Az élményt nem csak lóerőben mérik - Opel Kadett B Coupé - teszt

Az egykor tömegcuccként számon tartott autók közül általában azokból lesz keresett veterán, amelyek valamiért kilógtak a sorból, a karosszériájuk vagy a motorjuk miatt, esetleg, mert kis példányszámban készültek, netán versenyautó-alapként szolgáltak. Az 1965-ös Frankfurti Autószalonon leleplezett Opel Kadett B-sorozat úgy általában nem hozza lázba az autófanatikusokat, ahogy a kortárs Fordok, Renault-k, Peugeot-k sem igazán. 

Cadillac helyett, Romet mellé

Nyolcéves pályafutása során összesen tizenhatféle típusa létezett, ebből készítették például a több csicsával felvértezett Olympia A sorozatot is. Az ezek közé tartozó példányok és a kupék keltik fel leginkább az érdeklődést az emberekben, mi is egy háromajtós csapott fenekű példány miatt látogattunk el Koszorus Balázsékhoz, akinek amúgy többek közt egy MZ Trophy 125-ös és egy Romet Komar is áll a garázsában. 

Magyarországon vagyunk, talán érthető, hogy nem a vásárlás és a restaurálás állította a legnagyobb nehézségek elé az autó gazdáját, hanem a papírmunka, azaz a vizsgáztatás és az OT-s rendszám megszerzése (de erről később). Maga az Opel B-Kadett-szerelem régóta tartott Balázsnál,  igaz, sokáig egy óriás Cadillac volt a család oldtimere, de amikor végre sikerült eladniuk a behemótot, képbe kerülhetett a Kadett. 

Volt lakóhelye: Jugoszlávia

Fél évet keresgéltek itthon és külföldön, mire meglett a vágyott darab, a Coupé ugyanis elég ritka, még a német használtautós oldalakon is kevés bukkan fel belőlük, azok is drágán. Végül Szlovéniában mosolygott rájuk a szerencse 2015 márciusában, egy hároméves kora óta délnyugati szomszédunknál teljesítő, Szahara-sárga metál színű, 1973-as Coupé F autó képében.

Ez az év volt az utolsó esztendő a B-sorozat és az 1967-től kapható Typ 92-esnek nevezett változat életében is. Volt egyébként egy másik csapotthátú kétajtós kupé  a B-sorozatban, a Typ 32-es „Kiemen-Coupénak”, azaz kopoltyúsnak becézett (1965–1970 között), és mindkettőből gyártottak Rallye fantázianevű különleges szériát. 

Rallye modellként született újjá

Ennek jellegzetessége a matt fekete géptetődekor és a kasztni oldalán végigfutó fekete csík, no és a motor. A kopoltyúsnál az 1,1 literes OHV gép SR változata dolgozott, ennél nemcsak a vezérműtengely és a hengerfej tért el a többi B-nél bevetett 1078 köbcentis, négyhengeres, OHV motorétól, de a benzint sem egyetlen karbi adagolta, hanem két Solex 35 PDSI porlasztó. 

Balázs autója eredetileg egyszerű Coupé volt, ám az autói építésében saját kezűleg is közreműködő cipészmester Rallye kivitellé alakította.  Igaz, a dupla Solexeket már a nagyobb kompressziójú, szintén OHV-vezérlésű 1196 köbcentis, alapból is 60 lovas motorra (1.2 S) tették, mivel 1971-től ezt szerelték a Kadettokba, így az ő autója is ezzel jött ki a gyárból. 

Ez az erőforrás egészen 1993-ig megmaradt az Opel palettáján, és még a kései Corsa és a Kadett változatokat is hajtotta. Ami még érdekesség, hogy a Typ 92-es sorozat Rallye változatánál bevetették az 1,9 literes CIH (Camshaft in Head, azaz felülvezérelt) motort is, de ebből a 100 lóerőnél is erősebb verzióból elég kevés készült. 

Csavard fel a szőnyeget!

A szlovén gazda egyébként jól karban tartotta a Coupét, korrekt, autózható állapotban érkezett haza, még a rozsda sem rágta meg nagyon a 4182 mm hosszú, 1573 mm széles és 1405 mm magas acélkarosszériát. Új tulajdonosa teljesen darabokra szedte, homokszórás és karosszériamunka után kapta meg újból a Szahara-sárga metálfényt, rá a csíkozást és a géptető matt fekete festését. 

A futómű és a motor is felfrissült, utóbbinál a hengerfejet és a vezérműtengelyt is a Rallye változatnak megfelelően alakították át, egy ceglédi specialista pedig négyleömlős, öblös hangú, de külsőre az eredetivel megegyező kipufogórendszert tervezett hozzá. Az utastérrel is akadt munka. Az ajtókárpitok és a hátsó oldalpanelek eredetiek,  a műszerfal bőrburkolata, a kormánykarima és az ülések bőrhuzata, valamint a váltószoknya Balázs felesége, Rita keze munkáját dicséri. 

Gyári a szőnyegezés, de ott is szükség volt némi javításra, ahogy a tetőkárpitot is Rita készítette, eredetileg is Opelnél használt anyagból. Szerencsére minden alkatrész elérhető a B-sorozathoz, még az első sárvédőkön és a csomagtér fedélen csücsülő piros-ezüst Rallye feliratot is meg lehetett venni.
A cikk elején említett rendszámozási mizéria (a Szlovéniában utólag, legálisan beütött alvázszám egyezett egy itthon forgalomban lévő utánfutóéval, amiatt a rendszer sok hónapos kényszerpályára küldte az Opelt) miatt csak késve tudtunk menni vele egy kört, de megérte a várakozás.

A lényeg: hátul hajt 

Nagyon jó megmarkolni a háromküllős volánt, és ahhoz képest, hogy a Kadett egykor sem számított túl nagy autónak, a helyhiányra elöl nem lehet panaszkodni, igaz, a hátsó sor inkább csak gyerekeknek való. A német minimalista stílus jól áll neki,  az utastérben a háromküllős kormányon kívül csak a kerek órákból álló műszercsoport áraszt némi vagányságot. 

A pedálok nem állnak rosszul, könnyű őket kezelni, bár a szervó nélküli, de így sem nehézkes fogasléces kormány karimája útban lehet a térdeknek, amikor a sofőr a gázról a fékre vált. Precíz a négyfokozatú váltó, az 1,2-es négyhengeres szépen surrogó hanggal kedveskedik az autót gyorsításra sarkalló pilótának, és ha úgy akarjuk, előcsalogathatjuk belőle a sportos géneket. 

Szépen húz, és nem nagyon bánja, ha forgatjuk. Akinek van vér a pucájában, a hátsókerék-hajtás előnyeit kihasználva farcsúsztatással is kanyarodhat, amiről a nyolcvanas évekbeli Opel Kadettek (D, E) és az utána érkező Astrák vezetői nem is álmodhatnak, hiába lettek a GSI és OPC sportmodellek sokszor erősebbek.