És a paripa felágaskodott: 70 éves az első Ferrari

Európa még a második világháborús romok eltakarításával és az újjáépítéssel foglalkozott, a privát személyautó pedig nálunk és az NSZK-ban is szinte csodaszámba ment. Egy olasz úriember viszont elkészítette első, saját nevét viselő autóját, ami a maga korában felfoghatatlanul gyors volt, és máig élő mítoszt teremtett. Íme, a legendás Ferrari 125 S története.

Enzo Ferrari már 1940-ben épített egy autót, de ez az Alfával kötött szerződés értelmében nem viselhette a nevét, és Fiat motor hajtotta, ezért talán nem is tekinthető vérbeli Ferrarinak. A háború alatt repülőalkatrész gyártásból meggazdagodott korábbi sikeres versenyző-konstruktőr, Enzo, a világégés elmúltával rögtön megalapította saját márkáját és annak versenyrészlegét, a Scuderiát.

A mindössze 650 kilós, jobbkormányos kocsi végsebessége 200 km/h feletti. Ajtót csak az utas oldalára vágtak Forrás: Retro Mobil

Az Alfa-korszakából hozta magával három sokat próbált mérnökét, Gioacchino Colombót, Giuseppe Bussót és Luigi Bazzit (akit sokan a Ferrari lelkének is neveztek).

Első közös alkotásuk egy másfél literes, OHC-vezérlésű V12-motor volt

9,5:1-es kompresszióval, három dupla Weber karburátorral és 118 lóerővel. A főleg Colcombóhoz köthető szerkezet különböző változatokban még 15 évig gyártásban maradt a Ferrarinál.

Történelmi pillanat: a négy mérnökzseni (Ferrari, Colombo, Busso és Bazzi) a 125-ös motorján dolgozik Forrás: Retro Mobil

Az első gépet egy nyitott karosszéria orrába telepítették, elől független, hátul lengőtengelyes futóművön, a gépet Tipo 125 Sportnak keresztelték el és összesen csak kettőt készítettek belőle. Az egyik a fotókon látható, a másik a kor Forma-1 járgányaihoz hasonlóan szivarforma, de sárvédős felépítménnyel futott.

Hátul is sima, gömbölyű a forma, a kis csomagtartóba csak a pótkerék és néhány szerszám fér Forrás: Retro Mobil

És mégis mozog!

A Commendatore azonnal munkára fogta a 125-öst, és benevezte a piacenzai futamra, ahol üzemanyag-szivattyú hiba miatt a versenyző, Franco Cortese végül feladta. Nem túl jó bemutatkozás, de Enzo „ígéretes bukásnak” nevezte - és igaza is lett, mert a következő négy hónapban 13 futamból hatot megnyert!

Piacenzában az első sorból, egy Lancia és egy BMW 328 mellől rajtolt a 125-ös Forrás: Retro Mobil

Még 1947-ben szétszedték mind a kettőt, és alkatrészeik egy részét beépítették az utódokba, a 159-esbe és a 166-osba.

A később 166 Spider Corsává modernizált egyik 125-öst az ötvenes években újként adták el,

de gazdája hamarosan rájött, hogy a kocsi a 01C (az első gyári számú) alvázon ül és tele van használt alkatrészekkel, ezért árengedményt kért és kapott is Ferraritól.

Szokatlanul hosszú a légszűrőház, ötfokozatú a váltó. A 125-öst testes hidraulikus dobfékek állítják meg Forrás: Retro Mobil

Sok év után a gép egy angol gyűjtőhöz került, aki ismét életre keltette, és a Ferrari gyári restauráló részlegével építtetett rá egy replika 125-ös karosszériát. Ferrari-specialisták és autótudósok a mai napig vitatkoznak, hogy mennyire eredeti ez a 2006-ban Pebble Beachen bemutatott járgány, de ez a lényegen nem sokat változtat: a maranellói szuperautók története vele indult 70 évvel ezelőtt.

Nincs sebességmérő, a fordulatszámmérő a főműszer. Ezen kívül olajnyomás-mérőből, olajhőmérőből, tankszint- és benzinnyomás mutatóból meg vízhőmérőből áll a panel Forrás: Retro Mobil