Így épített két olasz nő raliautót egy limuzinból

Ha a Fulvia raliváltozata kerül szóba, mindenki a kecses kupéra gondol, pedig a hasonlóan ritka négyajtóssal is lehet versenyezni, annak ellenére, hogy eredetileg konszolidált családi kocsinak készült.

Fulvia, Stratos, 037, Delta S4, Delta Integrale. Ezek a Lancia leghíresebb, rengeteg különféle rali bajnoki trófeát elhódító típusai, az eredeti példányok ma már gyűjtői kincsek.

Nem megszokott látvány a raligúnyába bújtatott limuzin. Lökhárítóit leszerelték, a Cibié szúrófény melletti sárga nyíl a vonószemre mutat. A Stilauto felnik 5,5 col szélesek, kifejezetten a Fulviához készültek Fotó: Retro Mobil

Főszereplőnk is egy Fulvia, de nem az a kecses vonalú, vékony tetőoszlopaival a legelegánsabb sportmodell címre is esélyes kétajtós Coupé, amilyennel Sandro Munari elverte a sokkal esélyesebb Porsche 911-est az 1972-es Monte Carlo Ralin.

Erről a Lanciáról nem a ralira asszociál az ember

Az 1963-ban bemutatkozó négyajtós, lépcsőshátű szedánról van szó, amiről az embernek nem az jut először az eszébe, hogy sivító gumikkal veszi be a kanyarokat a murvás pályákon.

Pedig egykor készült belőle versenyváltozat,

futottak túraautó kategóriában és ralin is, talán ezért készítettek belőle előző olasz tulajdonosai (két hölgy) vad raligépet.

1964 és 1969 között gyártották az első szériás Fulviát, később a kecses hátsó lámpák szögleteseknek adták át a helyüket. Egy szem kipufogócsövéből olyan hörgés jön, hogy beleremegnek a házak ablakai Fotó: Retro Mobil

Nem is rossz alap a sportra, műszaki megoldásai alkalmassá teszik a száguldásra és a komolyabb igénybevételre, ahogy tették az azonos alapokon álló, de csak 1965-ben leleplezett Coupét is.

Könnyű és erős

Alig több mint 1 tonnát nyom, elöl hajt (ez a megoldás akkoriban nem volt magától értetődő ebben a méretosztályban), 13 fokos szöget bezáró V-elrendezésű, négyhengeres, 1,1 l-es OHC motorja alapból is 59 lóerőt tudott.

Marokba simuló, háromküllős bőrvolánt markolhat a sofőr, a sebességmérő egy henger, ami körbefordul, s úgy mutatja a tempót, mellé fordulatszámmérő is jutott. A műszerfal tetejét flokkolták, hogy ne tükröződjön Fotó: Retro Mobil

Stabilizátorokkal kiegészített felfüggesztéseinél elöl-hátul laprugókat találunk, de míg elöl keresztben áll ez az alkatrész (amelyhez kettős háromszöglengőkarok csatlakoznak), hátul hosszában építettek be belőlük egyet-egyet a Panhard rudas merev tengely végpontjainál.

Mivel az autót versenyzéshez építették, modern vonalú megfelelő Sparco versenyüléseket szereltek bele. Csavaros bukókeret merevíti és védi a kasztnit, négypontos övek fogják az utasokat Fotó: Retro Mobil

A tulajdonos Bánáti Gábor Padovában találta ezt a különleges gépet, amely a dokumentumok tanulsága szerint már 1992-től versenyruhában rótta az olasz utakat, az oldalablakokra ragasztott rengeteg matrica alapján gazdái rengeteg veteránversenyen megfordultak vele.

Ez nem egy hétköznapi Fulvia

Első blikkre feltűnik, hogy ez nem egy családi autó. Abroncsait e típushoz gyártott alufelnikre húzták, az egész karosszéria lejjebb ül a szériamodellhez képest. Hiányoznak a krómozott lökhárítók, van helyettük elöl egy-egy szúrófény, masszív kartervédő, kisméretű, áramvonalas külső tükör.

45 fokban megdöntve fekszik bent az 1,1-es négyhengeres, kis hengerszögű V4-es, Solex karburátorai haragosan szörcsögnek, ahogy a benzint „letüdőzik" Fotó: Retro Mobil

Szemrevételezéskor először a géptetőt emeljük fel,

szemet gyönyörködtető a piros szelepfedél és a két darab fekvő Solex karburátor.

A versenygép alapjait adó 2 C típus alapesetben is ehhez hasonlóakkal (Solex C32 PHH) jött ki a gyárkapun, ám nemcsak ezek, hanem nagyobb sűrítés (7,8 helyett 9) és a módosított szívócső is kellett ahhoz, hogy az eredeti 59-ből 70 lóerőt hozzanak ki.

