Élekre kelt - Volkswagen Tiguan 2.0 TDI teszt

Míg a hatalmas Touareg a többi prémiummárkás luxusterepjáró közt kissé furcsán mutatott VW-emblémával, addig kistestvére, a Tiguan igazi telitalálat volt, és remek eladási számokat produkált. A városban is otthonosan mozgó kompakt SUV-t kizárólag turbós motorokkal, illetve opcióként DSG-váltóval és Haldex-kuplungos összkerékhajtással is kínálták, műszaki szempontból magasra tette a mércét.
Már a megjelenésekor sem voltak azonban túl jellegzetesek a formái, amin 2012-ben igyekeztek egy ráncfelvarrással finomítani, de inkább technikai fronton történt előrelépés (részben a problémás, láncos TSI-motorok kijavításával). Most a második generációnál a tartalom és a forma is teljesen megújult, így sokkal versenyképesebb.
Ezentúl az új Tiguan is az MQB (moduláris keresztmotoros) platformra épül, amivel komoly megtakarítást érnek el a gyártás során. Persze a vevő nem erre kíváncsi, hanem a formatervre. Noha a Volkswagen nem igazán a sokkoló dizájnról híres, a második generációs Tiguan sokat változott előnyére,
elsőre leginkább egy mosásban összement Touaregnek tűnhet.
Sokkal komolyabb kiállása lett, jól áll neki az élekkel tarkított szögletes forma, több részlete a Passatot idézi – amit a mai divatnak megfelelően sokan cserélnek le kisebb, de tágas és jól felszerelt kompakt SUV-ra. A fekete tesztautón nem látványos ugyan, ám a kerékívek és az alsó lemezek műanyag borítása sem hiányozhat. Ráadásként a feláras, 19 colos felnik sem hétköznapiak, és még így is van hely a kerékjáratokban.
Nem csak a kerekek óriásiak, az autó maga is megnőtt, ahogy ez generációváltásnál szinte kötelező. Hosszában 6, míg széltében 3 centit nőtt, de fontosabb a nagyobb tengelytáv és a kisebb magasság, amivel
előnyösen megváltoztak az autó arányai.
Ráadásul a szögletes forma ellenére kedvezőbb lett a légellenállási együttható, többek között az áramlástanilag megtervezett külső tükrök miatt.
A beltérben sem lelünk meghökkentő részletekre, leszámítva azt, hogy hatalmas a hely minden irányban. Kínában hosszított tengelytávval is forgalmazzák, de az európai vevők sem fognak kuporogni. Elöl és hátul is remekül elférnek még a magasnövésűek is, noha a tesztautóban lévő panoráma-üvegtető azért levesz a fejtérből.
Hátul szinte egyterűektől megszokott variálhatóságot nyújt a hosszában állítható üléspad, a pohártartóval kombinált, kihajtható könyöklő, valamint az első ülések hátára szerelt, felhajtható asztalka (amiben szintén van pohártartó).
Ezzel a kompakt SUV-k egyik legnagyobbja,
de még mindig nem akkora, mint az akár hétszemélyes kivitelben is megrendelhető cseh rokona, a Skoda Kodiak. Később állítólag ebből is érkezhet plusz két üléses kivitel, sőt, terepkupé is.
A csomagok sem fognak szorongani, alaphelyzetben is 615 literes tér várja őket, ha pedig ledöntjük a hátsó üléseket, akár 1655 literrel gazdálkodhatunk, hosszú tárgyak esetén az első utasülés is lehajtható. A csomagtér ajtaja belülről és a távirányítóról is elektromosan nyitható, valamint zárható.
A sofőr tipikus Volkswagen-műszerfallal néz farkasszemet, szolid, elegáns és minőségi kivitel, noha néhol elég kemény anyagokkal találkozunk. Minden kezelőszerv a helyén van, ahogy azt a német ergonómia szerint megszoktuk. Középen ott a nagy érintőkijelző, de a lényeg a motor beindításakor jön, ugyanis a műszerfal is teljesen digitális. Az Audiban debütált megoldás látványos, kiváló képminőséggel és változtatható megjelenítéssel dolgozik.
Visszatérve a központi kijelzőre: műfaja legjobbjai közé tartozik, a beállításoknál a bőség zavarával találkozunk, viszont érthetetlen, hogy az esőérzékelőt miért itt kell bekapcsolni. Ezen túllendülve viszont profi a magyarul is tudó felület.
A ma divatos mobiltelefonos kapcsolódással sincs gondja,
CarPlay, Android Auto, MirrorLink, itt kérem, van minden, és működik is hibátlanul, de még fedélzeti wifire is képes.
Tesztautónkban a kétliteres TDI 150 lóerős változata dolgozott, amely a hétfokozatú DSG-váltóval és 4motion összkerékhajtással együtt szinte tökéletes párosítást alkot. Csakhogy vannak olyan dolgok is, amik belerondítanak az összképbe. Az egyik ilyen a motorzaj, a négyhengeres dízel még melegen is elég morgós, nem túl kellemes hangja van, és ez a csendes beltérben folyamatosan feltűnő. Igaz, cserében a 340 Nm nyomatékával magabiztosan viszi az üresen is bő 1,6 tonnás karosszériát.
