1975-ös gyártmány, hirdeti az egyik autó melletti tábla, mire egy idősödő látogató oldalba böki feleségét: emlékszel, '75-ben a piros Zsigulit három héttel azelőtt hoztuk el a Védgát utcai telepről, hogy megszületett Sanyika. Kemény tél volt, csúszott az út, de hazaértünk a kórházból. A hölgy néma bólintásával sajnos lezárul a beszélgetés, így Sándor és a Lada későbbi sorsára sem derül fény, de ha már szóba került ez az évszám, érdekes belegondolni, hogyan zajlott az autósok élete akkoriban.
Gyerekülés például nemigen volt, miként hátsó biztonsági öv sem, az autók pedig - jobb esetben diagonál helyett radiál - nyári gumikon jártak egész évben, télit nem lehetett kapni.
Persze a forgalom tempója messze elmaradt a maitól
annak ellenére is, hogy lakott területen 60-nal volt szabad hajtani. Közúton amúgy 80, autópályán pedig 120 km/h volt a maximum. Apropó, sztráda: '75-ben ért le végre az M7-es bal pályája is Aligáig, és megkezdődött az M1-es komótos építése is Bécs irányába.
Csak a következő évi híres KRESZ-változásban vésték kőbe a gyalogosok mindenkori elsőbbségét zebrán, de még szó sem volt arról, hogy kismotoron sisakot kelljen hordani.
Egyre többeknek telt viszont autóra a hetvenes évek közepén,
egy Trabant 601-es például 40 ezer forintba került, a Skoda 100-ast pedig 74 ezerért lehetett előjegyezni. Akkoriban 568 ezer autó járta Magyarország útjait (ma 3,2 millió), a benzin literje pedig átlagosan három forintba került. Ma 355 forint körül jár.
Veterános rendezvényen nosztalgiázni mindig jó, főleg, mert egy kicsit mindig megszépülnek az emlékek, vagy életkortól függően idillivé alakulnak a korszakról alkotott gondolatok a fejekben. '75 helyett vezethet nyugodtan 1987-be vagy 1963-ba is az időutazás, sőt a II. világháború előtti idők „balra hajts, jobbra előzz" korszaka sem tabu. Nyilván nem az öreg járművek gyengeségeit akarjuk átélni, hanem csodálni szeretnénk őket, megismerni történetüket és műszaki megoldásaikat.
Ehhez pedig, mint oly sok éve a különböző neveken futó oldtimeres rendezvényeken, most is tökéletes kulisszát nyújt az 1911-ben épült Vasúttörténeti Park, ahol több mint száz vasúti járművet meg lehet csodálni, köztük mozdonyokat, hajtányokat, motorvonatot, lóvasutat. Persze
a legnagyobb szám a körfűtőház előtti hatalmas fordítókorong,
amely évtizedeken keresztül irányba állította a gőzösöket, és ma is a bemutatók sztárja.
Természetesen az Oldtimer Show-n a gumikerekűeké a főszerep, a szervezők ígérete szerint úgy válogatták ki a több száz különböző veteránt, hogy
mindegyikből a fellelhető legjobb állapotú jöjjön a Tatai útra.
Az idei év sztárjai a száz év körüli autók és motorok (Angliában még külön versenyt is kiírnak a matuzsálemeknek), de megcsodálható Tito egyik Mercedese és sok más érdekesség is. Szokás szerint korabeli ruhába öltözött hoszteszek állják a kamerás telefonok vakuzáporát, és szépségversenyt is rendeznek a modelleknek - mármint az autóknak.
Ritka az olyan kiállítás, ahol kordonok nélkül be merik engedni a tömeget a ritka és értékes veteránok közé, nem is az ujjnyomok, hanem inkább a karcok és más sérülések miatt, mindenki azonnal babrál. Itt sem lehet tehát csak úgy sétálgatni az autók között, de akad egy kivétel a Víztorony parknál: az itt kiállított kocsikat (Csajka, ZIM stb.) szabadon körbe lehet járni, sőt némelyikbe be is lehet ülni. Hagyományosan a régi nagyvasak is szép számmal eljöttek a Vasúttörténeti Parkba, például öreg traktorok, stabilmotorok, teherautók és katonai járművek, na meg természetesen Ikarus buszok.
Idén is több betétprogram hozza el a fesztiválok hangulatát, állatsimogatóval, gasztrobódékkal, kézműves vásárral és pálinkakóstolóval, de ennyi év után is kissé idegenül hat ebben a környezetben a Kalandjárók kiállítás (lakókocsik, hajók) és az új Ladák bemutatója. Érződik a kemény rivalizálás az Automobil & Tuning Show-val: míg azon most is külön csarnokot kaptak a veteránok, a Vasúttörténeti Parkban idénre
a tuningolt autók költöztek be egy sátorba.
Azért ügyelnek a szervezők arra, hogy az AMTS és az Oldtimer Show felhozatalában lehetőleg ne jelenjenek meg ugyanazok a járművek.
Új vezérelvként igyekeznek nem egy típusból sok példányt, hanem minél többféle járművet mutatni, és meglepően sokan jöttek kiállítani a szomszédos országokból, mindenekelőtt Szerbiából - de ukrán, szlovák és szlovén autókat is láttunk. A hasonló nyugati szalonok mintájára több diorámának örültünk volna, összességében mégis érdekes rendezvény - ilyen felhozatalt nemigen lehet egyben látni. További információkat ezen a linken talál a kijutásról és a nyitvatartásról (vasárnap este van záróra), a felnőtt jegyek 3500 forintba kerülnek.