Titkos tipp Koreából, Suzuki Vitara helyett

2016.01.18. 17:26

A koreai 4x4-specialistát eddig a nem túl szép, de megbízható, robusztus autók gyártójaként könyveltük el, az új, kifejezetten Európának tervezett Tivolinak azonban a belbecs mellett a formája és a technikája miatt sem kell szégyenkeznie. Van pár olyan tulajdonsága, amivel a Suzuki Vitarát is meg tudná szorongatni, de a szinte teljesen ismeretlen márkanévvel ez nem lesz könnyű feladat. 

Mi ez, és mi az új benne?

Egyetlen kategóriában sem jelent meg annyi új szereplő az elmúlt pár évben, mint a kis szabadidő-autókéban, ami a kereslet folyamatos emelkedésének köszönhető. Ez a szegmens pont beletalál az átlagos magánvásárlók ízlésébe,hiszen terepjárós, robusztus külső, elfogadható vételár és fenntartási költségek, a kisautókénál tágasabb utas- és csomagtér, valamint jó padkamászási képességek jellemzik ezeket a kocsikat.

Semmivel sem összetéveszthető a forma, a fehér alapszínnek jól áll a fekete tető és felniFotó: Gulyás Péter

A Renault Captur, Nissan Juke, Mazda CX-3, Kia Soul, Mini Countryman és a hazai gyártású Suzuki Vitara is ebbe az osztályba tartozik, utóbbi tavaly úgy lett a 2. legkeresettebb modell Magyarországon, hogy csak márciusban kezdték gyártani, és a flottaértékesítésekből alig vette ki a részét.

Alig hosszabb a Vitaránál, mégis sokkal tágasabb a jelentősen nagyobb tengelytáv miattFotó: Gulyás Péter

Ebbe a kategóriába érkezett az eddig a fura külsejű terepjárók gyártójaként ismert dél-koreai SsangYong márka újdonsága, a Tivoli is. Az olasz városról vett elnevezéssel azt szeretné üzenni az immár az indiai Mahindra fennhatósága alá tartozó koreai gyártó, hogy ezt a kocsit elsősorban az európai vásárlóknak szánták.

Pofás a forma

A Tivolit valószínűleg már nem azok a kezek tervezték, akik annak idején az autók Quasimodójának számító régi Rodiust, vagy a pajzs alakú hátsó lámpáiról felismerhető Kyront, esetleg a pickupok rémét, az Actyon Sports-t. Már az új Korandón is látszott, hogy jó irányba indult el a SsangYong, de a Tivolival derült ki, hogy nem csak kellemesen semmilyen, hanem mérsékelten karakteres formát is tudnak alkotni.

A hátsó lámpák fehér búrát kaptak. Hátrafelé nagyon rossz a kilátás, kell a tolatóradarFotó: Gulyás Péter

Oldalról kissé emlékeztet ugyan a Kia Soulra, de a Tivoli annyi ügyes részlettel (tetszetős fényszórók, erős hátsó sárvédő-domborítások, lapos szélvédő, fekete A- és B-oszlopok) rendelkezik, hogy koppintásnak nehéz lenne nevezni, sőt, határozottan jellegzetes és felismerhető. A tesztautó a sok érdeklődő tekintetet a formája és az ismeretlen márkajelzése mellett a 199 ezer forintba kerülő Black csomagnak is köszönhette, amely 18 colos, fekete felniket és feketére fényezett tetőt tartalmaz.

A látványos, 18 colos kerekek pattogóssá teszik a rugózást, de sima úton jól tapadnakFotó: Gulyás Péter

A Tivoli technikája semmi rendhagyót nem kínál: 1,6 literes, közös-nyomócsöves dízelmotor hajtja, amely saját fejlesztésű. A 115 lóerős teljesítmény és a 300 Nm-es érték is átlagos, 149 ezer forintért start-stop rendszer is kapható hozzá, ami városban pár decivel csökkenti a fogyasztást.

