A legtöbbünknek eljön az életében az a pillanat, amikor a hegesztett diffis Zsiguli már nem elég. Amikor a nagykipufogós Honda Civic, vagy a Mini, a 206 CC, ne adj isten becsövezett Impreza helyett elkezdünk valami nagyobbat, praktikusabbat nézni, mert jön a gyermekáldás. Vannak szerencsések, akik több autót is fenn tudnak tartani, és
elfér az életükben például egy Mazda MX-5 az MPV mellé,
de itthon a legtöbb család örül, ha az az egy kocsi, amire futja, kényelmes és biztonságos.
Nem véletlenül olyan népszerűek az egyterűek, a SUV-ok és a crossoverek. Akadnak azonban olyan megátalkodottak is, akik nem akarnak a vezetés élményéről lemondani azért, mert most már nem csak a táska utazik a hátsó ülésen. És legyen bármilyen ügyes, praktikus, kényelmes vagy biztonságos egy családi utazóbatár, vezetési élményt leginkább csak "ahhoz képest" tud adni. Szerencsére van egy jó kompromisszum: a sportos kombi.
Akit nem csábít el a magas építés, több fronton is nyerhet. Például a fogyasztáson, hiszen az egyterűek és crossoverek nagy homlokfelülete és
a nagy tömege ugyanabból a motorból szomjasabbat csinál.
De gyakran lehet spórolni a fenntartáson is, hiszen egy SUV tetemes méretéhez és tömegéhez drágább gumi, drágább ablaktörlő, illetve erősebb, ezért drágább fék- és futóműalkatrészek járnak.
A legnagyobb különbség azonban az, hogy a kombik között számos olyan modellt is találunk, amelynek volánjánál nem kell lemondani a vezetés élményéről. Ez nekem olyan gépet jelent, melynek volánja, váltója kellemes élmény, melynek kanyartulajdonságai dinamikusak, és amely nem egy puha, meleg vattakesztyűn keresztül, hanem közvetlenül kapcsol össze az úttal. És persze az sem utolsó szempont, hogy legalább relatíve gyors.
Már bizonyára sokan rá is vágták, hogy van egy olyan autó, mely mindezt tudja, és manapság könnyen elérhető árkategóriában jár: a BMW 3-as E46 generációja. A 330i Touring sok lóerőt, szép hangot, manuális váltót, hátsókerék-hajtást, sportos futóművet, remek kormányt és úgy egyáltalán: dinamikus viselkedést tud, miközben két gyerekkel tökéletesen elegendő helyet és praktikumot ad. Mindezt manapság akár olcsón is, bár ha meg akarjuk magunkat kímélni a drága és vesződséges felújítástól, a kínálat alját érdemes kerülni.
Pláne, hogy jó állapotú, rozsdamentes példányokat is találni kétmillió alatt. Az M54 motor ugyan egy modern, változó vezérlésű gép, elektromos gázpedállal, de a márka népszerűsége miatt itthon is akad bőven hozzáértő szakember, aki egy gondozott példányt simán ereje teljében tud tartani még sok tízezer kilométerre. A tulajdonosok szeretik, viszont mint minden BMW-nél, itt is ki kell emelni, hogy alkatrészárai, és úgy általában
a szervizelése drágább, mint egy hasonló árú, de nem prémium autóé.
Egy BMW-nél még a szokásosnál is fontosabb, hogy ha kétmilliónk van kocsira, akkor olyan másfél millió körül nézzünk körül.
Van azonban még egy gond. Az E46 árgörbéje alsó részén jár, így látszólag fillérekért ígér élményt, ami, legyünk őszinték, számos olyan figurát is BMW-be ültet, akikkel nem szívesen azonosulunk. Nem mindenki szeret azzal a tudattal együtt élni, hogy a szembejövő már a vesék láttán jaszkarizó hülyegyereknek nézi. És persze olyan is van, aki kívánja ugyan a dinamikus vezetést, de tart a hátsókerék-hajtástól. Lássunk néhány további tippet!
Oké, ez nem való mindenkinek, hiszen a Ford Focus első generációja már nem a legfiatalabb, és bár a karbantartott példányok jól tartják magukat, a felhasznált anyagok, hát hogy is mondjuk finoman: nem elégítenek ki minden igényt. Azt sem szabad elhallgatni, hogy a kipufogó, sőt a kasztni is hajlamos lehet a rozsdásodásra, és
számos tulajdonos él meg kisebb-nagyobb meghibásodásokat,
egy elengedő ragasztás itt, egy bedöglő munkahenger ott.
A jó hír azonban, hogy ezeket nem különösebben drága elhárítani, és a kocsi amúgy szépen tartja magát. Az ST persze egy kicsit többet kér, mint egy 1.6-os, hiszen itt valamivel drágább futómű- és fékalkatrészekre kell készülni, cserébe azonban igazi gyöngyszem. A Focus amúgy is a telepatikus kormányáról, kezes viselkedéséről híres, ehhez adott a gyár egy 170 lovas szívó benzinmotort, sportfutóművel, és bumm: megjöttünk.
Óriási csomagtartó, kényelmes utastér és folyamatos vigyor, ha jó az ST Turnier, ez mind a miénk.
Már egymillió körül is találni,
de kora, és az emelt szintű felhasználás miatt ezt a kocsit úgy érdemes megvenni, hogy alapos szervizeléssel és új gumiszettel is készülünk, tehát 1,5 tekercs alatt kár nekiindulni.
A Honda Accord 2002-ben bemutatott szériája ma sem hat igazán öregnek, pedig az utód is lassan 10 éves. Sajnos Type-R nevű vadorzót csak az egyel korábbi generációból árultak a japánok, de az országúti élményekhez kicsit kevesebb lóerő is elég, ha minden más összeáll. És összeáll, az Accord benzines változatai jellemzően hithű, sőt megátalkodott hondást faragnak a tulajokból.
Nekem is volt egy korábbi, 1992-es Accordom, sima 2.0 EXi, akkoriban elmúlt 14 éves, és nincs jobb szó: imádtam. Olyan kormánya, olyan váltója, olyan kifinomult futóműve és egyáltalán, olyan vezetési élménye még a sportkupék között sincs mindegyiknek, mint amit ezek a teljesen sima családi kocsik tudnak.
Az újabb, 190 lóerős Type-S ráadásnak sportfutóművet és sportülést is kap
- kár, ebből keveset árulnak. Viszont a benne szolgáló 2,4-es motort más felszereltséggel is lehetett kérni.
De aki egy sima, 155 lovas kétliterest választ, az is úgy fogja érezni, nem kellett feladni a fiatalos lendületet, miközben 520 literes csomagtartó várja a babakocsit és a pelenkás csomagokat. A rozsdásodási hajlamuk nem veszélyes (azért át kell nézni), viszont a finom technika odafigyelő karbantartást kíván. Keressünk egy gondos tulajt, aki ugyan néha meghajtotta, de sosem felejtett el olajt cserélni, és nem bánjuk meg.
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!