A szovjet olajmezőkön nem voltak ritkák a gáz- és olajkúttüzek, ezeket általában csak speciális eszközökkel lehetett megfékezni. Először ott álltak hadrendbe a
teherautó és sugárhajtású repülőgép-gázturbina házasságából született turboreaktív oltók.
Briliáns az oltási elv:
a gázturbina sugarába permetezett vízköd hűt, maga a sugár pedig leszakítja a fáklyában felcsapó lángokat a tűzfészekről. A terv bevált, többek között a hírhedt 1968-as algyői kitörést is ilyen, a miénkhez hasonló, de egyszerűbb, kölcsönkapott szerkezettel sikerült végül eloltani.
Okulva a történtekből Vecsernyés Imre algyői tűzoltóparancsnok - autodidakta gépészként - nekilátott megkonstruálni egy hasonló gépezetet.
A 3,5 tonnás, 6x6-os hajtásképletű ZIL-ből készültek gyári tűzoltók is, de cikkünk főszereplőjét itthon építették,
mégpedig okkal. A hetvenes években ugyanis nagyságrendekkel több szénhidrogént termeltek ki nálunk, mint manapság, könnyen újra előfordulhatott volna hasonló katasztrófa.
A parancsnok az államtól két ZIL-t és három Klimov VK1 sugárhajtóművet kapott (ez vitte a MiG–15-öst, a MiG–17-est és az IL–28-as bombázót is), letesztelte, hogy leghatékonyabban két, egymással 30 fokot bezáró, szimultán dolgozó turbina olt, húsz méterre megközelítve a fáklyát és alulról felfelé mozgatva az oltósugarat.
A turbinát hidraulikával forgatni és emelni is lehet,
kábeles távirányítóval.
Ahogy várná az ember, a szerkezet beindítása bonyolult, nagyon alapos ellenőrzés előzi meg. Röviden: a kenőolaj- és üzemanyag-szivattyú bekapcsolása után saját indítómotorjával megforgatják, a gyújtás után pedig egy grafikonon ábrázolt procedúra szerint, percbeosztással járatják alapgáztól a maximumig – ezután jöhet a tűzharc. Kezelői mesélték, hogy a szerkezet
működése közben a környéken még a föld is remeg...
Okkal választották hordozónak a ZIL 131-est: hatalmas, önfelfújó terepabroncsain, állandó hátsó- (mind a két tengely hajtott) és elektromosan kapcsolható elsőkerék-hajtással
nagyon rossz terepen is elevickél.
Diffizára nincs, de van terepváltója, hatliteres, 150 lóerős benzines V8-as viszi, ami ötfokozatú aszinkronváltón adja tovább a nyomatékát - nagy gyakorlat kell, hogy ne recsegjen. Levegős dobfékek állítják meg, nagyon hatékonyan.
Hogy a 8500 lóerős lökhajtásos gép ne repítse el a 11,6 tonnás ZIL-t,
nem csak kiékelik a kerekeket, behúzzák a kéziféket is, és egy tűzoltó teljes erejéből nyomja a fékpedált.
Az 1979-es zsanai kúttüzet két ilyen géppel oltották el, az 1998-as nagylengyeli szén-dioxid-kitörésnél nem oltani kellett, hanem felolvasztani a kútfejre és környékére fagyott gázt.
A komoly esetek mellett volt burleszkbe illő is:
egy filmforgatáson szélgépként dolgozott volna a ZIL, de a teljes jelenetet mindenestől elfújta...
Pár évvel ezelőtt leszerelték az aktív szolgálatból,
manapság a szegedi tűzoltóság veteránja, és néha részt vesz bemutatókon is. Turbinája üzemképes – a kecskeméti reptér szerelői gondozzák –, és nagyon is él, rendelkezési állományban van, bármikor bevethető. Érdekesség, hogy gazdaságossági okokból (a ZIL 75 litert iszik 100 km-en) mindenhová tréleren szállítják...
Műszaki adatok
Motor: OHV-vezérlésű V8-as benzines elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 5969 cm3. Furat x löket: 100,0x95,0 mm. Kompresszió: 6,5:1. Teljesítmény: 150 LE, 3200/perc fordulaton. Nyomaték: 410 Nm, 2000/perc fordulaton.