A fogyasztása sem vészes, a teljes tesztátlag 7,1 literre jött ki, amiben terepezés és jó néhány városi út is volt.
A másik problémám a váltóval volt.
Alapvetően a DSG villámgyorsan és észrevétlenül kapcsol, de az automata üzemmód rendkívül alacsonyan tartotta a fordulatszámot. Ez étvágycsökkentő, viszont ha innen hirtelen meg kellett indulni, akkor elég késve reagált és váltott vissza.
A Sport mód városban megint csak nem az igazi, mert így az előbb említett lassúság megszűnik ugyan, de az utasteret még inkább betölti a folyamatosan magas fordulaton bőgő motor lármája. Rendben, akkor kapcsolgatok manuálisan, gondoltam. Ekkor viszont váltáskor elég fura hangok jöttek a váltóból, illetve néha rángatott is.
Amennyiben egyenletesen suhanunk vele, igazi luxusgépként viselkedik a Tiguan, a motort leszámítva csöndben és kényelemben haladunk. A 19 colos kerekek nem annyira pártolják a minőségi budapesti utakat, de a mérsékelten feszes beállítású futómű igyekszik kivasalni, ami lehet. Nem meglepő módon a kormányról szinte nulla visszajelzés érkezik, a rásegítés mértéke viszont állítható.
A beltér egyik szép részlete a keret nélküli, fényre automatikusan sötétedő belső tükör. Esti vezetésnél értékelni fogjuk a remek LED-es fényszórókat, amelyek automatikus kapcsolással és távfénnyel, valamint dupla (statikus és dinamikus) kanyarfénnyel is rendelkeznek. A masszív Volkswagenben
légzsákok egész hada, valamint komoly vezetéstámogató arzenál vigyáz ránk.
A radaros, automata távolságkövetős tempomaton felül sávtartó, automatikus vészfékező rendszer, 360 fokos kamera, automata parkolás, holttérfigyelő is próbálja kompenzálni a sofőr esetleges figyelmetlenségét. Dugóban pedig teljesen önállóan képes haladni a forgalommal, ami a Hungária körút káoszában szürreális élmény.
A korábban nálam járt, szintén összkerékhajtású Vitara után ezzel az autóval sem hagyhattam ki egy kis terepezést. Jó eséllyel a tulajdonosok 99 százalékának eszébe nem jutna némi földútnál durvább helyre menni egy ilyen géppel, de azért nem árt tudni, mire képes az aszfaltról letérve. Ilyenkor egy mozdulattal Offroad módba válthatunk, ami aktiválja a lejtmenetvezérlőt, valamint a különböző biztonsági elektronikákat (ABS, ASR, ESP), illetve a hajtásvezérlést is áthangolja.
A rugózás jól viselte a bukkanókat, és normális sebességgel hajtva az alját sem tudjuk odavágni. Az elektronikus vezérlésű 4Motion rendszer is elbírt azzal a szituációval, amikor az egyik kerék a levegőbe került, nem átlózott le. Végül kiderült,
a száraz, mély talaj és a nagy súly kombinációja nem ideális,
egy erős, homokkal borított emelkedőn félúton sikerült elakasztani a VW-t. Szerencsére csak az utcai gumis kerekek feküdtek bele a laza talajba, némi kézzel ásás után ki is szabadultam az izzasztó helyzetből.
Természetesen ezek az autók nem valódi terepjárók, durva terepen vagy térdig érő sárban esélyük sincs, viszont észszerű körülmények között azért nincsenek elveszve, és némi off-roados rutinnal vagy vezetéstechnikai tréninggel a sofőr is kompenzálhat valamit a technika korlátaiból. Amúgy ha aszfalton gurulunk vele, a Tiguan akár 2,5 tonnás utánfutót is képes elhúzni magával.
A tesztautó eleve a legmagasabb, Highline felszereltségű volt, de itt is bőséges extralista áll a vevő rendelkezésére, így a 11 millió forintos alapárból 13,5 lett, és akkor még többek között a bőrbelső nincs is benne. Nem kevés pénzről van tehát szó, ám az is igaz, hogy szinte a csúcsmodellről beszélhetünk, dízelmotorral, a legjobb felszereltséggel, DSG automatával és összkerékhajtással.
Vetélytársaihoz képest többet kérnek érte, viszont sok tekintetben többet és jobban tud náluk, bár a váltó programozása és a dízelmotor kissé tolakodó hangja rontja a prémiumra törekvés összképét.
Házon belül ugyanakkor két kemény és vadonatúj vetélytársa is akad.
Míg 125 lóerős benzinmotorral és fronthajtással az alap-Tiguan 7,16 millió forintba kerül, addig hasonló konfigurációban a nagyobb Skoda Kodiaqot pedig 6,78 millióért el lehet vinni, a háromhengeres Seat Ateca pedig fapad feletti szinten 6,34 milliótól kapható. Prémium irányból az öregedő Audi Q3 zárja a sort, amiből ha idén megjön az új modell, akkor a Tiguan nehezebb helyzetben lesz, mint valaha – de nem féltjük.