A SUV- és crossover-divat mindent elsöpör maga előtt: úgy tűnik, mindegy mi az, ha egy kicsit megemelik, máris keresett lesz. Mivel így nagyobb a tömeg és magasabbra kerül a súlypont, én nem igazán kedvelem ezeket a kocsikat, de ettől még igaz, hogy a modern technológia már-már csodákra képes.
A mai szabadidőautók egész jól mennek,
elfogadhatóan rugóznak és tűrhetően kanyarodnak, talán csak a picit magasabb fogyasztásban és alkatrész-költségben fizeti meg a tulaj a divatozást, a mindennapi használatban nem. Ráadásul ma már a legolcsóbb modellekre sem jellemző, hogy a gyártók elspórolnák az átgondolt tervezést, pedig ez még 15-20 éve sem volt általánosan igaz.
Bizonyos értelemben eljött az autós Kánaán: új kocsi választásakor már nem kell okosnak lenni, hiszen nincsenek kiugróan rossz modellek a piacon, és ha egy motor vagy váltó mégis problémás, a ma már jellemzően hosszú garanciaidők attól is megvédenek. Legalábbis eddig így gondoltam, csak aztán úgy hozta a sors, hogy én ültem a Ford EcoSport tesztautóba.
Az EcoSportot eredetileg a dél-amerikai piacokra fejlesztette a Ford, az első generációt előlünk mélyen el is titkolták. A 2012-ben bemutatott második generáció 2014-ben azonban már Európában is partra szállt, ám bevezetése bukás volt, már 2015-ben áttervezték az ide szánt modellt, majd 2017 elején a kontinensre, Romániába költöztették a gyártást.
Ez utóbbi váltás egyben újabb ráncfelvarrást is hozott, így a most tesztre kapott példány már egy alaposan megdolgozott, „európaizált” EcoSport. A színválasztékával, felszereltségével nincs is semmi baj, legalábbis a tesztre kapott, közel 8 milliós Titanium papíron jó ár-érték arányt mutat.
Sőt, kéttónusú fényezése az életben is látványos,
bumfordi alakja ellenére sokakban tetszést váltott ki a piros-fekete tesztautó.
A színe azonban hiába szép, nekem sajnos nem igazán tetszik az EcoSport alakja, túl magas ahhoz képest, amilyen rövid, így az arca, nincs jobb szó, túl nagy lett. Ízlésen persze lehet vitatkozni, azt azonban valódi hátránynak könyvelem el, hogy a Fiesta padlólemezére készült kis szabadidőautó felárért a csomagtérajtóra szerelt pótkerékkel akar macsóbbnak látszani.
Hogy ez miért baj? Mert emiatt nem felfelé, hanem oldalra nyílik a raktér ajtaja, ami egy ilyen városba szánt jószágon gondot okoz szűk parkolóhelyen. Ráadásul nagyon erős kitámasztóval szerelték, hogy lejtőn se csukódjon ránk, ez azonban nehezebbé teszi a nyitást, mint amit a súly indokolna (legalábbis a szériamodellben, pótkerék nélkül).
És itt még nem érnek véget a bajaim ezen ajtóval, de ez már nem design, hanem költség-lefaragási kérdés. A kulcs nélkül nyitó-záró autók esetében könnyű elfelejteni, melyik zsebünkben van a kulcs,
tehát nagyon könnyű lenne kizárni magunkat a kocsiból.
Hogy ez mégse forduljon elő, az ilyen rendszerek úgy készülnek, hogy érzékelik, ha belül van a kulcs, és olyankor kívülről nem zárnak.
Nem úgy az EcoSport – egy óvatlan mozdulattal még azelőtt a csomagtérbe dobtam a kabátom, benne a kulccsal, mielőtt kinyitottam volna az oldalajtókat, és voilá, már ki is záródtam a tesztautóból. A kínos jelenet némi odafigyeléssel persze megelőzhető, de vegyük észre, ez olyan apróság, amit kihagytak ebből az autóból az olcsóság kedvéért, és így már nem is annyira vonzó az ár-érték arány.
Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!