Bár nem a kései Komar volt a szocialista motorkerékpár-ipar csúcsa, sokan emlékeznek rá jó szívvel. Ezt aligha a fürgeségének köszönheti, viszont fillérekből fenn lehetett tartani, és bárki elboldogult a vezetésével. Persze mai szemmel nézve, egy robogóhoz hasonlítva azért érdekes kalandokat tartogat.

Egy 190 cm magas motorosnak már nem túl kényelmes a lengyel moped. A középsztender nagyon lóg, kanyarban hajlamos leérni. Az összeszerelési minőség nem érte el a cseh vagy kelet-német konkurensekét. Az első villa rugói nem túl tartósak, a fékek harmatosak. Kék, zöld és narancssárga színben gyártották ezt a típustForrás: Ear.Hu

Zebegényi gyerekkori barátom nagyon büszke volt Romet Kadetjére, néhányszor vitt is vele, emlékeim szerint nem volt vele sok gond, tette a dolgát éveken át. Az a típus már a kerékpárokat és kismotorokat is készítő lengyel gyár sokadik géperejű kétkerekűje volt, a koraiakat Komar néven ismerhették és ismerhetjük a mai napig is.

Ismerős sziluett

Abból az első az MR 230–as 1960-ban jelent meg a piacon, kecses vázával, vékonyka kerekeivel, lengővillás első futóművével, s más részletmegoldásaival nagyon hasonlított a kelet-német Simson SR1/SR2 szériára. Két évig készült, ezt követte a 231-es, 232-es, majd 1963-tól a 2320-as, és több típusváltozatot szülő módosítás után végül a 2352-es, amelyet aztán 1983-ban küldtek nyugdíjba, amikor már a modernebb Kadet is ott volt a piacon.

Mindkét oldalon van egy kis szerszámos fakk, a csavarral rögzíthető műanyag dekli könnyen törik, börzén sok pénzt kell érte adniForrás: Ear.Hu

Ahogy egykori és mostani Romet tulajdonosok tapasztalatait olvassa az ember, vegyes kép alakul ki a lengyel gépről: hol magasztalják tartóssága, hol a pedig a pokolra kívánják megbízhatatlansága miatt. A bemutatott 1978-as, azaz a 2352-es sorozathoz tartozó főszereplőnk nem sok gondot okozott eddig tulajdonosának, Koszorus Balázsnak.

Az első Komárt ellopták

Nem ez az első Komar a családban, édesapja ugyanilyen 78-asat vett újként az ajkai Horizont áruházban, s járta vele rendszeresen az Ajka-Révfülöp távolságot gyümölcsökkel teli szatyrokkal megrakva, a 30-35 km/órás utazótempóra képes, kétfokozatú kéziváltós paripa pedig bírta és bírta a nem kis megerőltetést jelentő túrákat. A szépen karbantartott Komárt egyik éjszaka eltolta egy tolvaj, pótlásnak nem is jöhetett más típus szóba.

A korai Komárokban egy másik erőforrás dolgozik (ezt hívják „kockablokkosnak” is), ennek 1,4 lóereje kevésnek számított a hasonszőrű szoci segédmotorokkal összevetveForrás: Ear.Hu

Ekkor érkezett a családhoz ez a példány, viseltes, kicsit hiányos, ám működőképes állapotban, de hamar parkolópályára került, és mehetett a sufniba. Balázs, akinek gyerekként elvette a kedvét a motorozástól, amikor a Komárral hatalmasat perecelt, most úgy gondolta, talán megéri elővenni és felújítani a megöregedett masinát. Acélvázát teljesen szétszedték, lepucolták, majd profi fényezőhöz vitték, s kikeverték hozzá ezt az eredetihez nagyon hasonló narancssárga színt.

Nem tekerni kell, hanem berúgni

A leharcolt egyhengerest is apró darabokra bontották, jöhetett az új hajtókar és dugó, az új főtengely és a szimmering garnitúra. Eredetiek a teleszkópok és a napokig tartó pucolással felfrissített felnik, viszont a bovdenek és 19 colos gumik újak, ahogy az ülés szivacsa és műbőre szintén most készült. Kipufogóból szeretett volna újat Balázs, ám a lengyelektől érkezett fekete utángyártott darabtól elment a kedve, inkább visszatette a patinás eredetit.

Eredeti a hátsó lámpa, a láncvédő műanyag új beszerzés. Alkatrészeket találni hozzá, de a lengyelek egyre drágábban adnak hozzá mindent. Újak a 2,25 x 19-es abroncsok, tankja 6 literes, a sárvédők aljára Babetta sárvető gumikat tett a tulajdonosForrás: Ear.Hu

A karburátornál kell keresni a szívatót, ezt még melegben is ajánlott kihúzni, hogy beinduljon az 1:30-as keverékkel üzemelő Komar. Ezt a mopedet a Jawa Babattákkal ellentétben nem pedállal lehet betekerni, hanem berúgókarja van. Néhány taposás kell csak, s már harsányan kerepel is az ötvenes léghűtéses, bár várni kell vele néhány percet, mert hidegen fulladozik. Nem rossz az üléspozíció, viszont nekem (193 cm magasra nőttem) a kormány kicsit közel van a térdeimhez. 

Száguldás 1,4 lóerővel

Még indulás előtt jön az első nehézség: a baloldalra tett kormányváltót nem tudom fokozatba tenni. A kettes még csak-csak, de az egyes reménytelen. A tulajdonos gyorsan kisegít, ám induláskor lefulladok, így a türelemjáték újraindul. Végül sikerül elrajtolni, de a teszt végére sem vergődtem zöld ágra a karral. Balázs később felhívott: beállította, most sokkal könnyebben megy a kapcsolás.

Az egyik kritikus pont a kézi kuplung és váltókar: nehézkes beállítani, sokszor (itt is) szenvedés vele a kapcsolgatásForrás: Ear.Hu

Az 1,4 lóerő visszafogott gyorsításhoz elég, a kis gép menet közben folyamatosan vibrál, remeg alattam. Fékjeire illik a harmatos jelző, az első villa elég bizonytalanul tartja a kereket, de a Komar nem fordul rosszul, igaz, ha kicsit is bedöntjük a motort, a középsztender máris karcolja az aszfaltot. Mindezzel együtt mosolyogva szállok le róla, miközben Balázsnak bevallom: nem estem szerelembe a Romettel. De megértem azokat, akiket megérint a hangulata.