Dízel, mégis úgy jár, mint a Schaffhausen – Mercedes S400d teszt

Egy lakás árát el lehet költeni csak az extrákra, a rugózását legfeljebb varázsszőnyegek múlják felül. Négyféle méretben kérhetik a tehetős ügyfelek, és már a másodikat is bátran ajánlják sofőrös limuzinnak – legalábbis amíg át nem veszi a stafétát a robotpilóta. Továbbra is a szuperlatívuszok autója az S-osztály, ám a jövője még ködbe vész. Jelenét most teszten mutatjuk be, sőt a típus magyarországi múltjáról is olvashat, egy magát puritánnak hirdető ex-rajongóval, Kádár Jánossal.

Ha létezik olyan autó, aminek jól áll a jobb hátsó ajtó elé kigurított vörös szőnyeg vagy a pálmafák alatti parkolóhely a monacói jachtkikötőben, akkor az mindenképpen a Mercedes S-osztály. Ezen morfondírozom, akikor egy rekesz ásványvízzel közelítek felé a pláza mélygarázsában, hogy aztán radarcsipogást fülelve, kamerákat lesve kiszenvedjem a labirintusból. Ó, milyen banális az élet!

Aztán a pesti forgatagban elvegyülve rá kell jönnöm, ennek valójában pont az a legfőbb vonzereje, hogy emelkedetté teszi a triviális megmozdulásokat is. Természetesen a többi luxusautó is hasonló céllal születik, de az S-osztály más élményt nyújt, ami már a megjelenésén is látszik: barokk elegancia és modern Gorden Wagener-féle lemezszabászat keveréke, idéntől ráncfelvarrott kivitelben.

Teljesen kizárja a külvilágot

Ez az egyetlen Mercedes, amelyik mindenképpen kiálló csillagot hord a motorháztetején (a C- és E-osztályoknál ez csak opció, át is szoktak a tulajok a sportmaszkra). Valójában a Rolls-Royce kivételével

a luxusautók zöméből is eltűnt a több méterrel előttünk trónoló hűtődísz,

pedig sokat hozzátesz a fensőséges eleganciához. Kicsit hivalkodónak érezzük viszont az új fényszórók 2x3 LED-fénycsíkját.

A ráncfelvarrással módosultak a típusnevek: a dízeleket Bluetec helyett ezentúl „d" jelöli, a mild hibrid benzineseket „EQ Boost", míg a nemsokára érkező frissített plug-in hibridet „e" Fotó: Csudai Sándor - Origo

Szakadt kipufogós futárrobogó a szomszéd sávban? Alig hallok belőle valamit idebent, a dupla üvegezésű utasteret vattába csomagolták, még bőven 200 felett is alig van benne szélzaj. Olyan vaskosak a szigetelések, hogy normál erővel az ajtók is mindig félig csukódnak be. A kínos csapkodás helyett jobb lett volna szervós behúzómotort rendelni az 50 milliónál is drágább tesztautóba.

Mind benzines-, mind dízelfronton soros hathengeresek vették át a V6-os motorok helyét. Gyorsan és észrevétlenül dolgozik a kilencfokozatú automataváltó Fotó: Csudai Sándor - Origo

Ha komfortról esik szó, tud más lenyűgözőt is az ingatlanárban mért S-osztály: lenyűgözően rugózni. E téren a vadiúj Audi A8-at, na meg a Lexus LS-t is felülmúlja. Kis sebességnél is képes távol tartani a kátyúk, keresztbordák ütéseit, aztán

ahogy nő a tempó, úgy siklik hajóként az úton.

Pedig ebbe még nem is került bele a benzinesek sztereó kamerás útfelület-szkennere, csak a széria légrugózás.

A high-end audiorendszer árából más autót venne, de csodás a hangzása - és az alurács látványa is Fotó: Csudai Sándor - Origo

Van méretválaszték, de XL-től indul

Mondhatnánk, egy úgyis nagyvonalú luxuslimuzinnál szőrszálhasogatás a centimétereken lovagolni, csakhogy az nem így van, különben mégis miért kínálnák az S-osztályt négyféle tengelytávval. Sokat elárul a léptékről, hogy a rövid alapmodell hossza is 5,1 méteres, fölötte áll eggyel a nyújtott kivitel. Ilyen a tesztautónk is, és mellesleg ebből készülnek a pusztító erejű AMG sportváltozatok.

Három darab dupla lamella tagolja a hűtőrácsot, az akár 650 méterre elvilágító adaptív fényszórókban szintén három-három LED-csík jelzi: ez a modell áll a Mercedes tápláléklánc csúcsán Fotó: Csudai Sándor - Origo

A harmadik mérethez már jár az arisztokratikus Mercedes-Maybach márkanév

(önálló autókat most nem gyárt a luxusmárka), illetve a V8-as vagy V12-es benzinmotor. Ami az S-osztály kínálat csúcsát illeti, ott a 6,5 méteres, Magyarországon nem is forgalmazott Pullmann kivitel áll, amit elsősorban oligarchák, diktátorok, olajsejkek vagy luxushotelek figyelmébe ajánlhatnak, akár páncélozással is.

