Ezen a hétvégén véget ér a veterán autók téli álma

Péntektől vasárnapig tartják az Oldtimerek Hétvégéjét a Vasúttörténeti Parkban. Sok érdekes régi autó mellett buszokat, motorokat és persze kötöttpályás járműveket is kiállítottak. A hétvége legérdekesebb veteránjai közül szemezgetünk, és videóban adunk hangulatjelentést a show-ról. 

Közel ötezer négyzetméteren rengeteg autó elfér – hümmögünk, a Vasúttörténeti Park Orient csarnokába belépve, ahol pokoli zaj fogad. Éppen egy monoposto versenyautó rezonátoros kipufogóban végződő motorját indítgatják. A VW bokszere pedig alaposan kitesz magáért: hangjába belezeng a majd húsz méter belmagasságú csarnok. Mellette egy replika 353-as, pórias nevén kocka-Wartburg ácsorog. A rácsavarozott rendszám eredetijével indult hajdan a keletnémet gyári csapat a Monte Carlo ralira, ahol kategóriagyőzelmet is arattak.

Egy Mini, amiből luxusautót akartak faragni

A Wartburg versenyautóval szemközt furcsa Mini parkol, olyan, mintha összement volna egy hatvanas évekbeli angol luxuskocsi. Az autó fara is eltér a megszokottól: jé, egy lépcsőshátú Mini! Azaz egy Wolseley Hornet Mk. III. - mosolyog a bábolnai Jakus Róbert, az autó tulajdonosa. Alec Issigonnis kisautójának számtalan válfaja közül ez az egyik legritkább, kevesebb, mint harmincezer készült belőle 1961 és 69 között. A Wolseley gyár alapítója a századelőn költözött vissza Ausztráliából Angliába, ahol a korszellem hatására az addig gyártott birkanyíró gépek helyett autók gyártásába kezdett.

vegyes oldtimer Forrás: Prokai Gábor

A biztató kezdet után cége a British Motor Corporationba (BMC) olvadt, majd néhány átszervezést követően a Mk.III-as Hornettel tűnt el végleg az autótörténelem színpadáról. Ez a Hornet ráadásul balkormányos, bár ez nem is olyan nagy szó, Nagy-Britanniában körülbelül kilencszáz font fejében alakítják át a Mini különféle változatait kontinentális használatra. A tízcollos kerekeken guruló apróság a szigetországból először egy Nürnberg melletti faluba került, onnan pedig Magyarországra. Belteréhez nem kellett nyúlni, külseje viszont alapos polírt kapott, mielőtt kihozták a kiállításra.

Sógorok adományozták az első sárga angyalokat

A Magyar Autóklub egy Steyr Puch 500 D-vel érkezett, pár száz méterre lévő új székházából. Ilyen autókkal kezdték meg Magyarországon az országúti segélyszolgálatot a hatvanas években, az német ADAC meg az osztrák ÖAMTC mintájára. Az első tíz kis Puch az osztrák társszervezettől érkezett használtan, hogy aztán a jellegzetes sárga színre festve rója az utakat, egészen a Trabant 601 kombik érkezéséig. Erről a parányi sárga angyalról és utódjáról korábbi cikkünkben olvashat bővebben.

Fiat 500-as karosszéria, osztrák bokszermotorral és egyéb műszaki megoldásokkal: Puch Forrás: Prokai Gábor

A Puch fénymásolt szürke forgalmi engedélyére pillantva észrevesszük, hogy a tulajdonos rovatában az Autóklub és a Rómer Flóris utcai cím helyett női tulajdonosok neve áll – elképzelhető, hogy ezt a kocsit úgy vásárolták vissza restaurálás céljából, biztosat nem sikerült megtudnunk. Azt viszont készséggel elmondta a felkészült fiatal hoszteszlány, hogy miért áll ki a jobb hátsó sárvédőből három rézpálca: az egyszerűbb „bikázás” érdekében ide vezették ki a tartalék akkumulátorok sarkait.

Ősautó, műszerfal nélkül

Nem sokkal távolabb újabb érdekesség, a kiállítás legöregebbje fogad: kihozták a jövő héten bezáró Közlekedési Múzeum Nesselsdorferét, tömörgumi kerekein szerényen ácsorog unokájával, a szintén fekete 603-as Tatrával szemközt. Csak két pedál van a matuzsálemen, abból is az egyik az irányváltást szolgálja: egy mai sofőr egészen biztosan nem tudná elvezetni. A hatalmas lendkerék burkolata még a hátsó üléssor előtti padlóból is kiáll kicsit, de nem ez a legnagyobb kényelmetlenség.

