Csapataink harcban állnak - Honda Jazz 1.5 és Civic dízel menetpróba

Ha egy vásárló Európa bármelyik táján betéved egy szalonba, legnagyobb eséllyel az évtizedeken át megszokottnál kisebb lökettérfogatú, turbófeltöltésű benzines autóval hajt ki a kapun. Persze, mint a Honda két újdonsága is mutatja, olykor a kivételek erősítik a szabályt: a kozmetikázott Jazz pörgős, 1,5-ös szívómotorral jelent meg, a Civic pedig egy minden eddiginél csendesebb és tisztább dízellel.

Használt kisautó, amiben alkalomadtán elfér az egész család, nem farzsebnyi a csomagtartója, és ami a lényeg, megóvja gazdáját attól, hogy állandóan szervizbe kelljen zarándokolnia? Egyre több vásárló válasza erre a dilemmára a Honda Jazz, amiből a 2008-as válság után szűk esztendők miatt nincs is elég itthon - nem véletlenül hordják a nepperek Ausztriából, Németországból. Óhatatlanul felmerül hát, hogy az aktuális 3. generáció is 5-10 év múlva a használtpiac slágere lesz-e. Lássuk a választ!

Szépség helyett osztályelső praktikum

Idénre ráncfelvarrással készültek a japánok, ami elsősorban a Jazz orrán hagyott nyomot: az új lámpa, hűtőrács és lökhárító

jobban illeszkedik a Civic által indított új márkaarculatba.

Hátulról tényleg csak a márkakereskedők és a feketeöves Honda-rajongók fogják tudni megkülönböztetni a módosított, természetesen funkció nélküli levegőrostélyokat, hacsak nem a vadiúj, Dynamic kivitelt vizsgálják, ami feltűnő diffúzort (!), új első koptatót, fekete alufelniket és piros csíkos, egyedi lökhárítókat kapott.

Hátulról a tetőszárny és a minden karosszériaszínnél piros csíkozású lökhárító teszi felismerhetővé a Dynamic sportváltozatot Forrás: Honda

Változatlan maradt ugyanakkor a mini-egyterűs sziluett, amivel kakukktojás a modern kisautók mezőnyében, és hiába kapott a régi generációkhoz képest mozgalmasabb ablakvonalat, illetve oldalsó domborításokat, keskeny-magas összhatásával még a harci díszes Dynamic sem érződik igazán sportosnak. Használati tárgynak tekintve viszont a Jazz továbbra is zseniális, mert tágas és remekül variálható az utastere - és nálunk ez fontos, hiszen sokan kompakt autót váltanak ki vele.

Már csak a Jazzben és a HRV-ben maradt meg a felhajtható moziszék, amihez előrébb kellett költöztetni a benzintartályt Forrás: Honda

Kissé vékony párnázású ülésein hátul is elfér két felnőtt, amikor pedig nem utazik itt senki, fel lehet hajtani, mint egy moziszéket, és jöhet a kutya, az óriástévé vagy a szobanövény.

Amikor a támlát döntjük, okosan lesüllyed vele az ülőlap

(ezt ma már mindenki megspórolja a mezőnyben), ha pedig létrát kéne betuszkolni, az anyósülést előrehajtva közel 2,5 méteres alagutat lehet nyitni. Alapból amúgy 354 literes a csomagtartó, ami minden más kisautót lepipál, még éppen az új VW Polót is.

Alaphelyzetben is nagyon jól kihasználható a csomagtartó, lehajtott üléssel pedig mindenféle álpadló nélkül sík felület keletkezik, 897 literes térfogattal Forrás: Honda

Sok tétel alapáron, de hiányzó bőrkormány

Nem magától értetődő, hogy egy kisautóban széria legyen az ülésfűtés, a tempomat és az automata fényszórókapcsolás, de ezeken felül is bőven akadnak olyan tételek, amikre magasabb felszereltségi szintekkel lehet költeni. Közéjük tartozik egy új csomag vezetéssegítő rendszerekkel (a városi vészfékező minden kivitelben alap), a telefontükrözésre és wifizésre is alkalmas Honda Connect, a tolatókamera és a kulcsnélküli nyitás - automata klímával viszont nem találkozunk a tesztautókban.

Továbbra is eléggé egyszerűek a műanyagok, viszont jó az ergonómia. A Connect rendszerhez 7 colos érintőképernyő jár, az egyszerűbb változatoké 5 colos Forrás: Honda

Alapesetben kissé csúszós műanyag a kormánykarima, a gumírozott váltógomb fogása pedig taszító, nagyon ajánlott tehát bőrözve kérni őket, amit a Dynamicnál sárga cérnával varrnak. Ez dupla nyereség, mert

legalább visz némi színt a nyomasztóan fekete felületekre.

Tipikusan olyan autó ez, amit nem álló helyzetben mustrálva kedvelünk meg, hanem amikor használatba vesszük: logikusak a kezelőszervei, üvegezett A-oszlop segíti az átlós kilátást, használhatók a tároló helyei.

Rég várt erősítés érkezett a motorkínálatba

Egy igazán komoly kritika érte csak a harmadik Jazz-generációt: ez az elérhető egyetlen motor (1,3-as, 102 lóerővel) még óvatos háziasszony- vagy öregúr-üzemmódban sem érződött valami fickósnak, különösen, ha kézi helyett fokozatnélküli váltóval rendelték. Ezen változtat most a Honda azzal, hogy felveszi a kínálatba a HR-V-ből ismerős ezerötös, közvetlen befecskendezéses és régi Honda-szokás szerint szívó- és kipufogóoldalon egyaránt változó szelepvezérlésű szívómotort. Az izmosabb négyhengeres mindössze egy német juhászkutya súlyával növelte a Jazz tömegét, így 1,1 tonna.

A turbós benzinesek spórolósan hajtva tényleg keveset esznek, de sportosan űzve nagyon megnő az étvágyuk. Szívómotorral kisebbek a különbségek, ez jó hír az ólomlábú Jazz-sofőröknek Forrás: Honda

Mindez 130 lóerővel már nemcsak hétköznapi használhatóságot, hanem némi mókát is ígér, hiszen

nagyjából olyan a teljesítmény-tömeg aránya, mint az utolsó, targatetős CR-X alapváltozatának.

És nem is okoz csalódást annak, aki az ördögfiókát keresi benne: vehemensen húz, különösen 4000-es fordulat felett, a százas sprintet is mindössze 8,7 másodperc alatt lezavarja. Úgy kell vezetni, mint az egyre inkább letűnő hőskor autóit: sokat pörgetve, gyakori kapcsolásokkal.

A remek kézi váltó helyett CVT-vel kérve 8,7-től 10,0 másodpercre romlik a százra gyorsulás idő. Ahelyett értelmesebb tipp a takarékos Yaris Hybrid, lényegében ugyanennyiért Forrás: Honda

Itt értelmet nyer a Jazzek hagyományos erőssége, a rövid úton és precízen járó váltó, na meg a feszes futómű is, és picivel élettelibb kormányzással igazi mini-élményautó lenne. Abban is a régi iskolát hozza, hogy széthajtva sem emelkedik az egekbe a fogyasztása, a kanyargáshoz pedig olyan trükköt vetettek be a tervezők, amit ki sem néztünk volna a családi dobozkából: célzottan fékezgeti az ívbelső kerekeket. Egyedül az emissziós előírások miatt lassúbb gázreakciók miatt lehet keseregni.

Visszasírnak még maguk engem, Pelikán!

Ilyen belsőterű kisautója egy gyártónak sincs, mint ahogy hasonló lökettérfogatú szívómotoros sem (leszámítva a szintén ezerötös, de 111 lóerejével vérszegényebb Toyota Yarist) - más kérdés, hányan keresik kifejezetten a családbarát kialakítás és a leszabályozásig lelkesen pörgő gép kombinációját. És itt jönnek elő a Jazz-árnyoldalak, sokan inkább a kényelmesebb rugózására, és az alacsony fordulaton nagy nyomatékra szavaznának, kisebb motorzaj mellett.

Mert az i-VTEC orgánuma bizony érces.

Profilból nézve is egyértelmű a buszlimuzin-rokonság. Nagyon praktikus, hogy az ajtók derékszögig nyílnak Forrás: Honda

Csak a csúcsmotorral lehet kérni a Dynamic felszereltséget, 4,99 millió forintért, ami behatárolja a piacát, bár egy közepesen extrázott 1,3-as Jazzhez képest szerintünk nem irreális a bő félmilliós felár. Nézzünk inkább kicsit előre a jövőbe: használtként remek fogás lesz majd ez a kocsi erős, élvezetes és agyonüthetetlen szívómotorjával, talán egy korszak záróakkordjaként. Kevés racionális magyarázatot találnánk ugyanis arra, miért ne kerülne a következő Jazz-generáció orrába három henger és turbó.

Cikkünk folytatódik az dízel Civic bemutatójával, kérjük, lapozzon!