Modern és klasszikus keresztezése a lyuggatott bőrrel bevont műszerfal. A jobb bajuszkapcsoló a váltó előválasztó karja, pedálos helyett elektromos a rögzítőfék Fotó: Csudai Sándor - Origo

Akármilyen hosszú is azonban, személyautós belmagasságán nem lehet változtatni, éppen ezért (és kevésbé irritáló fellépésük miatt) jöttek divatba úri körökben a sofőrös SUV-ok és kisbuszok. Persze ezek komfortban és gyorsaságban nem érhetnek a 222-es kódú Mercedes limuzinok nyomába, és a tesztelt dízel S400d 4matic 2075 kilós tömege sem vészes, holott alumínium helyett acélból készül.

Masszázsfotel és hűtőszekrény hátul

Valószínűleg Helmut Kohl kancellár volt a világ azon kevés prominenseinek egyike, aki a W140-es szövetségi köztársasági Mercedesben mindig az anyósülésen utazott, az előkelőség helye ugyanis mindig a jobb hátsó fotelben van. Ami ebben az esetben nemcsak dönthető, hanem

nyugággyá alakítható, külön lábtartóval.

Ebben tespedve, felhúzott napvédő rolók mögött, a kijelzőn filmet nézve és egy jó forró lávaköves masszázst lefuttatva relativizálódnak a világ problémái.

Hihetetlen luxus fogadja a hátul ülőt, a jobb első ülést el lehet tolni, hogy legyen hely a főnök lábtartójának Fotó: Csudai Sándor - Origo

Ilyenkor a sofőrnek nem feltétlenül van jó dolga, az előretolt anyósülés buktatott fejtámlája kitakarja a teljes jobb tükröt (szerencsére ki is lehet venni), és nyilván ésszel kell vezetni, nehogy kilötyögjön az uraság pezsgője. Mert bizony hűtőszekrény is van hátul, amibe mi banánt és szendvicset pakoltunk, de nyilván kaviár tárolására találták ki.

Pezsgősüveg a síalagút helyén: a hűtő természetesen feláras extra Fotó: Csudai Sándor - Origo

A kartámaszt és a síalagutat kinyitva lehet hozzáférni, de van a fridzsidernek egy szépséghibája: olyan mélyre benyúlik középen, hogy szinte használhatatlanná teszi az 510 literes csomagtartót (kivehető).

Szégyenletes kukacoskodásként megemlíthetjük,

hogy a talpmasszázs szolgáltatással az Audi A8 aratja le a babérokat, de annak idején az S-Merci korai bemutatóján magam is találkoztam tervezők hadával, akik a beltéri hangulatvilágítást és hangulatvilágítást tervezték, lenyűgöző eredménnyel.

Óriástabletek és analóg óra

Persze (Kínát kivéve) a legtöbb esetben nem sofőrös autóként szaladgálnak az S-Mercik, hanem a tulaj maga ül a kormány mögé – és egész biztos, hogy nincs rossz dolga. A műszerfala pedig sokkal kevésbé futurisztikus, mint egy Audi A8-asé, nem is beszélve a support-szoba hangulatú Tesla Model S-ről, de a klasszikus kapcsolók és a gyönyörű analóg óra ellenére is high-tech, abban nincsen hiba.

Olyan apróságokat is be lehet állítani, amire egy átlagautós sosem gondolna, például a parfümös illatosítót vagy a hangulatfényeket Fotó: Csudai Sándor - Origo

Két darab, egyként 31,2 centis átmérőjű képernyő trónol a vezető előtt, az egyik a konfigurálható műszeregységet, a másik az infotainment rendszer információit jeleníti meg, a ráncfelvarrás óta még nagyobb felbontással. A hangulatfények mellett

a gyalogosokat külön felismerő éjjellátó sem rossz látványosság,

és head-up kijelző is aktiválható (polárszűrős szemüvegben nem könnyű leolvasni).

Gyors és hihetetlen a zajkomfortja, amiből egyesen következik a csalóka sebességérzet. Meg sem kottyan benne egy több száz kilométeres út autópályán Fotó: Csudai Sándor - Origo

Nem tud ugyan a tulaj olyan trükkökkel villogni, mint a BMW 7-es okoskulcsa vagy a gesztusvezérlés, de szolgáltatásaiban így is lehengerlő a Merci. Könnyen meg lehet szokni a kormányküllő egy-egy érintőgombját és a középkonzol kontrollerét, a váltó előválasztója márkaszokás szerint a jobboldali bajuszkapcsoló – igaz, emiatt a következő automataváltós tesztautóban ablaktörlőztem egy ideig.

Cikkünk folytatódik, kérjük lapozzon!