Ontotta a Suzuki-gyár a kétütemű autókat és motorokat

Vágólapra másolva!

A japán márka főhadiszállásán óriási gyűjtemény mutatja be a márka történetét. Bejártuk, és a motorkerékpárok mellett érdekes minikupékkal és furgonokkal találkoztunk. Érdekes tanúság volt, hogy a nem csak Európa keleti felén húzták ki a nyolcvanas évekig a kétütemű autók.

Retro Mobil,

Szécsényi Gábor

Vágólapra másolva!

veterán autó Retro Mobil

Hamamatsu 800 ezer lakosú, hangulatos tengerparti nyaralóövezettel szegélyezett iparváros, Tokiótól 250 kilométerre délre. Ez a Suzuki központja a cég 1909-es alapítása óta, és a márka hat helyi üzeme is a közelben működik. A központi irodaház bejáratával szemben áll a Suzuki Plaza. Természetesen nem egy bevásárlóközpont mozival és butikokkal, hanem a márka múzeuma.

Gazdag tárlat fogadja a látogatókat hagyományos felépítéssel, az emeleteken a Suzuki történetét követhetjük végig, fő profiljukra, a csónakmotorokra, az autókra és a motorkerékpárokra koncentrálva.

Ahogy oly sok japán nagyvállalat, a Suzuki is szövőszékek gyártásával kezdte,

az autós üzletágba 1955-ben szállt be. Ma Japán mellett Kínában, Thaiföldön, Indiában, Pakisztánban, Egyiptomban, Indonéziában, Spanyolországban és Magyarországon működtet üzemet. De a múlt csak egy helyen, Hamamutsuban elevenedik meg, amit rövid képriportunkból megismerhetnek.

Fronte Coupe (1971)

Elsőkerék-hajtású apróság, a formáját Giugiaro tervezte. A motorja 360 cm3-es kéthengeres, vízhűtéses kétütemű, 37 lóerővel. Autós kártyákból lehet ismerős, áttervezett utódja Európa pár országába is eljutott – négy ütemmel, farmotorral.

RE-5 (1974)

A gyűjtők a fél karjukat is odaadnák érte. Különlegessége, hogy egytárcsás, 62 lóerős Wankel-motor viszi, ráadásul mindössze egy évig gyártották. A bolygódugattyús technológiát az összes gyártó feladta, és motorkerékpáron mindig is ritka volt.

Suzuki T20 (1965)

Megjelenésekor a világ leggyorsabb sorozatgyártású 250-ese volt, a magát a Suzukit pedig a Honda után a második számú motorkerékpár-nagyhatalomként jegyezték. Kéthengeres, szivattyús olajozású kétüteműje 25 lóerős.

Suzulight Carry (1961)

A márka első igazi teherautója, persze bonsai-méretben. A hatvanas évek elején külön üzemet építettek a gyártására. Kéthengeres, 360-as léghűtéses kétütemű repíti, 21 lóerővel. Máig építenek mininfurgonokat Japánban, de nem ilyen aranyosakat.

Suzulight Fronte (1965)

Ez sem úszta meg a „Light" utónevet, a méreteit elnézve nem véletlenül. 22 lóerős, léghűtéses, 360-as motorocska pöfékelt benne, mondanunk sem kell, két ütemmel. Nagyon jól lehetett használni a zsúfolt nagyvárosokban, szinte egy helyben megfordult.

Scrambler TC250 (1967)

Egy dögös, felhúzott kipufogós 250-es, elősorban az amerikai piacra szánták. A nagy teljesítményű kétütemű motorkerékpárok kihaltak a nyolcvanas években, de a robogókban egészen a közelmúltig megmaradt a technika.

GS 750E (1978)

Szenzációs négyes: ennyi az ütemek, és a hengerek száma is. A 68 lóerős 750-es komoly, pörgős sportgép volt. Amikor eljött világszerte a motorkerékpárok reneszánsza, a Suzuki és a többi japán gyártó alaposan befűtött a régi amerikai és európai márkáknak.

Suzulight Van (1966)

Már szivattyús kenésű volt a 360-as kétütemű (22 lóerővel), tehát nem keveréket kellett beletankolni, miként nálunk még sokáig a Trabantokba. Az icipici lökettérfogatot és karosszériaméretet a kedvező adózású miniautó (kei car) kategória indokolta.

Alto (1979)

Az első sorozatot 560 cm3-es 28 lóerős, vízhűtéses háromhengeres hajtotta, ekkoriban az LJ, sőt, a nálunk is ismert SJ (későbbi nevén Samurai) dzsipekbe is kerültek még kétütemű motorok. Később az Alto-sorozat Indiában is nagy karriert csinált, Maruti néven.