Sok száz lóerő, elektromos kabriótető, sportülések, dögös kipufogóhang: mindez csak sallang! A primitív Citroën Méhari az igazi nyitott élményautó, amiért apraja-nagyja egyaránt rajong, és nehéz eldönteni, kreténségét vagy szabaságélményét nehezebb-e megunni. 

Népes kacsacsalád

Még a japán-, brit-, német vagy olasz autók legelvakultabb hívői is elismerik, hogy a Citroën járműgépészei számtalan pompás négykerekűvel ajándékozták meg a világot az elmúlt évszázad közepe után. Ne a korát megelőző műszaki megoldásokkal operáló Citroën Traction Avant vagy DS lebegjen a szemünk előtt, a puritán 2 CV, azaz Kacsa talán sokkal nagyobb durranás volt, hiszen tömegeket tudott az országutakra csábítani.

Nem lehet mással összetéveszteni. Készült 4x4-es változat, annak legjellemzőbb ismertetőjegye a motorháztetőre fektetett pótkerék. Az első utasok ki tudnak lépni az autóból az oldalsó vágatonForrás: Karner Miklós - Retro Mobil

A franciák népautója nemcsak hosszú pályafutása, olcsósága vagy elpusztíthatatlan mechanikája miatt érdemel szót. A nem mániákus autórajongóknak talán fogalmuk sincs róla, hányféle autó hordta ruhája alatt a pofonegyszerű alvázat és a kéthengeres léghűtéses bokszermotort, nem is beszélve a tornamutatványokra képes futóműről, fekvő lengéscsillapítókkal

A Dyane, az AkaDyane áruszállító, a 2CV Furgonette, az Ami 6 és az Ami 8, a kis példányszámban készített Bijou kupé vagy az elsősorban az afrikai kontinensnek szánt FAF modell is mind-mind 2CV leszármazott. S van még egy típus, egy igazi kultuszautó: a Méhari, azaz a Dromedár.

A kasztni: műanyag kád, sátorral

Ez a minimálkabrió hatvanas évek második felében született, először a SEAB nevű cég prototípusaként láthatta a közönség. A Citroën maga is tervezett ilyen, ma divatos kifejezéssel élve „szabadidős” tevékenységre, nehéz körülmények közé való modellt a Kacsa alapjaira, az volt a Sahara: 1958 és 1966 között készítették, s nemcsak az orrában, a csomagtartójában is volt egy motorja, mind a négy kerekét hajtották.

Lent van a ponyva, innen már csak egy lépés kivenni a tetőtartó vasakat. A szélvédő is lehajtható, ám ahhoz az ablaktörlőket is el kell távolítani a helyükrőlForrás: Karner Miklós - Retro Mobil

A Méhari jó Sahara-utódnak tűnt, 1968-ban bemutatták a Citroën emblémás változatot a Kacsa-család (a gyári leírások alapján a Dyane) alapjain, azaz elsőkerék-hajtással, négyfokozatú szinkronizált váltóval, 598 köbcentis, 26 lóerős (később 602 cm3-es, illetve 29 LE-s) kéthengeres, léghűtéses bokszermotorral. Az alvázat kiegészítették egy acél vázszerkezettel, erre rögzítették popszegecsekkel az akkoriban különlegesnek számító ABS műanyagból készült karosszériaelemeket.

Két kallantyú tartja a helyén a műanyag csomagtérajtót, az üléstámla ledöntése után síkpadlós raktér keletkezikForrás: Karner Miklós - Retro Mobil

Túl sok plasztikot nem használtak fel, hiszen a Méhari a motorháztól hátrafelé szinte teljesen nyitott, az utastér csak alul, az ülések vonaláig van beburkolva. A tetőt sátorcölöpökhöz hasonlító rudakból álló szerkezet tartja, az egészet el lehet távolítani, s még a szélvédőt is le lehet hajtani; levetkőztetve igazán szappantartós jelenség. A kezdeti típusokról még az oldalajtó is hiányzott, azoknál lánc „védte” csak az utasokat a kirepüléstől; abban az időszakban biztonsági öv sem tartozott az autóhoz, s jól megmarkolható kapaszkodót sem tettek az utas közelébe.

Hosszú évekig egy padláson lakott

Éppen egy ilyen ritka korai darabbal randevúztunk Albertirsán. Dr. Pintér Adrián állatorvos a Citroënek szerelmese (s nem mellesleg az egyik alapítója a francia márka barátait tömörítő Citroën Automobil Club Hungary-nek), első nyugati autója egy 2CV 6 modell volt, ami 17 évvel ezelőtt érkezett a családi ház garázsába. Azóta a márka legkülönfélébb típusait vitte haza és újította fel, tíznél is több darabból áll a gyűjteménye.

A 120 km/óráig skálázott sebességmérő, a 25 literes tank szintjét mutató műszer, az Ampermérő és a váltóséma rajza a „néznivaló". A baloldali bajuszkapcsoló a hangosan kattogó irányjelzőé, a jobb oldali a fényszóróé és a dudáéForrás: Karner Miklós - Retro Mobil

Az 1969-es Méharit dobozokban, szétszerelt állapotban szerezte meg, előző gazdája így tartotta házának padlásán. Életének első évtizedeit Ausztriában, kirakati bemutató autóként töltötte, ezért motorja és futóműve teljesen újszerű volt. Igaz, magyarországi első tulajdonosa valamiért kékre festette a kasztnit, ezért az összerakás sok órás lakkeltávolítással indult.

