Fehéren-feketén szabályoztak mindent

Hatvan éve olyan rendszámtábla tervei születtek meg, amely egészen a rendszerváltás utáni hónapokig kitartott, és amely sokak emlékeiben ma is élénken él. A kezdőbetűk utaltak a jármű típusára (motorkerékpár, busz, teherautó, utánfutó stb.), illetve tulajdonosára (állami szerv, honvédség, mentőszolgálat stb.), akkoriban sokan fejből ismerték a kombinációkat. De még izgalmasabbak voltak a szokásos fehér alapon fekete karakterestől eltérő táblák.

Hatósági tulajdon volt a rendszám, de ha lekopott (ez gyakran előfordult), a tulaj felelőssége volt újrafesteni. Külföldi útra még bizony külön fel kellett ragasztani a H-betűs államjelzéstForrás: Fortepan

Ezek közül a leggyakoribbak az inverz (feketén fehér) táblák voltak, amikkel többek közt szolgáltató vállaltok járművein, Volán vagy Tefu teherautókon, 1982-ig autóbuszokon, illetve taxikon lehetett találkozni. Nagy látványosság volt a diplomáciai testületek általában nyugati autóin használt, kék alapon fehér karakteres táblatípusa is.

Benzines ZIL 130-as közforgalmi teherautó inverz Y-rendszámmal (1986-tól már fehér alapút kapott a Volán és a Tefu). Az állami vagy tanácsi haszonjárművek F kezdőbetűset hordtakForrás: Fortepan

Már akkor is léteztek ideiglenes (E, majd négy szám), illetve elül-hátul négyzet alakú, piros PRÓBA feliratos és négy számos táblák. Utóbbiakat használta többek között az Ikarus, a Rába és a Közlekedési Kutatóintézet is, vidéken azonban nehezen tudták értelmezni a rendőrök. Ott ugyanakkor gyakoriak voltak a lassú járművek, traktorok háromszög alakú, különleges rendszámai.

1978-ban itt tartott a sorozat. Gyakran előfordultak átszámozások a rendszerben, a régieket olykor újra kiadták személyautókra. Ilyenek voltak a buszok G-s inverz rendszámai is, melyeket 1982-től hagyományosak váltottak, B kezdőbetűvelForrás: Fortepan

Azonosítható évjáratok, majd teljes kifulladás

Az 1958-as enyhítés után a Mogürt importálta az autókat, az értékesítés a Belkereskedelmi Gépkocsijavító Vállalat dolga volt. Egy év múlva beindult a ma már hihetetlennek tűnő előjegyzési rendszer: előleg befiztetése után várólistára került az ügyfél, és csak várt, csak várt... 1962-től aztán az akadozó értékesítést átvette a Csepel Kerékpár- és Motorkerékpár-nagykereskedelmi Vállalat, de ők sem bírták a nagy iramot, főleg a Trabantok keresletét.

Pihenő a kempingben Skoda 100-assal és KRESZ-könyvvel. Új autókra eleinte 10, majd 20-30, végül szemérmetlen 40 százalék volt az előleg, a vételár maradékát több éves kényszerű várakozást követően átvétel előtt kellett befizetni az OTP-nélForrás: Fortepan

Létrejött tehát 1964-ben a Merkur Személygépkocsi-értékesítő Vállalat, budapesti központtal és csepeli átadóteleppel, plusz debreceni és győri bázissal (később továbbiakat is nyitottak). Az autók száma pedig elkezdett emelkedni, mindössze három évtized leforgása alatt 30 ezerről közel kétmillióra. Ez azt is jelentette, hogy a komótos C-s kezdetek után két- vagy háromévente elfogytak a sorozatok.

Az olcsó Trabant 601 volt a legkelendőbbForrás: Fortepan
Személyautók száma Magyarországon (KSH)
1960: 31 268
1965: 99 395
1970: 238 563
1975: 568 259
1980: 1 013 412
1985: 1 435 937
1990: 1 944 553

Mi lehetett ilyenkor tenni? Már ezek között is volt sok olyan tartomány, aminek egyes részeit anno más járműveknek szántak (például G: buszok, K: motorok), ezeket bevonás után idővel újra kiadták. Sőt, a nyolcvanas évek végén a tabunak számító betűismétlés is kerülhetett a személyautókra (PP, NN), majd a korábban szintén átszámozott E, illetve Y kezdőbetűvel zárult a történet.

Daciák a droszton a rendszerváltás utáni hónapokban. Ekkora már az E-betű is sorra került, holott a sorozat az '88-as átszámozásig nagymotoroké volt, míg az utánfutók tartományai (ET, EX) megmaradtakForrás: Fortepan

Íme, a magánautók rendszámainak kiadási sorrendje: 

  • CA-CZ: 1958-tól (kivéve: (kiv. CD, CJ, CK, CV)
  • IB-IZ: 1970-től (kivéve IJ, IU)
  • UA–UZ: 1973-tól
  • ZA–ZV: 1975-től
  • PA–PZ: 1978-tól
  • TA–TZ: 1980-tól
  • KA–KZ: 1982-től
  • GA–GZ: 1984-től
  • DB–DZ: 1986-tól (kivéve DT)
  • NH–NK: 1988-tól
  • JE–JK: 1989-től
  • EA–EV: 1989-től (kivéve ET)
  • YJ–YK: 1990

Trikolórban, majd uniós csillagokkal

Végül 1990-ben váltották fel a régieket a máig használt három betű, három számos rendszámok (2004-től trikolór helyett EU-s kivitelben). Ezek végre szabványméretűek és fényvisszaverősek, de területi kiosztás helyett továbbra is időrendben készülnek. Szerencsére tanultak a korábbi káoszból a törvényhozók, és ABC-sorrendben adják ki őket, a réginél kevesebb speciális kivitelben (egy ideje a rendőrsorozatokat is alig igénylik).

Néhány sorozaton ma is él a két betű, négy szám elrendezés, ilyen például az oldtimer, versenyautó, rendőrségi, honvédségi, diplomáciai, konzuli azonosítóForrás: Retro Mobil

Az 1958-ban bevezetett rendszámtípust legtovább a honvédségnél használták (HA-HZ), és oldalkocsis motortól a halottaskocsin át a szövetkezeti teherautókig milliónyi egyedi kombinációját őrzik a régi fényképek. Személyautókra gyártott verziói ma is sokakban váltanak ki nosztalgiát – nem csoda, hogy a padlásról-pincéből előkerült eredetiek mellett olykor a régi kétbetűsök is feltűnnek a veterán autós találkozókon.

Talákozókon, kiállításokon olykor ma is felkerülnek a szoci autókhoz korban passzoló régi rendszámok - mint például a rendőr Lada replikán az idei AMTS-en. Le is gyártják páran a régi táblákat, de csakis dísznek - forgalomban súlyos szankciói lennénekForrás: Csudai Sándor - Origo

És mit hoz a jövő? Egyelőre csak annyi biztos, hogy a P-kezdőbetűs sorozat heteken belül kifut, és a könnyen összetéveszthető Q helyet az R-sorozat lesz a folytatás. Legfeljebb nyolc év van még a mostani rendszerben, és teljesen új sorozat következik – talán a már régóta lebegtetett területi besorolással. Addig egy változás következhet be a rendszerben: rendszámot kaphatnak az 50 köbcenti alatti motorok, bár egyelőre jegelik a tervet.