfoltabb városa, az utak nappal telítettek, de érdekes módon a levegő még a magas házakkal körülvett főutakon is sokkal kevésbé büdös, mint Budapesten. Ez arra vezethető vissza, hogy az összes taxi és a legtöbb privát autó is gázzal (LPG-vel vagy CNG-vel) üzemel, dízelmotorja csak az öreg buszoknak és a teherautóknak van.

A cseppnyi Honda Brio is helyben készülFotó: Gulyás Péter

Olyan az utcakép, mintha egy tuningtalálkozón lenne az ember, mert nagyjából minden autón van valami optikai kiegészítő, ami lehet mesefigurákat ábrázoló matrica vagy rendszámkeret, színes alufelni, hátsó szpojler, küszöbtoldat vagy sportos lökhárító, de a leggyakrabban minden egyszerre. Még a pickupok sem ússzák meg az átalakítást, a legtöbbet leültetik, és óriási kipufogót tesznek rá, a terepgumikat pedig széles és peres sportgumikra cserélik, így lényegében megszüntetik a jármű terepjáró képességét.

Egy Fortunerrel bárki David Guettának érezheti magátFotó: Gulyás Péter

Perverz módon vonzódnak a thaiok a csillogó díszbetétekhez, a kilincsfészkekbe szinte mindig tesznek ilyet, de népszerű a króm szemöldök, visszapillantó és lámpakeret is. Magyarázat lehet a tuningmániára, hogy kevés autótípusból van rengeteg példány, ezért ez az egyetlen mód arra, hogy valaki kitűnjön a tömegből. A gyártók szívesen lovagolják meg ezt a függőséget, a legtöbb kocsit már a kereskedésben is fel lehet cicomázni gyári csomagokkal. A Toyota például csak a thai piac számára gyártja a Corolla Nürburgring Editiont, ami a 141 lóerős motorjával és a CVT-váltójával Európában aligha számítana sportosnak, pedig a külseje elég harcias.

Ezzel a Toyotával már nem lehet terepezniFotó: Gulyás Péter

A kispénzűek általában a Toyota Vios Solunákat (a Yaris négyajtós változata) vagy a Honda Jazzeket pimpelgetik, akinek kicsit jobban megy, vesz egy Corolla Altist, esetleg egy Honda Civicet, Chevrolet Cruze-t. Aki a nagy SUV-kat szereti, szinte kivétel nélkül Toyota Fortunerrel jár. Néha olyan érzésem volt, hogy más nagy szabadidőautót nem is árulnak az országban, minden sarkon áll legalább kettő belőle. A Fortuner nem más, mint az alvázas Hilux pickup terepjáró-változata hátul merev tengellyel és laprugóval.

A thaiföldi turisták jól ismerik a belföldi személyszállításra használt Toyota CommutertFotó: Gulyás Péter

Ezek után aligha meglepő, hogy a belföldi turistaszállításra használt minibuszok is kivétel nélkül Toyota gyártmányúak: kívülről egyformán néznek ki, de a felszereltségüktől függően Hiace Traveller, Commuter vagy Ventury típusnévvel futnak, sok esetben szintén porig ültetve. Igen ám, de amikor szokás szerint az előírtánál másfélszer több utast zsúfolnak egy-egy tuningbuszba, beleérne a gumi a sárvédőbe, ezért kőkemény rugókat kell alájuk tenni. Ha valahol, hát ezekben hamar összerázódik a társaság.