Amikor szellemkéz tolja a bringást - elektromos kerékpárok tesztje

Elektromos bringa teszt

Emelkedőn bosszúsan nézi a többi ziháló bringás; a munkahelyre naponta e-bringával járva végre elmaradhat a kötelező tusolás, és rásegítéssel a Balaton-kerülő túra menetrendjét is lehet nyugodtan feszesebbre tervezni. Bár vitatható a sportértéke, hallatlanul népszerű kezd lenni az elektromos kerékpár, és jóval több testmozgást ad, mintha például egy ötvenes robogóval járnánk a várost - igaz, közel annyiba is kerül. Két pedelec tesztjével kóstolunk bele a kétkerekűek szép új világába.

Szögezzük le már az elején: bár aktív bringás vagyok, pont annyi volt az előismeretem a pedelec-ekkel (ejtsd: pedelek, pedal+electric+cycle) kapcsolatban, mint a legtöbb embernek ma Magyarországon. Tudtam, hogy létezik, és sejtettem, hogy nagyon fejlődik, mint manapság minden, ami elektromos, de semmi többet. Ennek ellenére egy kicsit nyekergő, kínai szagú kényszer-taligát vizionáltam, amivel az a megváltás, amikor leszáll róla az ember.

Bármilyen felhasználásra szánt bicikli kaphat elektromos rásegítést, nincs ilyen korlátja. Bal szélen: egy első és hátsó teleszkóppal is büszkélkedő Bulls, teljesen vázba integrált akkupakkal, igazán kemény terepre. A piros: A Riese & Müller városi cirkálásra szánt darabja, elsősorban hölgyeknek, szíjhajtással, hogy az erősebbik nem is elgyengüljön. Balról a harmadik: a tesztben is szereplő Pegasus, ami utólagos beépítőszettel lett hagyományos kerékpárból pedelec. Jobb szélen: a teszt másik darabja, a belépő szintű mindenes, az Apache Matto E7 Fotó: Polyák Attila - Origo

Óriásit tévedtem, amire akkor eszméltem rá, amikor az egyik e-bringa egy pici lábmozdulatra

olyan tempóval indult meg alattam, hogy azt hittem, hátraesek.

Pedig még épphogy csak felet tekertem a pedelec-szüzességem elvesztésére kapott Apache Matto E7-en, de ennyi elég hozzá, hogy a hajtókar mozgását felfogja a rendszer, és az előre kiválasztható erősségben megadja az isteni rásegítést - egészen addig, amíg mi is pedálozunk. És itt a lényeg: segít, ugyanakkor rávesz némi testmozgásra.

A bal kéznél, a kormányon kapott helyet a kezelőszerv, ami pont akkora, és úgy is néz ki, mint egy átlagos sebességmérő. A sebességen kívül a töltöttséget és a rásegítés fokozatát látjuk rajta (jelenleg 2), amit a plusz-mínusz jellel tudunk 1-től 5-ig változtatni Fotó: Polyák Attila - Origo

Szellemkéz tolja a kényelmes biciklist

Emlékeznek arra a felemelő könnyedségre, mikor gyerekként apa vagy anya tolta magukat hátulról, és ötször gyorsabban haladtak, mint amennyi energiát a tekerésbe fektettek? Ez pont ilyen, csak itt a (jelen esetben Samsung Li-ion 470 Wh-s) akksi nem hagy magunkra pár lépés után, hanem makacsul kitart mellettünk nagyjából 60-100 kilométeren keresztül. A hatótáv egy komplex egyenlet végeredménye, ahol sok függ attól, milyen terepen megyünk, mekkora rásegítést használunk, illetve a saját súlyunk sem jelentéktelen tényező.

Nem igazán feltűnő az Apache Matto E7, de épp ezt fogják sokan kedvelni benne. Más kérdés, meri-ez a ember pár órára utcán hagyni lelakatolva, kivett akkuval Fotó: Polyák Attila - Origo

Hamar addiktívvá tett az alig hallható trolihanggal kísért suhanás, és a mezei sebességváltót már nem is nagyon használtam az utcákon.