Sok konkurens modellel ellentétben a Tivolihoz rendes automatikus váltó (449 ezer forint) és összkerék-meghajtás is kapható (499 ezer forint), a koreai 4x4 specialista tehát hű maradt a terepjárós hagyományaihoz még egy városi SUV esetén is. Persze a SsangYongnak egy városi SUV-t készíteni olyan könnyű lehet, mint egy Michelin-csillagos séfnek egy szalonnás rántottát.

Kissé kusza a műszerfal, a puhának kinéző műanyagok is kemények, de az összeszerelés gondos. A váltót annak ellenére öröm használni, hogy hosszú úton járFotó: Gulyás Péter

Persze a Tivoli nem komoly offroad gép: csak 167 mm a hasmagassága, és a 20,5 fokos első, valamint a 28 fokos hátsó terepszöget sem túl komolyak, bár a padkára azért könnyen felmászik, és már az a tény is terepjárós színben tűnteti fel, hogy egyáltalán megadta a SsangYong ezeket az adatokat. Az alapmodell is jól felszerelt, a drágábbakban pedig szinte minden van, csak a vezetéstámogató rendszerek hiányoznak: adaptív tempomat, parkolóasszisztens, holttérfigyelő, sávtartó felárért sem rendelhető.

Milyen benne utazni?

A Tivoli egyik legnagyobb vonzereje a külső méreteit meghazudtolóan tágas utastér. Ugyan csak 2 centivel hosszabb a Vitaránál, de a tengelytávja már 10 centivel nagyobb, ami az utastér méretét persze kedvezően befolyásolja. Hátul akkora a hely, hogy a legtöbb alsó-középkategóriás autó is megirigyelné, nagyok a tárolórekeszek, és a csomagtartó is kifejezetten tágas a maga 423 literével. A 4x4-es Tivolikban az igényesebb hátsó futómű és a hátsó differenciálmű helyigénye miatt csak 327 literes az üreg, viszont azokban nem képződik lépcső, ha lehajtják a hátsó ülést.

Mélyen van az üreg, magas a rakodóperem, de a 423 liter így is tisztességes érték. A 4x4-esnek sokkal kisebb a csomagtereFotó: Gulyás Péter

A Tivoli más adukkal is rendelkezik a tágasságon felül. Az ülések szélesek, hosszúak és nagyon kényelmesek, ráadásul kellően magasan is vannak, így a ki- és beszállás könnyebb, mint egy átlagos személyautóból. Még sosem találkoztam olyan autóval, amiben memóriás lett volna a klíma, de a Tivoliban ilyen: ha valami miatt rövid időre megváltoztatnánk a beállításokat, akkor utána elég egy gombnyomás, és minden visszaáll az elmentett, kedvenc beállításra.

Jó ötlet a memóriás klíma, más autóban nincs. Kár, hogy a gombok kissé olcsó hatást keltenekFotó: Gulyás Péter

A rugózás az alacsony oldalfalú, 18 colos felnikkel is elviselhető: rossz úton kicsit ráz az úthibákon, de a kemény ütéseket hatásosan tompítja a jól eltalált csillapítás. Valószínűleg érdemesebb a ballonosabb, 16 colos kerekekkel rendelni a Tivolit, amelyek biztosan sokat javítanak a menettulajdonságokon, igaz, azokkal nem néz ki ilyen jól. Még a zajcsillapításba sem nagyon lehet belekötni, semmivel sem hangosabb a SsangYong, mint a konkurensek, a szél- és motorzaj autópálya-tempónál is abszolút elfogadható.

Nagyon kényelmesek az első ülések, a legjobb felszereltséghez fűtés és szellőztetés is vanFotó: Gulyás Péter

Persze azért lehetne min javítani: a kusza, kopogós műanyagokból álló műszerfalon érződik a spórolás, a kormány csak fel-le állítható, a hifinek a régi Kiákból származó piros kijelzője nem túl szép és kissé pixeles is, a klíma csík alakú gombjai és a kályhaezüst felületek idejétmúltnak tűnnek. Ezekkel a hibákkal azonban kivétel nélkül együtt lehet élni, az általános felhasználói élmény döntően így is pozitív.

