Mindenes nyerges - Csepel D-450 Ny-18 (1959)

1949-ben a Csepel Autógyár sokféle célra felhasználható teherautók és a hozzájuk való dízelmotorok gyártásába fogott. Persze nem előzmény nélkül: megállapodtak az osztrák Steyr céggel az 1948-ban bemutatott új dízelmotor család és a 380-as típusjelű teherautó licenszének átadásában.

Osztrál licensz

Az elérhető adatok szerint csaknem 400 ezer dollárt utalt át az állam az osztrák vállalatnak, viszont a kontraktus értelmében 10 év után a szabadalmak mind Magyarországot illették. Épült is egy új gyár Szigetszentmiklóson (a város ezen területe ma Szigethalom), s 1950. április 4-re kész lett az akkor még NIK 350-esnek (a NIK a tervezés koordinálásával megbízott Nehézipari Központot jelentette) hívott típus, orrában a jórészt Steyr alkatrészekből összeállított négyhengeres dízellel.

Termékeny évek

Ezután igencsak beindult a fejlesztőmunka a Csepel Autógyárban: megjelent a 2,5 tonnás terhelhetőségű B-300–as, a Retro Mobilban korábban bemutatott Nik-130-as katonai vontató-terepjáró, a lánctalpas tüzérségi vontató, a Cs-800-as, a Csepel talán legismertebb modellje, a 350-esen alapuló 4x4-es D-344-es, s készültek a motorok – D413 dízel, B413 benzines, hathengeres D613 dízel, stb. - is.

1958-ra lett széria érett a modern megjelenésű, és sok részletében modernizált D-450-es (más kardántengelyt, szélesebb felniket és fékdobokat, másik váltót, módosított futóművet kapott, mint az eredeti „csőrös”), amelynek sok feladatot szántak: készült belőle platós, billencs, rendőrségi szállítójármű, emelőkosaras kocsi, és nem utolsó sorban nyerges vontató.

Sokféle pótkocsija lehetett

A cikkünkben bemutatott D-405 Ny-hez (Ny, mint nyerges) a gyári brossúra szerint nyolcféle pótkocsi tartozhatott: 8 tonnás teherszállító, 7 tonnás cementszállító, 8 tonnás vámzáras teherszállító, 6000 literes borszállító, 6000 literes tejszállító, 9000 literes üzemanyagszállító, valamint 8000 literes tanker, amelynek végében egy 800 kilót elbíró, kétszárnyú ajtós tárolódoboz utazott. Éppen e legutolsó változat az, amelyet a bordó vontatóhoz csatolt gazdája.

Az 1959-es, azaz még hátrafelé nyíló ajtós 450-est egy Vác melletti faluban találták, s eredetileg a Volánnál „bika autóként” teljesített szolgálatot (ezzel indították a lemerült akksis buszokat). Szintén a Csepel gyártotta a pótot 1961-ben, az Hódmezővásárhelyről került elő.

Mindkettő romos, lepusztult és erősen hiányos állapotban várta a sorsát, szerencsére nem a vastelepre, hanem a felújítóműhelybe vezetett az útjuk. Alvázaik viszonylag jó állapotban megmaradtak, ám a lemezmunkával rengeteg idő elment. Ami megmaradt, azokkal cudarul elbánt a rozsda, a többit pedig rajzok vagy minta alapján le kellett gyártani.

Nehéz volt a felújítás

A felújításkor börzékről, ismerősöktől, márkatársaktól sikerült beszerezni a külső és a belső kiegészítőket, a precíz és alapos restaurálás eredménye pedig két gyári állapotú jármű. A 450-es különlegessége, hogy a gyártás második évében készült, vagyis még hátrafelé nyílnak a fülkeajtók.

Teljesen szétszedték a futóművet, s a fékek, a váltó, a kuplung valamint a differenciálmű is munkapadra került, a kormányt kettőből építették össze. Amikor megtalálták a vontatót, nem a 414-es motor volt benne, azt külön vették meg hozzá. Muszáj volt az alapoktól felújítani, cserébe most legfeljebb erőltetett menetben kormol, s nem eszik sokat, szólóban beéri 14 liter dízelolajjal.

A próbaút

Néhány másodperces izzítást követően az első indítási kísérlet után csattog is a négyhengeres, miközben a lökhárító alatt kikandikáló kipufogódob alapjáraton úgy remeg, hogy azt hiszi az ember, menten leszakad. Gyújtáskor két akkumulátor sorba kapcsolódik, mert 24 Volttal indít, egyébként 12 V-os a dinamóval táplált elektromos rendszer. Menet közben kisimul a motor járása, de a hangja állandó zajos kísérő a fülkében.

Jókora utat jár be a csúszóhüvelyes, a szinkron hiánya miatt kettős kuplungolást igénylő, ötfokozatú váltó karja, a hidraulikus kuplung könnyű, nem durrantja be bal láb vádliját. Nem okoz gondot a 4,1 tonnás Csepelnek, hogy vontatmány nélkül tartsa az ötvenet, pótkocsival pedig 40-45 km/óra a kényelmes tempója. Apró, kerek tükrei meglepően jól tájékoztatják a sofőrt a mögöttes forgalomról, a sárvédők széleire tett szélességjelzők is segítenek.

A kormány izomszervós

Egykörös légfékje erősnek számíthatott a maga korában, korrektül elbír a 15 tonna maximális össztömegű szerelvénnyel, elöl-hátul hosszanti laprugós, MVG gyártmányú futóműve masszív, és erősen pattog a keresztbordákon.

Álló helyzetben nem lehet megmozdítani a volánt, a manőverezéshez mindenképpen gurulni kell. A pótkocsi „felvétele” nem ördöngösség: tükörből tolatva a bakjain álló tartályos alváza alá lehet tolni a nyerget, s csak azért kell kiszállni a sofőrnek, hogy a biztonsági stiftet beakassza.