Egyszerű, fekete ajtókárpitok, a navigátor munkáját toll- és irattartó segíti. Alulra feltették az eredeti rendszámot Fotó: Retro Mobil

Nem semmi, hogy a kis 1,1-es így versenykivitelben, spéci vezérműtengellyel és hangolt kipufogórendszerrel összerakva már 100 lóerőt tud. A négyfokozatú kormányváltó áttételeit is megváltoztatták, hogy elég harapós legyen, viszont emiatt

120 km/óra feletti tempónál már üvölt

az acél blokkos, alu hengerfejes V4-es.

70 lóerővel is igazi élmény a vezetése

Természetesen mentünk vele egy rövid próbakört, öreg versenyautó rajongóként minden olyat megkaptam a kis Fulviától, amit szeretek egy ilyen masinában. A csavaros OMP bukócsövön keresztül nem könnyű becsúszni a modern vonalú kagylóülésbe, a műszerfalon ralis kellékek, méterszámláló, többféle kiegészítő műszer, áramtalanító néz szembe a sofőrrel és a navigátorral.

Alumínium trepnin pihennek a versenyzők cipői, elektromechanikus méterszámláló mutatja a megtett távolságokat. Középen olajnyomás-, olajhő-, vízhő- és töltésmérő sorakozik egy sorban, az A-oszlop tövében utólagos fordulatszámmérő gubbaszt, alul középen a piros az áramtalanító Fotó: Retro Mobil

Harcias zaj tör fel a kipufogóból,

ha nem tudnánk, hogy milyen autóban ülünk, azt hihetnénk, hogy egy jóval nagyobb teljesítményű gépcsoda hallatja a hörgéseket. A kisméretű bőrkormányt álló helyzetben sem zavaróan nehéz megmozdítani, menet közben pedig kifejezetten élvezetes vele a manőverezés.

Gumitank két elektromos benzinpumpával, ahogy egy profi versenygéptől elvárható. Mögötte elfért még a pótkerék (eredetileg is itt a helye) és egy szerszámos láda is Fotó: Retro Mobil

Harap a pörgős motor,

80-90 km/óráig fürgén gyorsulunk,

közben a kormányoszlopra tett váltókarral sem nehézkes a munka, szépen kattannak a fokozatok. Az eredetileg finom rugózás odalett, de ezért nem kár, mert még így, felkeményítve sem eszelősen dobálós, ráadásul a kanyartulajdonságok sokkal jobbak, mint a szériamodellnél. A tempós utazáshoz jó partner a fékrendszer: bár a fémpedált taposni kell ugyan, ám a lassulás meggyőző.

Az 1963-as Genfi Autószalonon leplezték le a stílusos dobozformájú Fulviát, a 2 C-ből 48 ezer darab készült. Az eredeti modell 145 km/órás csúcsebességre volt képes, ez sem gyorsabb, mert a váltó áttételezése rövid. Elöl, a fedél sarkain gyorsrögzítőt alakítottak ki Fotó: Retro Mobil

A tulajdonos nem sokat jár a Fulviával, elsősorban 1/100-as versenyeken hajtja, igaz, nemrég úgy döntött, inkább eladná, hogy a kis ördögfióka visszatérhessen oda, ahová való: az igazi ralipályákra.

Műszaki adatok

Motor: négyhengeres, V-elrendezésű, hengerenként kétszelepes, OHC-vezérlésű benzines, elöl hosszában, 45 fokos szögben megdöntve beépítve. Két fekvő Solex karburátor.

Hengerűrtartalom: 1091 cm3.
Furat x löket: 72,0 x 67,0 mm.
Teljesítmény: kb. 100 LE, 6000/perc fordulaton.
Erőátvitel: négyfokozatú, kézi kapcsolású sebességváltó, elsőkerékhajtás. Egytárcsás száraz kuplung.
Felfüggesztés: elöl kettős háromszöglengőkaros, független felfüggesztés, keresztlaprugóval, hátul Panhard-rudas merev tengely hosszanti laprugókkal. Elöl-hátul hidraulikus lengéscsillapítók és keresztstabilizátorok, elöl-hátul tárcsafékek. Csigagörgős kormánymű.
Felépítmény: négyajtós, elöl segédalvázas acélkarosszéria, bukócsővel.
Hosszúság x szélesség x magasság: 4110 x 1555 x 1400 mm.
Tengelytáv: 2480 mm.
Saját tömeg: 1030 kg.
Gumiméret: 165/70 R13.