Stílszerűen Spanyolországba invitált minket a Ford a bemutatóra, mert bár a többi spanyolos nevű modell már eltűnt (Granada, Sierra stb.), a Fiesta továbbra is büszkén tartja a zászlót. A valladolidi parkolóban aztán színek özöne várt, vörös, bordó, bronz, kék illetve egy nehezen meghatározható, füstös "Milano Grigio" árnyalat is helyet kapott a felsorakozott autók között.
Mindegyik szép, látványos szín, nem elsősorban harsány, inkább stílusos, és csak remélni tudom, hogy erre majd az itthoni vásárlók is ráharapnak a szürke és fekete helyett.
A vonalvezetés vagány, ám ebben semmi újdonság nincs,
ugyanis szinte változatlan a Fiesta alakja. A kocsi ugyan hosszabb (+71 mm), szélesebb (+13mm) és a tengelytáv is nőtt (+4 mm), ám annyira szerették a vásárlók az elődöt, hogy a tervezők az arányokat, az íveket megtartották, és csak részleteiben módosult a külső.
Ahogy az egész kasztni, úgy természetesen az orr is megújult, a gyáriak szerint azért, hogy kevésbé morcos, inkább mosolygós legyen, meg persze a tükrök és az első-hátsó lámpák is frissek. Jól néz ki a 2017-es Fiesta, de ha majd az utcán látjuk, sasszem kell kiszúrni, annyira hasonlít a 2013 óta kapható elődre.
A beltér viszont teljesen megváltozott – előnyére. Vadonatúj a műszerfal, melyet a választott stílustól függően díszíthet fekete, színes, vagy karbon mintás betét is, és mely a modern tartalmat a klasszikus műszerfal-építési hagyományokkal vegyíti.
Gazdag óracsoportot kapunk,
középen egy szép nagy, és nagyon sok információt megjeleníteni képes fedélzeti komputerrel.
Vannak azonban olyan funkciók, melyek e komputer korábbi változatával szemben a Fiestában ismét saját gombot kaptak, például az ESP. Sőt, klasszikus gombos-tekerős klímapanelt és audiovezérlőt is kapunk, pedig a drágább változatokba szerelt 8 colos "tablet" érintőképernyős. Úgy látszik, a Ford vásárlói jobban szeretik a kitapintható kapcsolókat, így a Fiesta-belső kellemesen régivágású lett.
Mindeközben a vezető rendelkezésére álló technológiai csomag hatalmasra duzzadt: egy csapásra megkapott a kis Ford szinte minden vezetéssegítő eszközt. Radaros tempomat, önálló parkolás, segítség kitolatáshoz, ráfutás elleni védelem, sávelhagyás-gátlás, még felsorolni is sok.
Persze ezek nagy része extra pénzért érhető csak el,
de ha mindenhová pipát teszünk, akkor közel húsz érzékelő és kamera látja el információval a kocsi agyát és segíti a vezetőt.
A kipróbált kocsikba ezeket persze mind be is zsúfolták, ennek ellenére sikerült kifejezetten jól kezelhető, logikus és ergonomikus munkahelyet tervezniük, ahol rövid ismerkedés után is könnyen kiismeri magát a sofőr. Úgy látszik, a régi iskolának van még létjogosultsága, és a Ford ezúttal szerintem jól eltalálta, mi kell a Fiestába.
A műszaki tartalommal hasonló a helyzet, mint a külsővel: más modellből, vagy éppen a korábbi Fiestából ismert motorokat kapunk, de van újdonság is. Az induló modell 1,1 literes, háromhengeres és 85 lóerős, ez váltja a korábbi 1,25 literes erőforrást. Szintén 85 lóerős az 1.5 TDCi gyengébbik változata, ebből elérhető egy izmosabb, 120 lóerős modell is.
Benzines fronton a Ford többszörösen díjnyertes, egyliteres, háromhengeres, turbós motorja adja a derékhadat, 100, 125 vagy 140 lóerővel. Az 1.1 szívó alapmodell ötfokozatú manuális váltót kap, a többi motorváltozat hatfokozatút, melyből az EcoBoost motorhoz kapcsolt egység új fejlesztés - a rükverc átkerült jobb-hátra, a hatodik mellé.
A 125 lovas EcoBoost kérhető hatfokozatú automatával is.
Természetesen minden motor az első kerekeket hajtja, de rendelhető elektromos nyomatékvektor szabályozás, mely a fékek bevetésével segíti a hajtott kerekek tapadását. A futómű elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros, ahogy megszokott, inkább részleteiben fejlesztették tovább - az új szilentektől és az üreges kanyarstabilizátor rudaktól például finom javulást vár a Ford.
A gyáriak ugyanis úgy ültek neki a Fiestának, hogy a komfortja jó úgy, ahogy van, és inkább a dinamikus viselkedését akarták még tovább javítani. Ebből a szempontból lényeges, hogy a nagyobb és jóval szilárdabb váz, illetve a gazdagabb felszereltség ellenére kocsi csak kicsit lett nehezebb, felszereltségtől függően 1,1-1,2 tonna közötti a menetkész tömeg. Ennél létezik könnyebb ellenfél, például a Mazda 2, vagy a Peugeot 208, szóval nem véletlenül bőkezű a Ford a lóerőkkel.