Teherautós a kialakítás, de a pedáltérrel legalább nem spóroltak. A kuplungpedál rövid úton és vaj puhán dolgozik, a kilincsszerű fekete műanyag a kézifékForrás: Karner Miklós - Retro Mobil

Ez nem is lehetett olyan egyszerű faladat, hiszen alig vannak sík felületek, oldalt hullámos a kasztni, ezzel amúgy a merevséget akarták növelni. Eredetileg a mostani törtfehérre hasonlító világos árnyalatot viselte, de nem fényezés formájában, mivel a műanyag ruhát anyagában színezték. Az eltelt évtizedek nyomot hagytak a felületen, jobbnak tűnt a kifakult elemeket inkább a gyárival megegyező árnyalatú lakkal újjávarázsolni.

Ring és szeles, mint egy sétahajó

A tesztút első részében fennhagytuk a tetőt, ennek ellenére majd kivitt a városi tempónál már tomboló viharnak tűnő szél, egy szál trikóm nem ért sokat, hamar magamra húztam a félredobott vékony kabátot. Vendéglátóm az enyémnél lengébb öltözetben is bírta a strapát, hiába, megedződött: már bejárta a világot a nyitott oldalú Méharival, az eső és a szél sem tántorította el soha, hogy eljusson vele akár több száz kilométerre.

Innen jól látszik, mennyire lapos szögben áll a kormány, s hogy milyen jól kézre áll a műszerfaléból kiálló váltókar. Az egyetlen kapaszkodási lehetőséget a középső „majrévas" nyújtja. Hátra csak beugrani lehet, a pótkerék a gyári helyén vanForrás: Karner Miklós - Retro Mobil

Elöl még a vászontetőhöz csatolható oldalsó védőelem sincs (olyat csak a későbbi, ajtós változatok kaptak), hátul talán jobb lehet ücsörögni a kerti padszerű lócán, mert legalább van oldalfal, ezért a szél nem csap közvetlenül az ember arcába.

Hagyományos kabrióval nem hasonlítható össze a vezetési élmény, sőt, semmilyen más autóban tapasztalttal nem lehet egy kalap alá venni. Az 50 km/órás tempó már száguldás, a puha rugózásnak köszönhetően az apró úthibáktól is ring az autó, mint egy vízibusz a fodros Dunán. A fekete műbőr ülések viszonylag magasan vannak, a sofőr úgy érzi magát, mintha nem autóban, inkább lovas kocsi bakján terpeszkedne, csak kantár helyett egy teherautósan lapos szögben álló, vékony volánnal terelgeti a „ménest”.

Nagyjából Trabant-tempóra képes

Letörölhetetlen vigyort garantál, ahogy a szél és a jellegzetesen visítós léghűtéses motor zaja egymásra licitálva muzsikálnak, miközben a pofonegyszerűen kezelhető, a műszerfal alól a jobb kézhez kilógatott váltókarral dolgozunk. Nagy dinamizmust ne várjunk a bokszertől, a visszafogott gyorsítást és a nyugodt korzózást szereti a Méhari.

Így könnyű szerelni; nincs zsanér, csak két pánt elöl, egy-egy lefogó gumi oldalt, az ablaknál pedig be kell akasztani a megfelelő vájatba a géptetőt. Az elektromos rendszer 12 Voltos, az akksi mindössze 26 Ah-sForrás: Karner Miklós - Retro Mobil

A 15 colos virsligumik kellően magasan tartják a kasztnit egy kis terepezéshez, erdőben, hepehupás dűlőutakon komolyabb offroadereket megszégyenítően szedi a lábait. A 4x4-es változatoknál mindehhez a tapadás is megvolt, de strandra vagy mezőre a sima fronthajtás is elég. Bár négy dob lassítja csak, és szervó sem könnyíti a sofőr munkáját, a megállás cseppet sem küzdelem, hiszen vászontetővel is mindössze 570 kilót nyom a jópofa kisautó.

180 mm a szabad magasság, ez a mai szabadidőautókéval vetekedő méret. A teljes „tetőtlenítés" körülbelül 15 perc, a két-két csavar oldásával eltávolítható B-oszlop lassítja le a műveletetForrás: Karner Miklós - Retro Mobil

Pintér úr autói közül a Méhari kelti a legnagyobb feltűnést az utcán: a lelkes autógyűjtő igazi csendőrruhát varratott magának és kisfiának, így úgy néznek ki, mint a Louis de Funés főszereplésével futó legendás francia vígjátéksorozat csendőrei. Ők a filmvásznon szintén Méharival kergették a rosszfiúkat, így már gyártási ideje alatt kultikussá vált a típus, ellentétben a hasonlóan szellős és vidám Mini Moke-kal.

Forrás: Karner Miklós - Retro Mobil
Műszaki adatok
Karosszéria: Négyüléses, nyitott, acél alvázra épített műanyag karosszéria vászontetővel
Motor: bokszer elrendezésű, kéthengeres, hengerenkénti kétszelepes, léghűtéses, négyütemű benzinmotor, elöl keresztben beépítve. Négysebességes, teljesen szinkronizált kéziváltó, elsőkerék-hajtás.
Hengerűrtartalom: 598 cm3
Teljesítmény: 26 LE
Felfüggesztés: Elöl-hátul független felfüggesztés, spirálrugókkal
Fékek: Elöl-hátul dobfék
Saját tömeg: 570 kg
Tengelytáv: 2370 mm
Hosszúság x szélesség x magasság: 3520x1530x1640 mm
Hasmagasság: 180 mm
Forrás: Retro Mobil