Az olaszokra mindig számíthatott a világ, ha kis méretű, ötletes autókra volt igény. Rajtuk kívül talán csak a japánok voltak képesek olyan apró autócskákat faragni, amikben elfért hat vagy hét ember, és a hátsó traktust ötletesen lehetett variálni. Ebben a témakörben
hősünk elődje, az ős-Fiat Multipla (1956-1969) a legkülönlegesebb,
hiszen a 3,5 m-es, 600-as típusra épített, négyajtós minibusz hét személyt is elvitt, hátsó üléseit pedig egyszerűen a padlóba lehetett hajtogatni.
Ezzel párhuzamosan futott egy másik típus, amit már nem családi használatra, hanem áruszállításra találtak ki, ez volt a 600 M. Szemből nézve Multipla, megmaradtak a hátrafelé nyíló első ajtói is, de a hátsó traktusnál eltüntették a bogárhátú kialakítást, egyes változatoknál a rakteret szekrényszerűen nyíló oldalajtókon keresztül lehetett megtölteni.
Ebből nőtt ki a szögletesebb ruhába bújtatott 600 T, a 850 T és főszereplőnk, a 900 T. Ez utóbbi három azonos műszaki bázisra épült, elöl a Fiat 1100-as kettős keresztlengőkaros felfüggesztéseivel, hátul pedig a 850-es Fiat egy-egy háromszög-lengőkarjával, mindenütt tekercsrugókkal.
A típusmegnevezések a motorméretre utalnak, a 850-es és a 900-as fizimiskája is eltér egymástól: bár a kasztni azonos, kerek lámpák helyett szögletesek költöztek előre, és a hátsó csúcsos lámpa szintén módosult, majd a gyártás utolsó időszakára (amikor már a modernizált műszerfalú 900 E-t árulták) szögletessé vált.
Rengetegféle változattal előjött a Fiat,
körbeüvegezett, platós, egy- vagy kétoldali hátsó ajtós, emelt tetős, kettő-, négy-, hat-, nyolcszemélyes modellek is feltűntek az árlistákon.
Ma már igen ritka a Jugoszláviában Zastava emblémával is készített busz, zömüket addig használták, amíg össze nem roskadtak a rozsdától. Alig jutott belőle szocialista országokba, a lengyel üzemekbe pedig, ahová a 125-ös és a 126-os mellett kisebb szériákban más Fiatok licensze is eljutott, ennek a típusnak a gyártását nem hozták el. Pedig igény lett volna rá, családok és maszekok részéről is.
Fiat-emblémával is nagyon megörültünk Ricker János gyűjtő 1977-es T-jének, ami a fényképezéskor még felújításra váró állapotban volt. Előző tulajdonosa sok évvel ezelőtt nekiállt a rendbetételnek, de miután végzett a kasztni munkáival és a fényezéssel, váratlanul elhunyt. Az autó egy garázsban pihent, amíg az olasz autókat kedvelő János magához nem vette. Alapvetően jól használható hobbiautó így is, de hogy tökéletes legyen, sok munkát kell még belefektetni.
Eredeti fekete műbőr ülései például szépen átvészelték az elmúlt közel negyven évet, de az ajtók és belső falak burkolatát érdemes lenne korhű anyagokkal felújítani. Új szőnyegekre is szükség lesz (elöl még az eredeti gumikat találjuk, hátul szőnyegpadló éktelenkedik), és be kell tenni a kormánytengely burkolatát is.
Forgalmija szerint ez egy hétszemélyes buszváltozat, ugyanakkor meglepő, hogy egyik hátsó oldalablaka sem elhúzható,
és a tolóajtó is inkább a furgon kivitelekre volt jellemző,
a buszok inkább hagyományosan nyíló hátsó ajtókkal jöttek. Vár némi kutatómunka tehát a tulajdonosra, hogy az ilyen részleteket tisztázza a felújítás előtt.
A 900-as motor a Sport Coupé-t hajtó négyhengeres rokona, de csak 35 lovas, igaz, nyomatékosabb, alulról jobban húz. Mentünk vele egy kis kört, üresen (nincs egy tonna) egész virgonc, 80 km/óráig jól is húz, e felett viszont kifogy a szuszból a nagy légellenállású dobozautó.
A farmotor előnye, hogy nincs nagy zaj a kabinban,
még magasabb fordulatszámnál sem zavaró a hangja. A 850 T még négy dobfékkel jött, ez elöl már tárcsás, de a fékhatás a mai autókhoz képest harmatos.
Csigás kormányától ne várjunk csodákat, nem túl precíz és nagy a holtjátéka, de legalább szervo nélkül is könnyű tekerni. A restaurálást János barátja nemrég kezdte el, eredeti állapotában különleges színfolt lesz az utakon. Farmotoros mikrobuszokat a legtöbben csak egyetlen márkától, a Volkswagentől tudnak elképzelni (T1-T3), pedig az icipici Fiat is ritka és jópofa veterán.
Műszaki adatok - Fiat 900 T (1977)
Motor: négyhengeres, soros, hengerenként kétszelepes, OHV-vezérlésű benzines, hátul hosszában beépítve. Weber 30 ICF karburátor. Hengerűrtartalom: 903 cm3. Teljesítmény: 35 LE, 4500/perc fordulaton. Nyomaték: 61 Nm, 3300/perc fordulaton. Erőátvitel: négyfokozatú, kézi kapcsolású sebességváltó, hátsókerékhajtás. Egytárcsás száraz kuplung.Felfüggesztés: elöl kettős keresztlengőkaros tekercsrugóval, hátul oldalanként független, alsó háromszöglengőkaros, tekercsrugóval. Elöl tárcsa-, hátul dobfékek, egykörös fékrendszer. Csigás kormánymű.
Felépítmény: 3+1 ajtós, hétszemélyes, önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 3728x1488x1660 mm. Tengelytáv: 2000 mm. Saját tömeg: 870 kg. Megengedett össztömeg: 1510 kg.
Gumiméret: 155 R 13. Végsebesség: 135 km/óra.