Bár a bemutatón nem hangzott el a bűvös „prémium termék” kifejezés, a Fiesta láthatóan erre játszik,
a pénzesebb vásárlókat fogná meg. Ennek köszönhetően immár van Vignale modell is belőle, fullbőr kárpittal (itt a műszerfal is bőrborítást kap), és olyan nyalánkságokkal, mint a nyitható panoráma üvegtető, a B&O PLAY hifi meg a kormányfűtés.
Fiesta Vignalét nálunk csak ősztől lehet rendelni, azonban már most is elérhető a sportos változat, az ST-Line. Ez sportkormányt és -ülést, illetve áthangolt futóművet kap, és a többi változattal szemben háromajtós kasztnival is kérhetjük. Ezeken kívül a megszokott Trend, Business és Titanium felszereltségi szintek kerültek a listára, és ha már itt tartunk, vannak magyar áraink is.
Most tessék megkapaszkodni: a 85 lóerős 1.1 Trend 4 030 000 Ft-tól indul, a 85 lóerős dízel felára pedig 550 000 Ft. Ez bizony elég magas belépő szint, amit a Ford azzal magyaráz, hogy olcsó kiskocsit keresők számára inkább a Ka+-t ajánlják.
Ennél is árulkodóbb a céljaikról, hogy innentől viszont csekély felárral juthatunk magasabb szintekre, sőt a kínálat teteje sincs messze:
a jelenlegi csúcsot jelentő ST-Line 140 lóerős EcoBoost motorral 5 350 000 Ft.
Ez már mindjárt jobban hangzik, a jó ár-érték arány tehát nem veszett ki a Fiestából, csak az árlista felső régióiba költözött.
Kizárólag roskadásig felszerelt kocsikat próbálhattunk ki a bemutatón, elsőként mindjárt a Vignalét. A finoman kárpitozott utastér gyógyító tinktúraként homályosítja el a Ford korábbi próbálkozásainak emlékét. Bár az ajtókárpitból itt is ki lehet csalni némi nyiszorgást, de hát előszériás, és sokat nyúzott kocsikat vezettünk. Reméljük, a vásárlók majd nem találkoznak a jelenséggel, mindenesetre a felhasznált anyagok és az illesztések jó minőségről árulkodnak.
A Vignale kívülről elegáns, belülről pedig egyszerűen remek lett, simán versenyképes egy Minivel, vagy Fiat 500-zal. A kocsi ülése kényelmesre beállítható, ráadásul magam mögött is elférek - a térdem ugyan a háttámlához ér, de a lábfej szépen becsusszan az első ülés alá, szóval akár négy felnőttnek is elviselhető a tér.
A tükörsimára aszfaltozott spanyol utakon nem sok derült ki a rugózásról, a motor-, út- és szélzajt azonban remekül csillapították, és stabil a Fiesta Vignale,
tehát akár nagy sebességű utazáshoz is kiváló.
Kanyarokban sem rossz, de azért elég hamar eljutunk a határaihoz, és kezdi tolni az orrát. Ez az a terület, ahol érezhetően többet kapunk az ST-Line-tól, melyet szintén a 140 lóerős EcoBoost-tal próbáltunk.
Ebben már csak félbőr az üléskárpit, az utastéri minőségérzet és a kormány fogása azonban ugyanúgy nagyon kellemes. A futómű módosítása kiválóan sikerült, komfort-csökkenés nélkül lett érezhetően dinamikusabb a viselkedése. Bár nemsokára az igazi, 200 lóerős (szintén háromhengeres, csak 1,5 literes) ST is érkezik, akinek azonban az túl hangos és vad, vagy egyszerűen csak túl drága, de mégis szeretne valami vagány kisautót, a 140 lóerős ST-Line remek kompromisszumnak tűnik.
A bika háromhengeres 1.0 motor egyébként ügyes mindkét változatban, szereti a pörgetést, jól, egyenletesen húz. A fogyasztása megugorhat, ha tényleg kiautózzuk a benne rejlő erőt, de
a váltó áttételezése spórolós poroszkáláshoz is megfelelő.
Harmadikként a 120 lovas dízelt próbáltuk, a bemutatón elérhető legalacsonyabb, Titanium felszereltséggel. A dízelhez csatolt váltó, ha lehet, még jobbnak is tűnt, mint az EcoBoost új szerkezete, maga a dízelmotor pedig kellemes társ.
Ám túl hosszú áttételezést kapott a gázolajos Fiesta, így alacsony fordulaton nem boldogul a motor még ekkora kocsival sem: városban, ötvennél a harmadik fokozat tűnt jónak, a megszokott 4-5. helyett. A Titanium felszereltségből hiányzik a másik kettő tűzijátéka, és akad néhol spórolást is tetten érhetünk (például az ülések közötti könyöklő tűnt kicsit gyengének), de az alapértékek, vagyis a jó vezetői helyzet, a könnyű kezelhetőség és a dinamika itt is megmaradtak.
A Vignalét leszámítva már itthon is rendelhetők az új Fiesták, de maradt még puskapor a Ford tarsolyában. Az ST érkezése nem lesz meglepetés, azonban azt is elárulták, hogy
a Fiesta egy Active nevű crossover testvért is kap nemsokára.
Kíváncsian várjuk, addig azonban itt van a klasszikus, rendes, régi vágású kisautó legújabb kiadása, és készen áll arra, hogy visszavegye az európai B szegmens első helyét, melyet tavaly elbitorolt a Clio.