26 lóerővel üzent hadat a Renault a sivatagnak

2017.05.28. 13:55

A két nagy francia konkurens, a Citroen és a Renault nemcsak otthon, hanem Afrikában is rivalizált. Előbbi 1922-es, nagy feltűnést keltő szaharai átkelésére a Renault-nak válaszolnia kellett, és olyan járművek születtek, amilyeneket nem látott még a világ. Mire mentek az úttalan utakon a dupla kerekű szörnyek?

A Citroën ügyesen használta fel a Kégresse-féle hernyótalpasok sivatagi útjáról készült 1923-as filmet a márka népszerűsítésére, így a Renault lépéskényszerben volt. Saját sivatagi küldetésükhöz spéci terepjárót konstruáltak: az MH nyújtott tengelytávval, három tengellyel (a két hátsót hajtották) és dupla kerekekkel készült, hogy ne süllyedjen el a homokban.

Renault MH-k bevetésre készen. Végsebességük 50 km/h volt, az egyik ma is megvanForrás: Retro Mobil

A tagbaszakadt, 1340 kilós szerkezeteket 2120 köbcentis, mindössze 26 lóerős négyhengeres motor vitte, de sokat javított esélyein, hogy a váltóba felezőt építettek. Fékeket ugyanakkor csak a hátsó kerekekre szereltek. Az első rövid próbaútra 1923-ban került sor az algériai Touggourt és a tunéziai Tozeur között - probléma nélkül, két nap alatt teljesítették a távot.

Helyi segéderő nélkül nem jutottak volna messzireForrás: Retro Mobil

Kezdődhet a sivatagi show

1924-ben aztán jött a valódi megmérettetés: január 25-én éjfélkor három Renault MH gördült ki a Rejtő-regényekből is ismerős, algériai Colomb-Bécharból, és elindultak délnek. Nem meglepő, hogy az expedíciót ugyanazok a figurák vezették, akik korábban a Citroënekkel is mentek: Gaston Gradis üzletember és tapasztalt Afrika-utazó és Georges Estienne repülős felfedező. Egy gyári mérnök és három szerelő utazott velük.

Az expedíció kezdetén, valahol Adrar mellett a kősivatagbanForrás: Retro Mobil

A gépek nemcsak kibírták a forróságot és a sivatagot, de sokkal gyorsabbak is voltak, mint a félig hernyótalpas Citroënek. A konvoj gond nélkül elérte az 1680 km-re lévő Gaót (Malihoz tartozik ma, akkoriban Francia-Szudánnak hívták) a Niger partján, és már március elsején újra Bécharban volt.

Megelevenedik a Rejtő-regény: az egyenlítő közelében nehezen tudtak haladniForrás: Retro Mobil

Privát expedíción egy házaspár

Ezután egy még komolyabb gépgyilkos szafari következett, november 15-én, újra a Gradis-Estienne párossal, meg egy sok csatát megélt katonával, Franchet d'Esperéy marsallal, Henri de Kérillis híres utazó-újságíróval, három gépésszel és három légionistával. 3600 kilométer után, december 3-án érték el végcéljukat, Savét (ma Benin, akkor Dahomey).

A későbbi Gradis-Estienne szafarik legfontosabb állomásaiForrás: Retro Mobil

De érdekes fintora a sorsnak, hogy a legnagyobb bravúrt az MH-kal végül nem ők vitték végbe: a gyár mindenféle támogatása nélkül Délingette kapitán, feleségével és egy mechanikussal nyolc hónap alatt 23 000 kilomérert ment egyetlen kocsival egészen Fokvárosig.

Átkelés tutajjal a NigerenForrás: Retro Mobil

A Renault bebizonyította, hogy tartós autókat gyárt, és a politikusok is elégedettek lehettek, mert a Gradis és Estienne alapította vállalat jóvoltából megindult az áru és utas-szállítás, az északi és az egyenlítői gyarmati kolóniák között. Csakhogy a katonák nem tudták mindig megvédeni a konvojokat, 1927-ben Estienne fia René rablótámadásban halt meg.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK