Az eladási csúcsokat nem igazán döntögető Cactus crossover idei ráncfelvarrása akár még érdektelen részletkérdés is lehetne, ám a franciák a visszafogottabb, és így könnyebben emészthető külső mögé komoly módosítást rejtettek. Lehet, hogy ismét lesz valóban komfortos autó a piacon, a luxuskategórián innen – ez ám a nyerő húzás!
A C4 Cactus bemutatóját némi várakozás előzte meg anno, hiszen a Citroën kompakt crossover modellje koncepcióautóként ígéretesen bolond volt. Az igazi meglepetés azonban az volt, hogy gyártásba szinte módosítás nélkül került, így a 2014-es Cactus (a tesztjéhez kattintson ide) a kisebb szabadidő autók már akkor is népes piacának üde színfoltja lett.
Nem csak külsejében, de egy rakás egyéb megoldásban is külön utas kocsi a Cactus, hiszen nincs a kategóriában más, aki bevállalna ennyire egyszerű kialakítást. A lehető legkevesebb műszer és kapcsoló, hátul csak kibillenő ablak, jó formájú, de olcsó és strapabíró kárpitok jellemzik a kocsi belsejét, és a csomagtérből is hiányoznak a más modellekben elérhető praktikák.
Négykerékhajtás felárért nincs, motorokból elég szűk a kínálat, viszont aki ráérez bohókás ízére, annak nagyon szerethető a minimumra szorítkozó, de talán éppen emiatt könnyen használható, jópofa kocsi. A gyáriak szerint az eredmény felemás. Maga a modell nem lett kiugró siker, Európában alig több mint 230 000 darab kelt el belőle '14 óta, ami nem sok.
Nincsen kaktusz tüskék nélkül
Stílusát, játékos életigenlését azonban átvették más Citroën modellek is, és ennek a változásnak pozitív a visszhangja: a Cactus bemutatója óta minden évben növelni tudta eladásait a márka – 2017-ben például 1,1 millió Citroën kelt el világszerte. Ebben az árkategóriában ez azért még kevéske, de a növekedés jó jel, és az sem elhanyagolható, hogy nem csak Európára támaszkodhatnak.
Az öreg kontinensen csak jövőre érkező C5 Aircross bevezetése óta szárnyal a kínai részlegük, a C3 hasonló kivitele is kelendő. A Cactus tehát nem csak önmagáért, hanem a gyár gondolkodását megmutató lakmuszpapírként érdekes, és ebből a szempontból figyelemre méltó, hogy ezúttal egy új technológiát, és ennek segítségével egy régi-új filozófiát hozott vissza a francia márka az európai piacra.
A Cactus külseje polgáriasodott. Nem csak az oldalsó AirBump légpárnácskák nagy része tűnt el róla, de az orr és a far kialakítása egy kicsit szokványosabbá vált. Megmaradt viszont az alapforma, és a rikító, játékos színválaszték is, sőt, a műszerfal se változott szinte semmit, csak a váltókar és kézifék környezete lett hangsúlyosabb – most már nem lehet „egybepaddal” rendelni, mint az első szériát.
Lekésték az új motorok a ráncfelvarrást
Továbbra is 1,2 literes, háromhengeres benzinmotorral és 1,6 literes, négyhengeres dízellel lehet választani, a váltó ezentúl is ötsebességes manuális vagy hatfokozatú automata (EAT6) lehet, sőt, a 82-100-110 lóerős teljesítménylépcsők sem újak.
Ez viszont változik majd nyár végétől, akkor érkeznek ugyanis az Euro 6.2 motorok, köztük egy új, 130 lovas 1,2-es és egy 120 lovas dízel, a váltók pedig mind hatfokozatúak lesznek. Ráadásul a 82 lóerős, szívó benzines eltűnik a kínálatból, aki tehát mindenképpen ilyet szeretne, annak még most érdemes bevásárolnia.
A legérdekesebb újdonság azonban, hogy a Kacsa és az eredeti DS nyomán (itt olvashat bővebben a hidropneumatikus rugózású Citroënekről) a Cactus is nagyon rámegy a kényelemre: Európában először ezen a kocsin elérhető a gyár új, Progressive Hydraulic Cushions (PHC) lengéscsillapítója.
Kényelem, mint fő vevőcsalogató
Egy hagyományos lengéscsillapító vagy kényelmesen puha, de akkor dől az autó kanyarban, vagy biztonságosan kemény, de akkor nagyobbat ütnek az úthibák. Drága légrugózással, mindenféle elektronikus aktív megoldással lehet ezt ellensúlyozni, de a 30-40 évvel ezelőtti kocsik, amik még mertek őszintén kényelem-központúak lenni, e drága csodáknál jobban kezelik a rossz utat.
A francia mérnökök most megpróbálták olcsón, egy mechanikus elemekből álló lengéscsillapítóval egyesíteni a kényelmet és a dőlésmentes kanyarodást. A lényeg: az alapvetően puha csillapítást húzó és vonó irányban is kiegészítő, hidraulikus elemek keményítik fel, amikor tempósabb kanyarban dőlne a kocsi.
Kényelemre hangolt futómű, ráadásul Puha, vastag tömésű ülések – 2018-ban, amikor még az egyszerű városi kisautókat is sportos menettulajdonságokkal reklámozzák, ez azért több mint szokatlan. Úgy látszik, a Citroën ismét bevette a bátorság-tablettát, és az első, sajnos nagyon rövid menetpróba alapján lehet értelme a dolognak.
Ami nincs, az nem is növeli a tömeget
A hazai bemutató környéke dúskált kátyús, hepehupás, megsüllyedt csatornafedelekkel aláaknázott utcácskákban, és ezeken remekül viselkedett a Cactus. Ha nem is repülő szőnyeg, de egy kényelmes élmény. Hogy országúton elbizonytalanodik-e, majd a teszten kiderül, mindenesetre az egyik lendületesen vett kereszteződésben jól viselkedett – az első benyomások tehát nagyon bíztatóak.
A Cactus minimalista kialakítása nem önmagáért való, a gyáriak szerint jóval könnyebb a versenytársainál, és az egy tonna körüli önsúly valóban nem rossz. Csak hát ezt nem varázslattal érték el, hanem úgy, hogy kevesebbet nyújt. Az elhagyott dolgok persze sok ember életéből nem hiányoznak, tehát a Cactus továbbra is jópofa közlekedési eszköz marad stílust és egyszerűséget kedvelő vásárlók számára.
Viszont mostantól lesz még egy nagyon fontos fegyvere: ártól függetlenül ez lehet az egyik legkényelmesebb új tömegautó a piacon. Hogy erre van-e vevő a mai, dinamizmus-függő Európában, majd kiderül. Én viszont nagyon várom a tesztet, mert a fájós derekamnak éppen erre van szüksége - sportos vezetésre amúgy sem crossover való.