Hogy én izomból tekerjek? Ugyan már!

Ahol lehet, ott a maximális, 5-ös rásegítésre állítva, minden izzadtságcseppet nélkülözve 20 km/h feletti tempóval repesztettem a 250W-os hátsó agymotor erejére támaszkodva. Tényleg figyelni kell, mert egy szűkebb járdán a 2-es állásban is tol akkorát, hogy félig a féken kell tartani a kezünk, ha nem akarjuk a szatyrát cipelő nénit elgázolni.

Amíg az Apache lapított csöves váza igazán stabil, a fékek a gyenge pontjai. Érezni rajtuk hogy nem 20-30km/h-s tempókról való lassításokhoz tervezték őket, de azért meg lehet velük állni Fotó: Polyák Attila - Origo

Bár egyszer sem sikerült a féktelen száguldásaimmal teljesen kiapasztanom a cellákat, de ha mégis megtörtént volna, akkor sem maradok az út szélén az egyébként nehézbombázó, 22 kilós bringával. Vagy onnantól pusztán a saját combjaimra hagyatkozva tekerek tovább, mint ahogy tenném azt egyébként is egy normál biciklin, vagy pedig, mint egy laptopot, felteszem tölteni a kulacstartó helyéről egy kulccsal kivehető akksit, ami 1 óra után már 70%-on áll, 3 óra alatt pedig teljesen fel is töltődik.

Ahhoz képest, hogy belépő szint az Apache, megsüvegelendő, hogy egy állítható csillapítású első teleszkópot kapunk. Ha az árát nézzük, akkor persze ez a minimum elvárható, sőt Fotó: Polyák Attila - Origo

Jó formában van, de nem pehelysúlyú

Ezek remek adatok, de egy valamit hamar megállapítottam, hogy ne forduljon keserűre a szám íze a tesztelés alatt.

Ez egy pompás nagyvárosi közlekedő eszköz,

ami egy bicikli kinézetű, akksit cipelő tárgy. De szerintem nem kerékpár. Máshonnan nézve olyan, mint egy (jelen esetben 25 km/h-ig rásegítő) elektromos moped, s amikor kihasználjuk a teljes erejét, egy Babetta, 2017-es kiadásban - csak itt nem a markolaton, hanem a pedálon jelezzük a haladási szándékunkat a technikának.

Kulacs helyett akku az útitársunk. Bekapcsoláshoz találóan a villám ikont kell hosszan nyomni a tetején, ahol a töltöttséget is megmutatja egy pillanatra Fotó: Polyák Attila - Origo

Innen nézve megbocsáthatóbb, ami ha bringaként tekintenék rá, puszta hátrány lenne. A 22 kilóról már esett szó - nem a világ vége, de tekerje rásegítés nélkül az, aki lábra gyúr. Ráadásul a hajtás súlya a hátsó traktust terheli, ezért padkáról lehajtva együttérzésből én szisszentem fel a hátsó felni helyett. Ugyanakkor így a terepes kinézet is részben értelmét veszti, hiszen például nem hogy játszi könnyedséggel, hanem sehogy sem tudjuk például a hátulját arrébb tenni hegyről legurulásnál.

Lényegében csak egy vastagabb hátsó agynak néz ki, valójában ez a lelke az elektromos hajtásnak. Gyakorlott szem kell, hogy kiszúrjuk, egyáltalán nem feltűnő Fotó: Polyák Attila - Origo

Viszont eladja magát, mert tényleg nagyon mutatós a lapított csövekből, igényes varratokkal összerakott, masszív váz. A legtöbb embernél ez pont elég is, őket talán az sem fogja zavarni, hogy érezhetően nem a tartós 20 km/h-hoz vagy annál nagyobb tempóhoz fejlesztették a fékeket, hiszen a többség szemében a biciklinek így kell kinéznie akkor is, ha leginkább boltba járni használja majd.

A következő oldalon egy profi villanybringáról olvashat, aminek komolyabb sportértéke van. Kérjük lapozzon!