Fényszóró, szélvédő és néhány más apróság is lemaradt a korai autókról Forrás: Prokai Gábor

A faküllős tömörgumi és a kerekenkénti laprugó kombinációja igencsak rázhatta a korabeli utasokat. Apropó, luxus: a műszerfal helyén csupán egy doboz árválkodik, ez a jármű központi olajozásáért felel. Őszinte autó ez, a dobozból induló rézcsövek útját egészen az ülések alatt elhelyezett motorig követhetjük. A forgatónyomatékot a két oldalra szerelt, hatalmas fogaskerék láncon keresztük közvetíti a hátsó kerekekhez, mindenféle burkolat nélkül. Nem szívesen tennénk oda az ujjunkat.

Jaguar helyett egy sportos japán ideál

Három tökegyforma japán sportkocsihoz érkezünk, mind Datsun. Sorhatos motor és kétszeres Kelet-Afrika Rali győzelem jelzi, hogy ezekkel az autókkal igazán nagyot dobott a Nissan anyavállalat a hetvenes években. Bár a cég egy időben szinte szándékoltan személytelen, viszont elpusztíthatatlan autókat gyártott, az itt kiállított 260Z, 280Z, illetve a társaság legfiatalabbja, a 280ZX máig nagyon komoly érzelmeket vált ki a rajongókból.

Rendszerint 2, ritkább esetben 2+2 személyes utastérrel készültek a kecses Datun Z-k Forrás: Prokai Gábor

A Z sorozat azok számára jelentett alternatívát, akik Ferrarira, Porschére nem gondolhattak, mégis igazi, dögös sportautót szerettek volna birtokolni. Ráadásul olyat, ami abszolút megbízható, bátran elindulhat vele az ember Portlandből akár Miamiba is. Meg is hódították a hosszú, lapos orrú sportkocsik Amerikát, a gyűjtők pedig most kezdik csak el igazán felfedezni, milyen különleges alternatívái ezek például a régi német és olasz kupéknak.

Szörnyella de Frász teherautója

Essen pár szó egy öreg, kopottas teherautóról is. Rendszámát jó francia szokás szerint lökhárítójára, illetve sárvédőjére mázolták, fából készített fülkéjét már alaposan megdolgozta a szú. Utasterébe pillantva nyilvánvaló, hogy ez az autó soha nem volt restaurálva, olyan, mintha Szörnyella de Frász kastélyában járnánk. És mégis, a tisztességben megöregedett, elhasznált haszonjármű apró részletei meglepő igényességről tanúskodnak.

Egyre többen értékelik, ha nem az utolsó csavarig felújított, hanem patinás egy öreg autó Forrás: Prokai Gábor

A belső világítás akár egy elegáns szalonban is lehetne, egyrészes ülése süppedős kanapé, és nagyon finom a műszerek rajzolata is. Lyonban gyártották ezt a Berliet-t a húszas évek vége felé. Abban az időben, ha egy gazdálkodó ilyen teherautót vett, két dolognak is örülhetett: egyrészt nyugdíjazhatta végre a szekerét, másrészt pedig abban is biztos lehetett, hogy a robosztus építésű jármű kis odafigyeléssel talán még gyermekét is kiszolgálja majd. A Berliet önállósága 1967-ben, a Citroen birtokba kerülésével szűnt meg, ma pedig a Renault nehéz teherautóit állítják elő a gyárban.

Két napra ötféle veteránprogram

Összesen 500 veterán járművet állítanak ki az Oldtimerek Hétvégéjén a budapesti Vasúttörténeti Parkban, április 10-12-ig. Rengeteg betétprogramot, többek között kolbászvásárt is tartanak, de van KGST-találkozó, vurstli, ÁVÓ-s dioráma és több vasutas program is. Felnőtteknek 2999, gyerekeknek és nyugdíjasoknak 1999 forint a belépő. Aki OT-rendszámos autóval vagy motorral érkezik, a Víztorony Parknál oldtimer találkozón vehet részt, amit a többi látogatónak is érdemes megnéznie.

Ezen a hétvégén amúgy a régi járművek iránt érdeklődőket többféle más program is várja. Szigetszentmiklóson lesz a 100. Old Motors börze, a Kincsem parkban pedig Autók és Kávé néven tartanak old- és youngtimeres összejövetelt. Biatorbágyon, a Budaörsi útnál három márkaklub szervezésében jön össze több száz autó az Oldtimer Premieren.

Vasárnap a Szovjet Járműves Baráti Társaság tart tavaszi évadnyitó kirándulást Szentendrén, a program érdekessége, hogy a Retro Design Center kiállítást is megnézhetik az érdeklődők, kora délután pedig felvonulás is lesz a Skanzen felé.