Magyar mini-SUV, mindenestül egymillióért - Suzuki Ignis használtteszt

Suzuki Ignis

Aki strapabíró kisautót keres, és fütyül a presztízsre, aligha mehet el az esztergomi Suzukik mellett. Ma az utcaképet uraló régi Swifteket tömegével selejtezik, és ez a sors várt édesanyáméra is. Átírással, szervizzel együtt egymillió forint volt a keret egy valamivel újabb járgányra, így került képbe a magas építésű Ignis. Találtunk is egyet alig 50 ezer kilométerrel, de kellett néhány kompromisszumot kötni.

Nem is tűnt fel, hogy csúszik a kuplungja – mondja próbaúton a várpalotai kereskedő, majd hozzáteszi, úgyis csak bizományban van nála a képek idilljéhez képest elég lestrapáltnak tűnő autó. A rétegvastagság-mérő szóra egy másik, budapesti nő már telefonon elismeri, már rommá volt törve az Ignise, és megannyi kifogásba, magyarázkodásba belefutottam a keresésnél. Vagy egészen másba.

Normális állapotú, vidéken és magánszemély által hirdetett autóknál ugyanis rendszerint így zárták rövidre a telefonbeszélgetést vagy e-mailezést:

köszönjük az érdeklődését, már elvitték a Suzukit.

Ami jó, azt bizony azonnal megveszik, de nem gondoltam volna, hogy ilyen elterjedt típusnál is ennyire résen kell lenni a hirdetés-figyeléssel. Aztán persze én is így tettem, és horogra akadt egy ezüstmetál példány.

Második tulaja hirdette, aki az édesapját szállíttatni vette, de közben súlyosan leromlott az egészségi állapota. És az első tulajdonos? Nos, ő egy atyai jóbarát volt, szó szerint: a helyi plébános járt vele misézni. A mai világban hiszi is, meg nem is az ember az ilyen történeteket, de aztán amikor elmentem megnézni az autót, tényleg Kalocsa-Kecskemét egyházmegye állt a dokumentumokban.

Légkondi nélkül a neppereknek sem kellett

Pillanatok alatt kiderült, hogy nem egy dörzsölt nepperrel állunk szemben: kisuvickolt kasztni, hibajavítóval lekent karcok és szilikonnal telefújt gumik-műanyagok helyett őszinte állapot fogadott. Belül korrekt volt az Ignis, de kívül jó pár falevél, esőcsepp és madárürülék csúfította, mint a többi lakótelepi autót (szerencsére élete zömét fedett beálló alatt töltötte). Viszont vonalban állt mindene.

Az eladó elkövette a szokásos hibát: túl drágán, 900 ezer forintért kezdte hirdetni, a kereskedőktől megalázó ajánlatokat kapott, aztán kénytelen volt egyre lejjebb vinni az árat és beleunt az egészbe. Mindez még augusztusban történt, rekkenő hőségben, amikor mindenki légkondis használt autót keresett, kivéve minket – anyukám klímaérzékenysége miatt, és városi rövid utakon tervezi használni.

Pont az egyik leértékelési lépcsőnél hívtam a klímátlan Ignis eladóját, végül személyes találkozásnál,

a hibákat feltárva 725 ezer forintban egyeztünk meg.

Ez sem kevés egy 13 éves kisautóért, de itt járnak az árak a magyar piacon, félmillióért lestrapált, korai (vagy dízel) példányokat adnak. Egy dologról ne feledkezzünk meg: a szürke autó 47 ezer kilométert futott. Rendszám alapján lekérdeztem, stimmel.

Nem gondoltuk, hogy sikerül ennyire keveset futott Suzukit kifogni, 100 ezer kilométerrel is bőven kiegyeztünk volna. Minden meghirdetett autóra rendszám alapján lefuttattuk a lekérdezést, ez bőven megér pár száz forintot Fotó: Hirling Bálint - Origo

A gyári rádió némasági fogadalmat tett

2013 óta mindössze 7 ezer kilométer ment bele, de fontos, hogy az alacsony futásteljesítménytől se részegüljön meg az ember, mert az – mint itt is történt – sok-sok rövid út alatt is összegyűlhet, és több kopást jelenthet kétszer ennyi, de autópályán összegyűjtött kilométernél. Erről árulkodik például az Ignis műbőr váltógombja is, ugyanakkor szép a belseje, és mindene finoman működik.

Kivéve a Blaupunkt rádiót: az atya elvesztette a kódot, így egy korábbi akkucserénél elnémult a zene - egy pesti hifiműhelyben generáltak új számsort 5000 forintért.

Néhány burkolatot a miseautóban tényleg csak a szentlélek tartott,

a kalaptartó egyik rögzítőfüle, elöl a komplett belső világítás és pár más apróság hiányzott, ezekből a Budafoki úti Suzuki bontóban vásároltunk új utángyártottakat, lényegében fillérekért.

Az opeles együttműködés egyik hozománya a gyári Blaupunkt rádió. Nagy gombjaival könnyű kezelni és tűrhetően szól, csak a kódja el ne vesszen... Fotó: Hirling Bálint - Origo

Láttam már sok idős, vagy kevésbé ügyes sofőr autóját, az ilyen hiányosságokon túl kell lendülni, hiszen kevés befektetéssel újszerű utasteret kapunk - ellentétben például a bagós, kutyás, melós tulajok utáni kabinnal. Szerencsére az összes elektromos extra (ablakemelő, tükörállítás és a remek ülésfűtés) működik, egyedül az egyik kulcs centrálzár-távirányítójában kell még elemet cserélni.

Nem hibáktól kell tartani, hanem rozsdától

Hosszas keresés következett, hová is lenne érdemes vinni egy alapos átvizsgálásra és szervizre, különös tekintettel arra, hogy sokat állt az utóbbi években. Végül a XI. kerületi Suzuki Pluszra esett a választás, mert már nem márkakereskedésként, hanem független szervizként működnek annak megfelelő díjakkal, ugyanakkor évtizedes tapasztalat van náluk az esztergomi típusokkal.

Hátul még 2005-ös, repedezett gumik voltak, elkerülhetetlennek tűnt a csere. Városi használatra külön téli-nyári szett helyett végül négy évszakos abroncsok kerültek fel, a kerékdobok besleje és a padlólemez alvázvédelmet kapott Fotó: Hirling Bálint - Origo

A diagnózis jó műszaki állapotot mutatott, az egyetlen meglepetést a bal első rugó törése okozta – ezt a jobbal együtt párban kellett cserélni. Karambolra utaló nyomok nem látszottak, és veszélyes rozsda sem, felületi korróziós nyomok azonban felbukkannak rajta, például az egyik ajtó alján. Mint minden korosodó használt autón,

itt is csapda lehet a sárvédő és a küszöb műanyag borítása.

Alvázvédelmet kértünk, ami megállítani nem tudja, de lassítja a barna pestist. Minden folyadékot, szűrőt ellenőriztek és szükség szerint kicseréltek benne, a gyertyákhoz nem kellett nyúlni. Összesen 151 ezer forint ment el a szervizelésre, aztán volt egy kör a gumisnál is: a használat módjához illő, négy évszakos új Toyók kerültek a Suzukira (a hátsó abroncsok még a gyári eredetiek voltak).

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!