Milyen vezetni?

A SsangYong korábbi autóit ismerve nem voltak túlzott elvárásaim a Tivoli vezetési élményét tekintve, talán ezért okozott kellemes meglepetést. Az saját fejlesztésű, lánchajtású dízelmotor 115 lóereje és 300 Nm-es nyomatéka pont megfelel a kategória átlagának. A 181 km/h-s végsebesség több mint elegendő, az 1,35 tonnás tömeg meg sem kottyan a motornak: 1300-as fordulattól kedvetlenül ugyan, de elkezd húzni, 1800-2000 táján viszont nagyot tol (húz), és innentől dinamikusnak érződik.

jól sikerült a SsangYong dízele: csendes, kellően erős, és a vegyes fogyasztása 7 liter alatt tarthatóFotó: Gulyás Péter

Még négy személlyel is nyugodtan neki lehet vágni egy kamion előzésének, míg a 160 Nm-es nyomatékú benzinesről ez nem biztos, hogy elmondható. A dízel hátránya, hogy ügyetlen kuplungkezeléssel hajlamos lefulladni, mert a kuplung nyomáspontja nem túl határozott, de ezt egy kis rutinnal el lehet kerülni.

A sok vakkapcsoló a vezetéstámogató rendszerek hiányára utal. Talán a ráncfelvarráskor kijavítják ezt a hibátFotó: Gulyás Péter

Az egyszerű, hátul csatolt lengőkaros futómű a 18 colos felnikkel csak sima úton vizsgázik jól, a karosszéria billegése a magas építés ellenére is minimális, a 215-ös gumik tapadása több mint elegendő. A kormány kellemes súlyozású és viszonylag pontos, így a visszajelzések viszonylagos hiányát is meg lehet bocsátani neki. Három fokozatban lehet állítani a rásegítést: a legkönnyebb csak parkoláskor jó, mert nagyon szintetikus, a legnehezebb pedig csak az erőszükségletet növeli meg, a visszajelzéseket nem. Nem is nagyon nyúltak a kapcsolóhoz, a középső állás a legjobb.

Egyik közvetlen konkurens sem ad ennyi helyet a hátsó ülésekenFotó: Gulyás Péter

A Tivoli vezetési élménye alig különbözik attól, amit legfőbb konkurense, a Suzuki Vitara nyújt: mindkettő viszonylag élvezetesen kezelhető kis SUV, pontos kormánnyal és precízen megvezetett váltóval, jó motorokkal és jó kilátást adó, magasra tett vezetőüléssel.

Megéri az árát?

A Tivoli ára nincs messze a magyar gyártású Vitaráétól. A legolcsóbb benzines 4,79 millió, a legolcsóbb dízel 5,59 millió forintba kerül, míg a Suzuki árlistája 4,49 milliótól indul, a legolcsóbb dízel pedig 6,21 millió (más kérdés, hogy kereskedői akciókkal faragni lehet az áron). A SsangYong legnagyobb előnye, hogy az összkerékhajtást és az automata váltót bármelyik motorhoz és felszereltséghez meg lehet venni, míg a Vitaránál ezek csak a drágább, jobb felszereltségekhez érhetőek el. A legkívánatosabb, összkerekes, automata, dízel Tivolit már ki lehet hozni 6,54 millió forintból, míg egy hasonló hajtásláncért a Suzukinál 6,81 millió forintot kérnek.

Kevesen tudják, hogy mi jön mögöttük, ha ezt látják a tükörbenFotó: Gulyás Péter

A Tivoli egy meglepően versenyképes modell a SsangYongtól, legnagyobb erénye az egyedi (de vállalható) dizájn, az egy kategóriával nagyobb autókat idéző helykínálat, a jó hajtáslánc és az 5 év garancia. A Suzuki mellett az olcsóbb fenntartás és alkatrészárak, a számos, felárért elérhető vezetéstámogató rendszer és a várhatóan jobb értéktartás szól, de nem szabad elfelejteni, hogy belül jóval szűkebb a Tivolinál.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK